A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-23 / 8. szám
MÉG TÉL SE VOLT — Milyenek a lehetőségek a vetőmagcserére, illetve pótlásra? — Elméletben nincsen semmi probléma, a hiányzó mennyiség akkorra, mikorra a vetés ideje elérkezik, a helyszínen lesz. — Még a műtrágyaellátásról s a gépekről nem esett szó. — Műtrágya van elég, úgyhogy a nitrogén tápanyag ellátással nem lesz gond. Az erőgépek is megfelelő állapotban és mennyiségben várják a tavaszt. Nagyobb gond a vontatott eszközök pótlása és javítása. Az örökké emlegetett alkatrészhiány ezen a területen nagyon érezhető. Egy nappal később Lekenyén a szövetkezet javítóműhelyében erről a tényről közelebbről is meggyőződhettünk. Az irodából jöttünk fel ide a szövetkezet agronómusával, Takács Zoltánnal. — A Super 50-es traktorokhoz nincs alkatrész — mondta. Nem véletlenül kerestük fel a lekenyei szövetkezetét. Tudni kell róluk, hogy a múlt évben ők érték el a legjobb terméseredményeket gabonából a járásban.. Búzából 31,5 mázsa volt az átlagos hektárhozam, kukoricából pedig 55 mázsa. — Hogyan telelnek a ősziek? — A csapadékhiány ellenére kielégítő az őszi vetésű gabonák állapota. Vittünk mintákat laboratóriumi vizsgálatra, de az eredmény még nem érkezett meg, így egyelőre semmi közelebbit nem mondhatok. — TomaSík mérnöktől tudom, hogy maguk már elvégezték a nitrogén tartalmú műtrágyák kiszórását, szerinte kissé korábban is a kelleténél. Mi erről a véleménye? — Valóban kiszórtuk a nitrogénműtrágyát, s az is lehet, hogy egy kissé korábban a kelleténél. Lehet, hogy a növényzet még nem érte el azt a stádiumot, amely a legoptimálisabb lenne a vegetáció szempontjából, de tavaly is ezt tettük, s a gyakorlat minket igazolt. Az elmúlt év valóban a lekenyeieket igazolta. Meglehet, hogy az idén is nekik lesz igazuk. A sokéves tapasztalat néha többet jelent minden laboratóriumi elemzésnél, mivel — s ez is hosszú évek tapasztalatából ered — a növénytermesztésben a helyi viszonyok, a mikroklíma ismerete a döntő. S hogy ez mennyire így igaz, azt mindjárt a következő szövetkezet példája bizonyítja. A járás másik felében, a Szoroskő alatt fekszik Hárskút. Míg a többi szövetkezet a kevés csapadék miatt panaszkodik, addig Borsody János, a hárskúti szövetkezet elnöke egyenesen örül, hogy nem csapadékos az időjárás. — Jelenleg — mondja — a legfontosabb az ősziek állapotát figyelni, mert az időjárás ezekre kedvezőtlen. A mi körülményeink között azonban jobb, ha szárazabb az időjárás, mert a mi talajaink nedves, mély talajok, s az ilyen nehéz talajokon a tavaszi munkákat is csak később lehet kezdeni. Nálunk ez a késés általában két hét. — Mindenhol az alkatrészhiányra panaszkodnak a járásban. Mi a helyzet maguknál? — Ez bizony nálunk is így van, sőt rosszabbul, mint máshol. A traktorállományunk megfelelő volna, de a ZT 300-as traktorok javítása nagyon bonyolult. Ugyanis a legközelebbi javítóműhely Pezinokban van. Alkatrészt ezekhez a traktorokhoz nem kapunk, de még ha kapnánk is, a javításokat, szakemberek hiányában, nem tudnánk elvégezni. Nyilván ez nem csak a mi számunkra gond, hanem a többi szövetkezet számára is, amelyeknek ilyen traktoraik vannak. Nagy szükség volna itt a mi vidékünkön is egy olyan szervizre, amely ezeket a gépeket is ki tudná javítani. A többi gép javíOndrej TomaSík mérnök, a Rozftavai (Rozsnyói) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főagronómusa mondta ki ezt a félmondatot, aminek a folytatása így is hangozhatott volna: ...s maga már a tavaszi munkákra való készülődésről akar valamit megtudni. Mondom, így is hangozhatott volna, de nem ez következett, hanem ez: — ... s már nyakunkon a tavasz. December végén ritkán hangzik el itt, a Szilicei-fennsík környékén ilyen mondat. S még most is bizonyos fenntartásokkal kell fogadni, mert meglehet, hogy holnap vagy holnapután térdig járunk a hóban, De egyelőre ez a mostani tél olyan, mint az az étel, amire azt szokták mondani, hogy „se hús, se hal“. S ez a „se hús, se hal“ tél bizony próbára teszi a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat. — Az őszi vetés eddig jól bírja a fagyokat, még nem találtunk komolyabb bajt — mondja Tomaüík mérnök —, de jósolni azért nem mernék. Még minden lehet. Egyelőre a gépeket s a vetőmagot készítjük elő. Hogy mikor, mit kezdhetünk, az attól függ, mit hoz a február. Folynak a tavaszi munkákra való előkészületek, de konkrét tervet nem merek készíteni. — Melyek most a legfőbb tennivalók ? — A vetőmagelőkészítés során kiderült, hogy a meglevő vetőmag egy része minőségileg nem felel meg a követelményeknek. Ez főleg a zabra vonatkozik. Nyolcvan tonnát kell kicserélni. A tavaszi árpa már jobb, de még így is 170 tonnát kell pótolni járási méretben. Ezenkívül hiányzik negyven vagonra való burgonya, s megállapítottuk, hogy a meglevő vetőburgonyából is hat vagonnal ki kell selejtezni, mert nem felel meg a követelményeknek. Így burgonyából összesen 46 vagon a pótolni való. Borsody József, a hárskúti szövetkezet elnöke Üveges Gyula a tornagörgői szövetkezet agronómusa tása, előkészítése a tavaszi munkákra időbeni és fontossági sorrendben történik. Tornagörgőn utoljára tavaly tavasszal voltam, valahogy március vége felé. Üveges Gyulával, a szövetkezet agronómusával és Petri Pál üzemgazdásszal akkor ismerkedtem meg. Most újra találkoztam velük, hogy megtudjam, hogyan is állnak az új tavasz előtt. Petri Pál mindjárt ki is teríti az elmúlt év összegezését tartalmazó ívet. — 1,6 millió korona volt a tervezett tiszta jövedelem, s az eredmény 1,8 millió. Most az idei terveket készítjük, s ahhoz ez szolgál alapul. Aztán megtudom, hogy a növénytermesztés tavaly nem hozta azt, amit vártak, viszont az állattenyésztésben s azon belül is a sertéstenyésztésben nagyszerű eredményeket könyvelhettek el, s így lehet aztán, Takács Zoltán hogy az évzáró közgyűlésen 600 ezer korona jutalékot osztanak szét a tagok között. Ennyi pénz, gondolom biztatásnak, buzdításnak az új évre nem is kevés. — S hogyan készülnek a küszöbön álló tavaszra? — Nálunk általában március tizediké körül kezdjük a tavaszi munkákat. Természetesen ez mindig az időjárástól függ. Egyelőre ott tartunk, hogy 120 hektár búza vetésen elvégeztük a nitrogén tartalmú műtrágya kiszórását. Az őszi vetésekkel egyelőre még nincs semmi baj, de azért látni, hogy hiányzik a hótakaró. Aztán vannak másféle gondjaink is. A járástól kapott irányszámok alapján kellene vetnünk 80 hektár kukoricát, mi viszont csak 20 hektárt szándékszunk vetni. S ennek megvan a maga oka. Valahogy ilyen helyzetképet mutat január végén a mezőgazdaság a rozsnyói járásban. Készülődnek a tavasz fogadására, készitik a gépeket, a műtrágyát, a vetőmagokat, hogy minden együtt legyen, ha elérkezik a tavaszi munkák kezdésének az ideje. Tél még nem nagyon volt, de a falusi emberek azt szokták mondani, hogy a kutya nem eszi meg a telet, vagyis, hogy ha nem érkezik meg decemberben, januárban, megérkezik februárban és márciusban. Egyelőre azonban semmi híre a télnek. Most is szépen süt a nap, de nem tudni, hihetünk-e neki. Mindenesetre jó tudni, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői, dolgozói nem a napfényes januárvégi időben gyönyörködnek, hanem tervszerűen készülnek a tavaszi munkákra. GÁL SÁNDOR Javítják a gépeket a lekenyei szövetkezetben Prandl Sándor felvételei Petri Pál üzemgazdász
