A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-16 / 7. szám

igazságos ügye. Az Egyesült Államoknak a legkegyetlenebb bombázásokkal sem sikerült térdre kényszerítenie a VDK-t, s végül is kénytelen volt aláírni a békés politikai rendezésről szóló megállapodást. Megindulhat tehát a háborús sebek begyógyitása, a gazdaság helyreállítása, a békés építő munka.

Ma képeket közlünk a Táj folyón, trópusi erdők közepette, szovjet és vietnami szakemberek együttműködésével épülő vízierőműről. Ennek az erőműnek, amely a legnagyobb az Indokínai-félszigeten, befejezése után igen nagy lesz a jelentősége nemcsak az ipari üzemek, hanem a mezőgazdaság számára is; a víztároló lehetővé teszi tízezer hektár termőföld öntözését —ta—

Az erőmű irányitópultjánál: V. K. Labutyin szovjet szakértő vietnami dolgozókkal

Az új erőmű víztárolójának segítségével tízezer hektár termőföldet lehet majd öntözni, ami igen fontos a rizstermelés szempontjából

Csehszlovák kórház Haiphongban — az amerikaiak decemberi terrorbombázása alkalmából szintén megsérült. A csehszlovák dolgozók ajándéka a vietnami népnek

A VDK-ban igen nagy gondot fordítanak a lakosság egészségügyi ellátására. A képen: egészségügyi dolgozók orvosságot osztanak ki az ország északi részén élő meo törzs tagjai között a malária ellen.

(Felvételek: CSTK (4) és TASZSZ (2)

Rostockban sok jó ismerősöm volt, de egyikhez sem jártam olyan szívesen, mint Friedrichhez. Tengerész volt egy feldolgozást is végző halászhajón, s tengeri útjain sok nem mindennapi élményben volt

I része. Nemrég együtt ültünk egy csésze tea mellett, s ő mesélt a Spitzbergáktól délre fekvő Bäreninsel

I (Medve-sziget) környékére tett útjáról, ahol sok a tőkehal és a kabeljau.

I Friedrich már sokszor megtette ezt az utat, úgyhogy az ő számára nem volt érdekes. Rendszerint Rostockból I indultak s aztán a Keleti-tengeren | hajóztak, Koppenhága és Kronborg mellett a Kattegatton és a Skagerrakon át kijutottak az Atlanti-óceánra, majd tovább hajóztak a norvég tengerpart mentén a Lofotokig, a Medve-szigetig. A szárazföldi ember számára már maga a rövid leírás iá érdekes, de egy igazi „tengeri medve“ számára semmi különös.

— És milyen volt az idő? — kérdeztem, hogy tovább gombolyítsam a beszélgetés fonalát.

— Csodálatosan szép volt, semmi vihar, semmi szél, még csak a tengeri manó sem mutatkozott, s a hagyományos Neptun-keresztelőt is jól elviselték az újoncok.

S noha úgy tűnt, hogy Friedrich ezt az utat is minden különösebb élmény nélkül tette meg, csakhamar kiderült, hogy nem egészen így volt a dolog. Nem, azt mondja, ő nem szentimentális. De ott látni az éjféli Napot világítani néhány mérfölddel a sarkkör előtt egészen a Medve-szigetig, éspedig olyan erősen, mint nappal, e2 mégiscsak valami nem közönséges, romantikus. A Nap a zenittől csak félig vándorol a horizont felé, s aztán úgy tűnik, mintha egy pillanatra megállna és aztán ismét vándorolna visszafelé. Pályája egyre rövidebb él rövidebb, s nekünk úgy tűnt föl, mintha megállt volna éppen a hajó elülső árboca fölött.

A Medve-sziget a halászok találka* helye, ide járnak gazdag fogásra a* NDK-ból (átlag kb. 20 hajóval), de járnak nyugatnémet, lengyel, szovjet, holland, francia és belga halászhajók is. Valamennyi számára íratlan törvény — a segítségnyújtás a tengeren. Valamivel többet jelent a szolidaritásnak ennél a megszokott formájánál már néhány éve a szocialista államok halászflottáinak együttműködése. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy valamelyik NDK-hajónaR hatalmas mennyiségű halat sikerül fognia, amit nem tud rögtön feldolgozni vagy azonnal hazaszállítani, Ilyenkor rádióval odahívnak például szovjet teherhajókat. Ezek átveszik a rakományt, a német halászoknak pedig ismét van helyük a hajóikon, újból kivethetik a hálóikat.

Ezt az együttműködést megállapodásban rögzítették a Szovjetunió, Lengyelország, Románia, Bulgária él az NDK kormányai. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez nagy előnyökkel jár a múlthoz képest a tengeri halá*

Iszok számára. Nemegyszer előfordult, hogy műszerekkel nem sikerült

I felderíteni, merre húznak nagy csapatokban a halak. A hajóknak mái vizekre kellett menniük. Rendkívül fontos segítség a halcsapatok felkutatásában az elektronikus adatfeldolgozás, melynek német rövidítése EDV. Egy ilyen adatfeldolgozó központ útján például a rostocki halfel-I dolgozó kombinát összeköttetést tart fenn nemcsak a szovjet és lengyel

I

I ' -■

Halászat

a Medve-szigetnél

halászati támaszpontokkal, hanem a nyílt tengeren tartózkodó csaknem 5000 halásszal is. A fogás szempontjából fontos egyes tengerrészek kihalászási eredméhyeit rádión jelentik a központnak. Igazán sok alkalom kínálkozik e halászati munkamódszer hatékonyságánák kihasználására, s mindjárt az elején megmutatkozott, hogy a jóakarat és az együttműködés elsősorban a szocialista országok tengerészei között segített megtölteni a halászok hálóit.

D. ROCHLITZ, Panorama DDR

K. \V. WITTIG felvételei

4 *»