A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-16 / 7. szám
„Biztos, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság a fegyveres harcban és a békés épitőmunkában továbbra is számíthat a Szovjetunió testvéri segítségére." L. I. Brezsnyev az SZKP XXIV. kongresszusán Béke és munka — ezek a legjelentősebb fogalmak a vietnami nép számára. Mert ennek a népnek az élete sohasem volt könnyű a történelem folyamán, mivel mindig harcolnia kellett az idegen hódítók ellen. A jelenlegi Vietnam területén az i. e. 3. és 4. század folyamán keletkeztek az első vietnami államok, majd az i. e. 1. századtól az i. sz. 9. századig kínai uralom következett. A 10. század derekától a 15. századig a Dai Viet nevű állam Délkelet-Ázsia egyik leghatalmasabb birodalma volt. A 15. században az ország északi részén erős központosított monarchia alakult ki, amely a 17. században egész Vietnamot magában foglalta. A 18. század hetvenes éveiben nagy erejű fegyveres felkelés tört ki. A népi felkelést a feudális urak francia segítséggel leverték, s a 19. század elején létrehozták az annamita császárságot. A 19. század második felében a francia imperialisták meghódították s az ugyancsak meghódított Kambodzsával és Laosszal az Indokínai Unióban egyesítették. A gyarmati kizsákmányolás és elnyomás igájába döntött vietnami nép a 20. század első éveitől kezdve szüntelenül küzdött a gyarmatosítók ellen. Vietnamot 1940-ben, az áruló vichyi kormánnyal kötött szerződés alapján japán csapatok szállták meg. A vietnami nép fegyvert ragadott ellenük, s 1941 májusában megalakult a Viet Minh, a demokratikus és hazafias erőket tömörítő egységszervezet, amely 1942-től 1945 tavaszáig az északi hegyvidékeken kiépítette bázisát és partizáncsoportok egyesítéséből életre hívta a nemzeti felszabadító hadsereget. A Viet Minh 1945 március elején kiadta a japánok elleni általános felkelés jelszavát, a felkelés győzelme nyomán 1945. augusztus 19-én kikiáltotta Vietnam függetlenségét, majd szeptember 2-án proklamálta a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. A franciák ugyan előbb Vietnamot a Francia Unió keretében szabad és független államnak ismerték el, később azonban Dél-Vietnamban franciabarát bábkormányt alakítottak. 1946 decemberében megtámadták a VDK fővárosát Hanoit, s megkezdődött a vietnami nép ellenállási háborúja, amely közel nyolc éven át tartott és a francia expedíciós hadsereg Dien Bien Phu-i megsemmisítő vereségét követően, 1954. július 21-én aláírt genfi egyezményekkel biztosította a békét Indokínában. A VDK és Dél- Vietnam között a 17. szélességi foktól délre demarkációs vonalat jelöltek ki, mindkét oldalán 5 km széles demilitarizált övezettel. A Vietnamra vonatkozó egyezmény kimondta, hogy két éven belül a két országrészben az egyesítés előkészítése végett választásokat kell tartani. 1955 júliusában azonban, amikor a saigoni kormány felhívta a dél-vietnami kormányt, hogy a genfi egyezménynek megfelelően rendezzék meg a választásokat, a dél-vietnami kormány válaszképpen féktelen terrorhad járatot indított a hazafias erők ellen. Megindult a partizánháború. Ismét sor került külföldi erők beavatkozására. Az Egyesült Államok erőmű a Táj folyón avatkozott be ezúttal, éspedig azzal az ürüggyel, hogy ki kell tölteni a francia gyarmatosítók távozásával előállt „vákuumot“. Dél-Vietnamban katonai támaszpontokat építettek ki az amerikaiak, előbb „katonai tanácsadóik“ révén burkoltan, majd 1964 augusztusa óta szárazföldi csapatok, tengeri és légi erők bevetésével nyíltan is részt vettek a háborúban a saigoni bábrendszer oldalán. Megkezdték a VDK területének bombázását. Bombázásaikkal rengeteg kárt okoztak az egész ország gazdaságának. E megfélemlítési manőver alkalmazásában egyről azonban megfeledkeztek — elődeik tapasztalatáról —, hogy a vietnamiak hősiességét és áldozatkészségét, akik számára a szabadság és a haza védelme nem ismer határokat, nem lehet megtörni. Azonkívül a Vietnami Demokratikus Köztársaság nem volt egyedül. A Szovjetunió a szocialista országokkal együtt kezdettől fogva minden segítséget megadott Vietnamnak. A múlt év októberében szovjet párt- és kormányküldöttség járt a VDK-ban, Nyikolaj Podgornijjal, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökével az élén. A tárgyalások végén egyezményt írtak alá, melynek értelmében a Szovjetunió visszatérítés nélküli segítséget és további hiteleket nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. A Szovjetunió és a baráti szocialista országok önzetlen testvérbaráti segítsége is jelentős mértékben hozzájárult, hogy győzött a vietnami nép
