A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-05 / 1. szám

1A KÄt~:

Február 21-én, a pekingi repülőtérre való megérkezés után Mao Ce-tung azonnal fogadta Richard Nixon amerikai elnököt. — A képen: Mao Ce-tung Nixonnal

I

Május 29-én a Kreml Vlagyimir-termében Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke írták alá a szovjet-amerikai kapcsolatokról szóló közös nyilatkozatot

Június végén észak-afrikai és európai körútja során Fidel Castro a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának miniszterelnöke Csehszlovákiába is ellátogatott. Szlovákiai körútja során Stary Smokovecen (Ötátrafüreden) Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, Lubomír Strougal csehszlovák miniszterelnöknek s más politikai és közéleti személyiségeknek társaságában megtekintette a Carnica népi együttes műsorát

Michael Kohl, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának és Egon Bahr, a Német Szövetségi Köztársaság kancellári hivatalának államtitkára november 6-án befejezte a tárgyalásokat a két állam közötti ún. alapszerződésről, amelyet december 21-én írtak alá az NDK fővárosában. — A képen: Kohl és Bahr újságírók gyűrűjében bejelentik a tárgyalások sikeres befejezését

Tisztuló

Világpolitikai téren a most zárult 1972-es esztendő kétségtelenül a nemzetközi helyzet enyhülésének általános irányzata a legjellemzőbb. ígéretesen, sőt jelentős eredményeket hozóan bontakozott ki a kelet-nyugati párbeszéd. Nyugati, elsősorban amerikai imperialista körökben is egyre inkább előtérbe lép a világpolitikai helyzetnek a reális erőviszonyok felmérésén alapuló józanabb megítélése, amiben közismerten nagy szerepe van a fennállásának fél évszázadát ünneplő Szovjetunió és a szocialista országok következetes békepolitikájának s a világ népei egyre követelőbb békevágyának. Mindez hangsúlyozottan rányomta bélyegét a múlt év világpolitikai történéseire.

A tavasz hozta meg a világpolitikában is az enyhülést, az „olvadást“. Nixon amerikai elnöknek a „pingpong-diplomáciát“ követő látványos pekingi látogatása oldott ugyan valamit a kínaiamerikai viszony feszültségén, de különösebb eredményeket nem hozott, így például a két ország még mindig nem jutott el a normális diplomáciai kapcsolatok felvételéig, noha az elmúlt esztendőben a világ igen sok országa rendezte kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal. Japán, amely gazdasági súlya mellett politikai súlyra is szert kíván tenni a kelet-ázsiai térségben, miután megszakította kapcsolatait Tajvannal, a Kínával való kiegyezés mellett döntött. Tanaka miniszterelnök Nixonnál sokkal szívélyesebb fogadtatásban részesült Pekingben és látványos megállapodást kötött a kínai vezetéssel, véget vetve ezzel a papíron mind ez ideig fennállt hadiállapotnak a két ország között. Kína lemondott a hadikárpótlásról, jóvátételről, Japán pedig nagyszabású gazdasági segítséget ígért. Megindult a kapcsolatok normalizálásának folyamata.

Tavasszal zajlott le a ma még kihatásában nehezen felmérhető jelentőségű szovjet—amerikai csúcstalálkozó. Nixon amerikai elnök moszkvai látogatása kétségtelenül az elmúlt esztendő legfontosabb — világpolitikai jelentőségű — eseménye volt. A szovjetamerikai kapcsolatokban beállt pozitív változás több konkrét eredményt hozott. A Szovjetunió — a szocialista világközösség vezető hatalma, és az Egyesült Államok, a tőkés világ vezető hatalma között több jelentős megállapodás született. Gondoljunk csak a közös űrkutatási tervekre, a kereskedelmi kapcsolatok megjavítására, s végül, de nem utolsósorban, a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról kötött megállapodásokra. A moszkvai közös nyilatkozatban leírt nevezetes mondat — a nukleáris korban nincs más lehetőség, mint a békés együttélés — komoly tényeken, az erőviszonyok változásán alapul. A tárgyalásokra és megállapodásokra való amerikai hajlandóság a realitások alapján kialakított politikai irányzat Washingtonban.

A szovjet—amerikai viszonynak ez a megítélése érvényes a november végén Genfben újrakezdett hadászati fegyverkorlátozási tárgyalásokra is. Az atomháború veszélyének tárgyalásos úton való csökkentésében és a hadászati fegyverkezés korlátozásában megtörténtek az első lépések, amelyek rendszerint a legnehezebbek. S az idén megindulnak a kölcsönös haderőcsökkentési tárgyalások is, amelyek előkészítése január 31-én kezdődik, szintén Genfben.

A haderőcsökkentés a SALT-tárgyalások kiegészítéseként minden bizonnyal hosszadalmas, több évre elnyúló tárgyalási folyamatnak ígérkezik, de mindenesetre megkezdődhet az egyenlő biztonság elve alapján a tárgyaló felek számára kölcsönösen elfogadható katonai mérleg kialakítása, az erők és eszközök kölcsönös csökkentési módszereinek kidolgozása. Ennek jelentőségét nyilván nem kell különösebben magyarázni. Gondoljunk csak arra, hogy a haderők és a fegyverzetek csökkentésével nemcsak egy esetleges nukleáris háború veszélyei hárulnak el, hanem mindkét oldalon milliárdok szabadulnak fel békés célokra, a haladás, a jólét növelésének céljaira.

Kontinensünk is jelentős lépést tett előre a kelet-nyugati feszültség enyhítésének útján. Határozottan felgyorsult a múlt évben az enyhülési folyamat üteme. A lengyel—NSZK és a szovjet— NSZK szerződés, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás, majd ezt követően az NDK—nyugatnémet közlekedési egyezmény megkötése után sor kerülhetett a két német állam alapszerződésének aláírására. Ezt az aktust pedig nyomon követte a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismerése folyamatának felgyorsulása. Azonkívül elhárultak az akadályok a két német államnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe teljes jogú tagként való felvétele elől. Brandt Nobel-díjas kancellárnak és Scheel külügyminiszternek a keleti kapcsolatok normalizálására kifejtett erőfeszítéseit a reálisan, józanul gondolkodó nyugatnémet szavazók azzal honorálták, hogy a november végén megtartott választásokon ismét a szociáldemokrata-liberális koalíciót juttatták — jelentős többséggel — kormányra.

Mindez jelentősen hozzájárult, hogy Helsinkiben végre megindulhattak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével foglalkozó ún. konzultatív tárgyalások. Noha ezek még meglehetősen kezdeti stádiumban vannak, remélni lehet, hogy a Helsinkiben előterjesztett szovjet javaslatnak megfelelően az idei nyár folyamán megkezdődhetnek a konferencián az érdemi tárgyalások kontinensünk biztonságáról s az európai országok sok-