A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-28 / 30. szám

nyit. Szeptemberben megnyílik az üzemi iparitanuló-iskola is. Augusztus 1-től pedig az üzemi konyha. Napjainkig csak büfében vásárolhattak az alkalmazottak. Így ez a probléma is megoldódik. Az üzemi kulturális alapból, a szakszervezeti költségvetésből kirándulásokat szervezünk. Dolgozóink legutóbb megtekintették az olomouci virágkiállítást, voltak a Balatonnál és Lengyelországban. Azonkívül üzemünknek van egy kis klubhelyisége. Társasjátékok és tévé áll a dolgozók rendelkezésére, bár mint említettem kiesi a klubhelyiség, de így sem nagyon veszik igénybe. Noha a városban is aránylag kevés a fiatalok szórakozási lehetősége. Sajnos, Ipolyságon nincs megfelelő kultúrház. Elkelne talán egy modernebb kávéház, szálloda is. Ellenben van egy nagyon szép modem szélesvásznú mozi, s épül a klub, ahol a fiatalok megtalálják majd mindazt, ami a kulturált szórakozáshoz szükséges.

A Benes család

A konfekciós pavilonban zümmögve zúg a sok varrógép. Ügyes gyakorlott női kezek igazítják egymáshoz az anyagokat és szinte egy szemvillanás alatt már készen is van a kisnadrág vagy blúz. Benesné Margit mester irányítása mellett folyik a serény munka, ö különben alapító tagja az üzemnek, munkahelyével nagyon elégedett, 1590 koronát keres havonta. Kedves, mosolygós barna fiatalasszony, mert fiatal. A meglepő mégis, hogy már nagymama. Mindkét lánya ugyancsak az üzemben dolgozik. A nagyobb, a 23 éves Margit férjezett Ostroluckyiíé, aki kisfiú unokával gazdagította a Benes családot, és a 17 éves Judit is.

Szocialista brigádok

Megtudom, hogy Benesné lánya, Ostroluckyné szabászati csoportja nyerte el elsőként üzemükben a szocialista brigád címét. S hogy a jelen pillanatban még 11 munkabrigád versenyez tovább.

Licskóné, a konfekciós osztály egyik munkabrigádjának a vezetője nagyon szerény fiatalasszony, ő is hat éve dolgozik az üzemben. Nyolcéves kisfia van.

— Elégedett a kollektíva munkájával?

— Nagyon jól dolgoznak és remélem, hogy hamarosan elnyerjük mi is a szocialista brigád címet.

Stigel Júlia messziről feltűnik a sok nő között, mert talán egyedül neki van galambősz haja. Azonban amint közelebb megyek hozzá, sima fiatalos ránctalan arccal és tekintettel találom magam szembe.

— Jól érzi magát az üzemben, nem nehéz a munka, nincs nagy zaj?

— Nagyon jól érzem itt magam, s azt hiszem, hogy ezt a többiek nevében is elmondhatom. Tiszta környezetben, nőknek való munkát végzünk. Dolgozni persze kell, de szívesen dolgozunk, mert szépen is keresünk. Én például átlag 1500 koronát. Igazán elégedettek vagyunk, és nem is tudom, hogy mi lenne az 500 nővel, ha nem lenne ez a mi üzemünk. 1971-ben a legjobb dolgozók a kitüntetés mellé 1000 korona jutalmat kaptak, mint például Nyustyinné, Kristóf Éva és Kubrán Magda.

Utoljára, de nem utolsósorban a női üzem férfi igazgatójáról érdeklődöm Kunákné mérnöknél.

— Üzemünk igazgatója, Sunega Peter egy éve vette át a vezetést. — Vele sajnos távolléte miatt nem sikerült találkoznunk.

Július 30-tól a Pieta kapui bezárulnak. A jól végzett munka után pihenés vár dolgozóira. Azonban egy időre a festők is birtokukba veszik a termeket, hogy amikorra visszatérnek a dolgozó nők, akik szeretik munkahelyüket, még szebb környezetben és még jobb kedvvel láthassanak majd munkához.

T. KASZA IDA Pandl Sándor felvételei

Tábori derű

A Matica slovenská énekkara

A nap hősei

A kürtiek cigánytánca Hazafelé (P. Haéko felvételei)

Ha őszinte akarnék lenni, akkor bevallan&m, hogy csupa irigységgel szemléigettem a fűzfák övezte téren felállított színes sátrakat. Nyári táborozáshoz szebb környezetet el sem képzelhet az ember. Okos volt, aki felfedezte, s még okosabb, aki kitalálta, hogy ezen a helyen ifjúsági találkozót kell rendezni.

Piros, zöld, sárga, fehér és kék sátrak a füves lapályon. Lakúik: lányok és fiúk a Nová Zámky-i (érsekujvárl) járás különböző falvaibúl. A találkozót a Szocialista Ifjúsági Szövetség járási bizottsága szervezte. Mindössze három napig tartott, de résztvevői azt vallották, hogy megérte eljönniük, a rendezők gazdag kulturális és csoportmüsort biztosítottak a számukra.

Vasárnap délelőtt tíz órakor érkeztünk a szigetre. Már javában folyt a műsor. A Hadsereggel Együttműködő Szövetség motorosai és repülőgép-modellezői tartottak bemutatót. De a legnagyobb érdeklődéssel azt a három ejtőernyőst figyelték, akik az említett szövetség sportrepülőgépéröl, erős szélben, ugrottak a szigetre. Igaz, hogy egyikük némi derültségre Is okot adott, mivel a kijelölt helytől vagy tíz méternyire levő sátor tetején „kötött klu. De ettől függetlenül: ők voltak a nap hősei.

De mi is volt a táborozás célja és tartalma. Erre a kérdésre vártunk feleletet Petriéka Emiltől, a SZISZ érsekujvárl járási bizottsága elelnökétől.

Kanyicska Teréz

— Már harmadizben rendezzük meg Itt Kéménd mellett a fiatalok nyári találkozóját, — mondotta az alelnök — minden alkalommal összejön 300—390 fiatal. Az Idén éppen háromszázan voltunk. A találkozón kizárólag a szocialista ifjúsági szövetség tagjai vehetnek részt. Az Iskolai, üzemi és falust szervezetek küldik Ide azokat a fiatalokat, akik leginkább megérdemlik. A sátrakat vagy a szakszervezet, vagy az iskola kölcsönzi a fiataloknak. Hálával tartozunk nekik hogy támogatják mozgalmunkat.

A háromnapos táborozást, amennyire tőlünk tellett, igyekeztünk színessé és érdekessé tenni. Pénteken este tábortűz mellett volt a megnyitó, utána minden alapszervezet bemutatott egy rövid, öt-tiz perces, tréfás számot. Éjfélig pengtek a gitárok, szólt az ének.

Szombaton sportvetélkedőt rendeztünk: minifutballt, röplabdázást, atlétikai versenyt és sportlövészetet. Este két beatzenekar közreműködésével táncmulatságra került sor. De még ezt megelőzően meglátogattak bennünket a járási pártbizottság és nemzeti bizottság képviselői és elbeszélgettek a fiatalokkal.

Abban a sátorban, amelyikre az ejtőernyős ráugrott, öten laktak: DojCanová fúlta, Horváth Lúcla, Bencze Margit és Procházka Ferenc, az érsekujvárl Agrostav dolgozói és Bócz Magda egészségügyi nővér. Sátruk kissé megrokkant az ejtőernyős súlya alatt, de annál jobb a kedvük. Elmondják, hogy nagyon jól érezték magukat, hogy jövőre is eljönnek, ha valami közbe nem jön, sőt, nevetve azt is közllk velem, hogy mivel a fiún a négy lány nem tudott megosztozni, ezért neki az „előszobában“ kellett aludnia. S ahogy a sátorba nézek, valóban látom, hogy két részre van osztva, egy nagyobbra, ahol a lányok, s egy kisebbre, ahol az egyszem fiú aludt.

Pengőnek a gitárok, szól a harmonika, száll az ének. De itt-ott már bontják a sátrat és csomagolnak.

Mielőtt azonban útrakelnének, még leülnek a szabadtéri színpad nézőterén, hogy megtekintsék azt a műsort, amit a CSEMADOK járási bizottsága rendezett. Ugyanis vasárnap délután két órakor kezdődött a CSEMADOK dal- és táncünnepélye a kamenlni (kéméndi) szigeten. A műsort a strekov! (kürti) tánccsoport nyitotta meg egy fergeteges cigánytánccal. A csoport vezetője Kanyicska Teréz. Űk is részt vetlek a táborozáson. Tériké olyan energikus és szigorú lány, amilyennel még alig találkoztam, Ideges volt, mert kezdődőit a műsor, a lányok közül meg még ketten hiányoztak. De végül ők is előkerültek, s a csoportvezető megnyugodott. Sőt a szólótáncot már olyan mosolygós arccal járta, hogy rá sem ismertem.

Egyébként a műsor kitűnően sikerült. Nemcsak a kürtieké, hanem például a nagykérl helyi szervezet leánytánca, az udvardl csoport Merítés a folyónál c. tánca, amelyet Bajkai Mária tanított be; az érsekűjvárlak Somogyi leánytánca, a tardoskeddi clterazenekar műsora — hogy csak néhányat említsek ...

A szépszámú közönség nagy tetszéssel, lelkes tapssal fogadta a Matica slovenská érsekújvári énekkarának bemutatkozását is, amelyet Ivan Krasko vezetett. A műsort a Szőttes zárta, s a méltán országos hírű együttes műsora itt is valődl remeklés volt. Egyszóval: valódi, kedves ünnep volt a Garam mentén. Ünnep, amely három napig tartott, s amelyen, úgy vélem, mindenki jól érezte magát.

—ZSELYI—