A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-05 / 1. szám
horizontok oldalú együttműködéséről, sőt az sincs kizárva, hogy a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentésről is. Október végén nyilatkozatban jelentette be a VDK kormánya, hogy Kissingernek, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának és Le Dúc Thónak, a VDK kormánya különmegbízottjának párizsi bizalmas megbeszélései nyomán elvi megegyezés született a vietnami fegyverszünetről, tehát semmi akadálya, hogy az egyezmény mindkét részről hamarosan aláírásra kerüljön. Reálisnak látszott tehát — s ezt amerikai politikusok derűlátó nyilatkozatai is megerősíteni látszottak —, hogy még az év vége előtt elhallgatnak a fegyverek Vietnamban. Az amerikai fél azonban húzta, halasztotta a fegyverszüneti megállapodás aláírását, majd Thieu saigoni elnök fenntartásaira hivatkozva „néhány pont tisztázására" további bizalmas tárgyalásokat javasolt. A VDK, bizonyságát adva jószándékának, hajlandónak mutatkozott a tárgyalások folytatására, ezek azonban — amikor az amerikai fél az eredeti megállapodás-tervezettől eltérő újabb követelésekkel lépett fel, különösen, ami a közös parancsnokság alatt álló felszabadító erőknek Északra való visszavonását és a nemzeti megbékélés tanácsának szerepkörét Illeti — karácsony előtt zsákutcába jutottak, megszakadtak. Így a háború a korábbi hevességgel tovább folytatódik, 8 az amerikai agresszorok továbbra is bombázzák a VDK és Dél- Vietnam felszabadított területeit. Az általános világpolitikai enyhülés azonban itt is meg kell hogy hozza a gyümölcseit, remélni lehet, hogy a vietnami békét előkészítő párizsi szakértői tárgyalásokon kívül, amelyek változatlanul folynak, ismét sor kerül Kissinger és Le Dúc Tho bizalmas tárgyalásaira Is, és ezek eredményeképpen az amerikai fél is hajlandó lesz elismerni a korábban kitárgyalt megállapodás érvényességét, ami végre meghozhatja a békét a sokat szenvedett vietnami nép és egész Indokina szá-. mára, A Közel-Keleten is élénk diplomáciai tevékenység folyt a konfliktus békés, politikai rendezésére. Eddig azonban minden kezdeményezés kudarcot vallott az izraeli agresszorok merev álláspontja miatt. A cionista világmozgalomnak és az amerikai imperialista köröknek támogatását élvező Izrael a megszállt arab területek beolvasztására, Integrálására törekszik, a területi annexió eléggé brutális végrehajtásával, noha az ENSZ decemberben hozott határozata leszögezi: a palesztinaiak földjeinek elkobzásával és az ott alapított izraeli telepeknek alapításával kapcsolatos helyzetet semmisnek kell tekinteni. Mindenesetre magában Izraelben is fokozódik az ellenállás Golda Meir és Dajan tábornok annexiós „héja"-politikája ellen. Még a hadseregen belül is ellenkezést szültek a palesztinul arabok ellen végrehajtott akciók: házaik felrobbantása, sivatagi táborokba való internálásuk. Izraeli fiatalok tépik össze nyilvánosan katonai behívójukat, sokan külföldre dezertálnak, mert nem hajlandók részt venni az arab—izraeli konfliktusban. Ma már nagy a különbség — mint izraeli újságírók nyíltan hangoztatják — azok között a zsidók között, akik „elsőnek érkeztek erre a földre és saját két kezükkel építették a házukat és azok között a gyarmatosítók között, akik ma betelepednek Gázába és elűzik onnan az arabokat meg a beduinokat“. Izraeli és arab fiatalok ma már együttműködnek az Izraeli Kommunista Pártban, mely az egyetlen józan, haladó erő a mai Izraelben. S ez a belső megújhodás, megbékélés lehet a konfliktus békés rendezésének záloga. Tovább folyt az elmúlt esztendőben is a gyarmati és félgyarmati sorban élő népek harca az Imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen. Chilében — amely példaképül szolgálhat a nemzeti függetlenségért és a szociális igazságosságért harcoló számos latin-amerikai ország számára — az Unidad Popular, a Népi Egység baloldali kormányának sikerült visszavernie — a chilei dolgozók hathatós támogatásával — a reakciónak és az ultrabalos elemeknek a közrend ellen irányuló elkeseredett támadásait s megmaradnia az alkotmányosság keretei között. Allende elnöknek nagyszabású decemberi nemzetközi körútja már létrejöttével is bebizonyította, hogy a chilei politikai kísérletet fenyegető tartós veszélyek ellenére Latin-Amerika a maga egészében sohase lesz „biztos" stratégiai és politikai befolyási övezet az Egyesült Államok Imperialista körei számára. A Chilében végrehajtott kormányátalakítás — ekkor bevonták az Unidad Popular kabinetjébe a hadsereg három képviselőjét — megakadályozta annak a törvényellenes szélsőjobboldali terrorhadjáratnak a folytatását, amely az ország életének megbénítására irányult és mármár polgárháborúval fenyegetett. A mélyebb politikai problémákat azonban nem oldhatták meg Ilyen rövid idő alatt. A márciusi parlamenti választásokon derül ki, hogy az Allende-kormánynak továbbra is ellenzéki többségű törvényhozással kell-e küzdenie. Elsősorban Kuba, de Chile, Peru, Venezuela s több más latinamerikai ország példája is azt igazolja, hogy az Egyesült Államok ebben a vonatkozásban Is kénytelen lemondani a könyörtelen gazdasági kizsákmányoláson és politikai zsaroláson alapuló külpolitikai irányvonaláról s a realitások talaján kell továbbfejlesztenie kapcsolatait ezekkel az országokkal. Egészben véve elmondhatjuk, hogy az 1972-es esztendő lényege-? sen hozzájárult a politikai horizontok tisztulásához. — ta— Világszerte megemlékeztek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulójáról. — A képen: december 18-án kezdődött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka, amely megtárgyalja a Szovjetunió 1973. évi népgazdasági tervének javaslatát és költségvetési tervezetét m November végén megkezdődtek Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő konzultatív tanácskozások. — A képen: Oldtich Pavlovsky (középen), a csehszlovák küldöttség vezetője November 27-én Budapestre érkezett — Leonyid Brezsnyev vezetésével — hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége. — A ferihegyi repülőtéren Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta Brezsnyev elvtársat. m Salvador Allende chilei elnök december elején kéthetes külföldi utazása során hivatalos látogatást tett Moszkvában, ahol a szovjet vezetőkkel tárgyalt. — A képen: Allende elnök (középen) megérkezése után a vnukovói repülőtéren Nyikolaj Podgornij szovjet államelnök és Nyikolaj Koszigin miniszterelnök társaságában (Képek: CSTK külföldi képszolgálata) t hvot, 17
