A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-07 / 27. szám

ill lile — 1 íem ill lile m köszöntésről Ha étteremben kénytelenek vagyunk olyan asztalhoz ülni, amelynél már mások is ülnek, mielőtt helyet foglal­nánk, udvariasan köszöntjük őket és engedelmet kérünk, hogy asztaluknál helyet foglalhassunk. Ha valaki távozik a közös asztaltól, udvarias fejbólintással elköszönünk. Színházban vagy hangversenyteremben ugyancsak üdvö­zöljük szomszédainkat, mielőtt leülünk. A lépcsőkön vagy a folyosókon való találkozáskor min­dig az köszönt, aki előz. A köszöntésre válaszolva mindig a bennünket előző személy felé fordulunk. Olyan eset is előfordul, amikor egyesek a találkozáskor már messziről hajlonganak. Mások viszont megvárják, amíg a másik köszönti őket, a végén aztán úgy történik, hogy csak akkor köszöntik egymást, amikor már elhagyták egymást, vagy pedig egyáltalán nem köszönnek egymásnak. Ez per­sze helytelen viselkedés. Ezért köszöntsünk mindig min­denkit udvariasan és illedelmesen, hogy elkerüljük a félreértéseket. Ha egy férfi sétál valakivel és társát egy harmadik ember üdvözli, neki is viszonoznia kell a köszöntést, még akkor is, ha társának ismerősét nem ismeri. Egy nő vi­szont társaságban csak akkor fogadja másnak az üdvöz­lését, ha biztos benne, hogy őt köszöntötték. Ha sétapart­nerünk valakinek köszön, nekünk is köszönnünk kell, bár az illetőt nem ismerjük. Ha egy házaspár egy másik házaspárral találkozik az utcán, kölcsönösen üdvözlik egy­mást akkor is, ha a házastársak egyikét a másik nem ismeri. Az utcán sétálgató barátok, ha valakivel találkoz­nak, az illetőt mindketten köszöntik, bár ez csak az egyi­kük ismerőse. Látogatás alkalmával előbb mindig a háziasszonyt kö­szöntjük, utána a házigazdát, majd a többi jelenlevő nőt, lehetőleg kor szerinti sorrendben, tehát előbb az időseb­­- beket és csak azután köszöntjük a férfiakat, természete­sen ugyancsak korszerinti sorrendben. A gyermekeket is kioktatjuk, hogy a felnőtteket és a gyermekeket is ille­delmesen köszöntsék. Persze, a gyermekeket mi is üdvö­zöljük. Jelentős személyiségre mindig tekintettel vagyunk és elsőként üdvözöljük. Ha olyan társaságba megyünk, amelynek tagjai már az asztalnál ülnek, először a házi­asszonyt és a házigazdát üdvözöljük, majd a társaság többi tagját, tekintet nélkül nemükre és állásukra, egy­más után úgy, ahogy ülnek. Közéleti személyiséget vagy művészt még akkor is kö­szönteni kell, ha nem személyes ismerősünk. Az ilyen kö­szöntés a tisztelet megadása. A mindennapos társadalmi érintkezés során sok-sok félreértést elkerülhetünk, ha a köszöntésnél következete­sen betartjuk az illemszabályokat. Nem is annyira a for­ma fontos az üdvözlésnél, mint inkább az embert meg­illető őszinte, mesterkéletlen tiszteletadás. KÖSZÖNTÉS TAGLEJTÉSEKKEL Ez aztán az egyszerű, véli olvasónk e fejezet címének olvasásakor. Azonban figyeljük csak meg, miképpen kö­szöntik egymást az emberek az utcán. Mindjárt magunk is észrevesszük, hogy az általában szokásos üdvözlésnél mennyi hibát követnek el. Nem illik például túl nagy távolságról vagy közvetlen közelről egymást köszönteni, még kevésbé akkor, amikor már megelőztük egymást. Az utolsó pillanatban odavetett köszöntést könnyen figyel­metlenségnek nyilváníthatják és hanyagsággal magyaráz­hatják. Néha az emberek a köszöntésnél nagy Ívben magasra emelik kalapjukat. Az ilyen köszöntés nevetségesen hat. Viszont vannak emberek, akik kényelemből alig emelik meg a kalapjukat vagy felületesen megbökik, ami úgy néz ki, mintha szalutálnának. Egyes emberek pedig úgy köszöntének, hogy kalapjukat megfogva merőlegesen a fe­jük fölé emelik. Kcszöntsünk a következőképpen: Kis félívben emeljük meg a kalapunkat, mégpedig úgy, hogy ne kerüljön fel­jebb arcunknál. Azzal a kézzel emeljünk kalapot, amely nem zárja el a kilátást az üdvözölt személy elől. Másik kezünkkel csak akkor köszöntsünk, ha nővel megyünk karonfogva vagy ha a másik kezünkben nehezebb tárgyat viszünk. Ilyen esetben azzal a kezünkkel köszöntünk, amely éppen szabad. Persze, ha csak könnyebb tárgyat tartunk a kezünkben, például esernyőt vagy kisebb cso­magot, ezeket egyszerűen, minden kapkodás és feltűnés nélkül áttesszük a másik kezünkbe. A kalapot ne tartsuk hosszabb ideig kezünkben, ahogy az üdvözölt elhaladt mellettünk, tegyük vissza fajünkre. Ismerősünk előtt min­dig kalapot emelünk és úgy üdvözöljük mindaddig, amíg el nem halad mellettünk. Visszafordulni nem illik utána. Másképpen köszön a férfi, akinek fején sapka van, szőrmekucsmát, esetleg svájci sapkát visel. Az ellenző nélküli sapkát, a szőrmekucsmát vagy a svájci sapkát a fején hagyja és a köszöntésnél nem emeli meg. A fedetlen fejű férfi szembe jövő ismerősét úgy üdvözli, hogy felé fordulva kissé meghajtja magát. Ha az utca másik oldalán akarunk valakit üdvözölni, kissé mélyebben hajtsuk meg fejünket és derekunkat, hogy ismerősünk könnyebben észrevehessen bennünket. Ha azonban isme­rősünk több mint harminc lépésnyi távolságra van tőlünk, nem köszöntjük őt. Neveletlenség valakit az utcán át kiabálva köszönteni. Üdvözlés közben nézzünk mindig a köszöntött szemébe. Neveletlenség zsebretett kézzel, cigarettával vagy pipával a szájban köszönteni valakit. A nők köszöntési módja általában sokkal egyszerűbb mint a férfiaké. Elég, ha a nő könnyedén megbiccenti fejét és közben kissé elmosolyodik. Emellett kezét kabátja vagy bundája zsebében tarthatja. Ha valaki üdvözlés közben megáll, tudomásunkra adja, hogy valamit közölni kíván. Ezt rendszerint csak idősebb emberek tehetik meg fiatalabb emberekkel szemben vagy felettes beosztottjával szemben stb. Megfordítva ez illet­lenség lenne. Ugyancsak illetlenség, ha a férfi a köszön­téskor egyszerűen állva marad és kivárja, amíg az üdvö­zölt személy el nem vonul mellette, mint valami katonai szemlén. Üdvözlés közben ne álljunk senkinek az útjában és úgy kcszöntsünk, hogy közben másokba bele ne ütközzünk. A gépkocsivezető, a biciklista és a kocsis menet közben semmi körülmények között sem emelheti meg a sapkáját. Elég, ha fejbólintással köszön. Polgári ruhában nem illik zajosan összeütni a bokánkat és katonásan tisztelegni. Az állami lobogót a férfi kalaplevéve köszönti. Ha hiva­talos ünnepségen felhangzik az állami himnusz, azonnal meg kell állnunk és ezt vigyázzállásban, levett kalappal kell végighallgatnunk. Ugyancsak így kell viselkednünk az állami lobogó felvonásánál is. A nők pedig ilyenkor állva maradnak helyükön, és így tisztelegnek. Egyébként a nyilvános helyen való köszöntésekre ugyanazok a sza­bályok érvényesek, mint az utcai üdvözlésekre. vizi­bizi Húszévesek a szerelemről Franciaországban közvéleménykuta­tást rendeztek arról, hogyan néznek 1972-ben a húszévesek a szerelemre. A véleménykutatás eredménye nem is annyira meglepő. A mai fiatalok leg­nagyobb része igazán akar szeretni, és azt akarja, hogy szeressék. A húszéve­sek nyitott szemmel járnak, de tele van a szívük nyugtalansággal. És vall­juk be őszintén: volt ez valamikor másképpen? ( 6500 méterre a felhők felett Ellen Delafield férjével együtt indult útnak magánrepülőgépükön. A repülő­gépet férje vezette. Már 6500 méter magasan jártak, amikor a férj hirtelen rosszul lett és meghalt. Az asszony semmit sem értett a repülőgép irányí­tásához. Szinte önkívületi állapotban kért segítséget rádión keresztül. A jel­zéseket felfogta egy Boeing típusú gép kapitánya, Keith Porter és helyettese, Roger Cutter. A két pilóta rádión ke­resztül mindent aprólékosan elmagya­rázott az asszonynak, hogy mit csinál­jon és rávezették arra, hogy a tusconi (USA) repülőtéren a gép szerencsésen földet ért. Az alsó képünkön Ellen Delafield megmentői társaságában. Algériai filmcsillagocska A világ filmgyártásában szót kérnek azok az országok is, melyekről nem­régen úgy beszéltünk, hogy nagyon elmaradtak a fejlődésben. A filmgyár­tás fejlődése szinte magával hozza azt, hogy ezekben az országokban új, eddig teljesen ismeretlen filmcsillagok tűnnek fel. Képünkön Edwig Fenech, aki Algériából származik. Tudományos konferencia Az ifjúság kommunista neveié sével foglalkozó országos konfe­renciát tartottak június 12—13-án Smolenicén. A tudományos dolgo­zók mellett felszólaltak a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség vezető tisztségviselői is. A konferencia célja volt, hogy foglalkozzék az ifjúság eszmei-politikai nevelésé­nek kérdéseivel, e nevelő munka tapasztalataival. Dr. Juraj Zvara professzor be­vezető előadásában hangsúlyozta, hogy a kommunista párt mindig elsőrendű feladatának tartotta az ifjúsággal való törődést. Az ifjú­sági szövetség számos küldetést teljesít, a jelen időszakban a fő hangsúlyt a szocialista gondolko­dásmód elsajátítására kell fektet­ni. A SZISZ fő feladatai közé tar­tozik, hogy a fiatalok, eszmei-po­litikai felfogását erősítse és elmé­lyítse. Milan Schmidt, a SZISZ KB titkára, beszélt a többi társadal­mi szervezettel való együttműkö­dés lehetőségeiről és rámutatott, hogy az ifjúsági szervezetek irá­nyításában fel kell használni a pedagógiai, a pszichológiai és a szociológiai tudományok legújabb eredményeit. Több előadó foglalkozott az ifjú­ság társadalmi aktivitásával, a munkához való viszonyával stb. Az ifjúság kommunista nevelé­sével foglalkozó tudományos kon­ferencia megállapította, hogy a társadalmi tudományok egyes ága­zatait kutató és tovább fejlesztő dolgozók összefogására van szük­ség, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség tovább erősödjék. —cs— Levelezni, ismerkedni szeretnének Nagy Erzsébet, Sokolce, č. d. 146, okr. Komárno. 16 éves vagyok. Szeretnék levelezni hasonló korú fiatalokkal. Kedvelem a beat-ze­­nét. Jakab Klára, Gemerček, č. d. 56, p. Hodejov, okr. Rim. Sobota. 15—17 éves fiatalokkal szeretnék levelezni. Oláh Károly, P. S. 16 Králov Dvűr, Balogh László, Filakovo, Savolská cesta 48, okr. Lučenec. Mihály László, Síd 10, okr. Luče­nec. Ismerkedni, levelezni szeret­nénk 18—19 éves fiatalokkal. Dobay Anna, Sokolce, č. 185, okr. Komárno. 18 éves vagyok. Hasonló korú fiatalokkal szeret­nék levelezni. Kedvenc énekesem Kovács Kati és Peter Spálený. Balatoni Józsefné, Pécs III., Kö­rösi Csorna Sándor jit, 3. II. e. 2, Magyarország. Csehszlovákiai ma­gyar lányokkal és fiatal házaspá­rokkal szeretnék levelezés útján megismerkedni.

Next

/
Thumbnails
Contents