A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-28 / 30. szám
£ y AZ OLIMPIAI JÁTÉKOK Paavo Nurmi szobra, melyet 1924- ben Wäinö Aaltonen finn szobrászművész készített A salakpálya koronázatlan királya A nove: Paavo Nurmi — „uralkodott 1920-tól 1932-ig A SPORTTÖRTÉNELEM LEGDRÁMAIBB maratoni futásának történetével, a kis olasz futó, Dorando tragédiájával zártuk sorozatunk legutóbbi fejezetét. Eddigi cikkeinkben az olimpiai versenyek legnehezebb számának, a maratoni futásnak drámai küzdelmeiről, győzteseiről írtunk. Most mégis valaki olyanról lesz szó, aki nyolc olimpiai aranyérme mellett nem nyert maratoni futásban bajnokságot, pedig ezzel akarta befejezni legendás pályafutását. A neve: Paavo Nurmi, — rangja: a salakpálya koronázatlan királya — „uralkodott“: 1920- tól 1932-ig. A finnországi Abóban, Nurmi szülővárosában szobor hirdeti a futócsillag dicsőségét. Versenykarrierje alatt nem kevesebb, mint harmincszor nyert olyan viadalt, melyen világcsúcsot javított. Három olimpián vett részt, s mindháromszor aranyérmet, sőt aranyérmeket szerzett hazájának. Antwerpenben megnyerte a 10 ezer méteres versenyt, a 10 ezer méteres mezei futást, tagja volt a mezei futás csapatbajnokságán győztes finn csapatnak, második volt az 5000 méteren. Ez három arany és egy ezüst. Párizsban győzött 1500 m-en, 500 m-en, a 10 ezer m-es mezei futásban és tagja volt ismét a mezei futás csapatversenyén győztes finn csapatnak. Ez újabb négy aranyérem. Amsterdamban elsőnek érkezett célba a 10 ezer méteres futásban, második helyen végzett až 5000 méteren és a 3000 m-es akadályfutásban. Egy arany és két ezüst, összesen: nyolc olimpiai aranyérem és három ezüstérem ... AZ EMBERKERÜLŐ „FUTŐGÉP“. Szokatlan versenyzési módja miatt kapta Nurmi a „futógép“ nevet. A kissé mogorva finn a nagy világversenyeken mindig stopperórával a kezében rajtolt. A legtöbbször rá se hederített ellenfeleire, csak a stopperórát figyelte, az óramutató mozgásához igazította iramát, rendszerint előre megmondta, hogy milyen eredményt fut. És ha presztízskérdésből világcsúcsot kellett futnia, akkor akár előre is meg tudta volna mondani az’ új világcsúcs pontos idejét. Közhit volt a sportvilágban, hogy Nurmi 1500 métertől 20 kilométerig akkor állít fel világcsúcsot, amikor akar. Megállapították róla, hogy az előkészület, az erőnlétfokozás, a versenytaktika utolérhetetlen nagymestere. De eszközei, amelyek segítségével páratlan világcsúcssorozatát elérte, nagyrészt csak a második világháború után — Hägg, Zátopek és Iharos korszakában — váltak ismertekké. Maga irányította edzéseit. A tejkoszttól a hosszú gyalogtúrákig százféle edzésmódszert emlegettek vele kapcsolatban. Sohasem szerette a nyilvánosságot. Hagyta, hogy az előkészületi módszereiről elterjedt történetek bejárják az egész világsajtót, bár azok legtöbbje a fantázia szüleménye volt. Hallgatag legény volt, de sohasem tudott meggyőzőbben hallgatni, mint amikor az újságírók, szakemberek faggatták. KÉT KOFFERREL A HAJÓHÍDON... Az amsterdami olimpia évében Nurmi már 31 éves volt. Az egész sportvilág találgatta: indul-e az olimpián, vagy sem. Ha valaki a finneket kérdezte, őszintén válaszolták: — Mi szeretnénk tudni a legjobban ... A „futógép“ ugyanis a világcsúcsok és a világraszóló nagy győzelmek után megtorpant. Mintha az öregedés jelei mutatkoztak volna nála. A finn szövetség meghívta az olimpiára készülő atléták közös edzésére. Nurmi azonban otthon maradt. A hegyek között kóborolt. Senki sem tudta, hogy mit csinál. — Nurmi már nem számít — írták a világsajtóban. A finn szövetség azonban becsületből mégis nevezte az amsterdami olimpiára. Amikor azután a finnek olimpiai hajója útra készen állt Helsinki előtt, a hajóhídon váratlanul megjelent Paavo Nurmi. Két hatalmas kofferrel a kezében. — Én is Amsterdamba utazok, rajthoz állok! — mindössze ennyit mondott az olimpiai expedíció vezetőjének. Örömmel fogadták, bár semmit sem tudtak előkészületeiről, formájáról. Kapott egy kabint, abba beköltözött. A hosszú hajóút alatt alig látták. Sportbarátai ismerték természetét: nem zaklatták, nem kérdezősködtek. Egyszerűen bíztak benne. A „FUTŐGÉP" BIZONYÍTOTT... 1928. július 29-án nyitották meg a IX. olimpiai játékokat. Az amsterdami stadionban másnap került sor a 10 ezer méteres futásra. Mindenki Nurmira volt kíváncsi. Az utolsó percig kérdőjelezték híreiket a lapok a „futógép“ rajtjával kacsolatban. Lehet, hogy rajtol, de győzni aligha fog... — ez volt a sajtó véleménye. Nurmi megjelent a rajtnál és megnyerte a versenyt. A verseny után megvizsgálták az orvosok. Különböző rendellenességeket állapítottak meg nála. Látták, hogy szíve már nem bírja a versenyzést. Nagy meglepetés volt, amikor az 5000 méteres verseny előfutamában is rajthoz állt. Könnyen jutott a döntőbe, amelyre öt nappal a 10 ezer méteres futás után került sor. Ebben a számban is Ritolával és híres svéd riválisával, Widével kellett elsősorban megküzdenie. Ritolát nem tudta legyőzni, a svédet azonban ereje utolsó megfeszítésével, kéttized másodperc különbséggel a harmadik helyre utasította. Itt már látszott, hogy nem az olimpiai bajnokságért, hanem a finn nemzeti becsületért verekszik. Célbaérkezése után elvágódott, tíz percig nem tudták talpra állítani. Az egész világot bejárta a hír, hogy a „futógép“ befejezte pályafutását. A megdöbbenés csendje fogadta, amikor másnap újra megjelent a stadionban a 3000 méteres akadályfutás rajtjánál. A verseny első felében szemmellátható volt, hogy Nurmi itt is át akarja engedni a győzelmet Ritolának. Ritola azonban a verseny közben rosszul lett, kiállt. Erre Nurmi előretört, megpróbált győzni. De akadt nála egy frissebb finn, Loukola, aki megelőzte, Nurmi kénytelen volt megelégedni a második hellyel. HARC A SALAKPÁLYA KORONÁZATLAN KIRÁLYÁÉRT. Nurmi harmadik olimpiai szereplése után sem hagyta abba a versenyzést, bár ritkábban állt rajthoz. Pedig azelőtt végigversenyezte Európát és Amerikát. Minden rajtját arannyal fizették. És ez lett a veszte... Indulásának kötött árfolyama volt. Költségmegtéritéseit a finn atlétikai szövetség jóváhagyásával „számlázta“ a vendéglátó egyesületnek. Százezreket keresett. Jövedelmének hagy részét sporttelepek építésére fordították Finnországban. Vitathatatlan, hogy a tiszta amatőrség fogalmával ez nem volt összeegyeztethető. Mindez azonban csak akkor került napfényre, amikor az egyik rendező klub nem tudta kifizetni a Nurmi által követelt összeget. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség — a beérkezett bizonyítékok alapján — Nurmi rajtjogát felfüggesztette (nem nyilvánította profinak) és felkérte a finn szövetséget, hogy Nurmi amatőrségét 1932-ig vizsgálja felül. Ezzel elkezdődött a harc Nurmiért, illetve a világhírű finn „futógép“ amatőrségéért. (Folytatjuk) Ő is a müncheni olimpiára készül... Éva Glesková vágya: aranyérmet szeretne nyerni! Azt hiszem, Éva Gleskovát, az Inter Bratislava kltűnfi atlétanőjét olvasóinknak nem kell ktllön bemutatnom. A szőkehajú atlétanő nevét ma már nemcsak Csehszlovákiában, de messze a határokon tűi Is Ismerik. A világcsúcstartók listájára a Budapesten megrendezett Magyarország—Csehszlovákia nemzetközi atlétikai viadalon Irta be nevét, ahol nagyszerű küzdelem után 11,0 másodperces idővel győzött. £s eredménye világcsúcsbeállftás voltl A nagy versenyre Éva Glesková szorgalmasan készült. A felkészülési tervet dr. Pavel Glesk, a szimpatikus atlétanő térje, kinek szaktudását világszerte elismerik, dolgozta ki. Naponta fáradhatatlanul dolgozott, edzett. És megállás, pihenés nincsen, mert közeleg a müncheni olimpia, melyen Éva Glesková szintén indul. A nagyszerű budapesti győzelem, a világcsúcsbeállítás után találkoztunk Évával. — Őrlési küzdelem voltl — mesélte. — A Népstadion rekortan pályáján élmény volt versenyezni. Szerintem a teknrtan jobb, rugalmasabb, mint a tartan-pálya. A rajt előtt — bevallom — én is Ideges voltam. Sajnos Varcholová második rajtja sem sikerült, a versenybírák kizárták a további küzdelemből. A pálya szélén könnyes szemmel csak tanúja lehetett a nagy versenynek. — Mi történt a tizenegy másodperc alatt, emlékszik rá? — kérdeztük. — Természetesen. Az ember egy olyan nagy versenynek, mint a pesti, minden mozzanatára pontosan emlékszik. A két sikertelen rajt után, harmadszor dörrent a pisztoly. A rajtnál nagyon vigyáztam, s talán egy pillanatra ,,be Is ragadtam“... A bukaresti versenyen jobban sikerült a rajtoml Ez azonban nem kedvetlenltett el. Mindent beleadtam és körülbelül hatvan méternél olyan előnyt szereztem, ami a sprintszámban biztos győzelmet jelent. Nagy kedvvel futottam és az iramot még sikerült fokoznom. Azt hiszem, öt hat méteres előnnyel értem a célba. Éreztem, hogy jó Időt futottam. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy az Időmérők 10,98, 10,89 és 11,0 másodpercet mértek, ami világcsúcsbeállftást jelentett. — Az olimpia előtt milyen versenyeken vesz még részt? — Előbb a szlovákiai, majd az országos bajnokságon Indulok. Az olimpia előtt azonban szeretnék még két-hárpm nagy versenyen Indulni. Szerintem csak nagy ellenfelek ellen lehet pontosan megállapítani, hogy az ember formája és erőnléte javult- e, vagy csökkent. Remélem, ez a tervem sikerül... — Hogyan készül a nagy müncheni versenyre? — Férjem pontos munkatervet dolgozott ki, amit minden téren betartunk. Sokat edzek, naponta több órát töltök a salakon. Sok mindenről le kell most mondani... Ez azonban nem bajt Már huszonkilenc éves vagyok, és eredményesen szeretném befejezni atlétikai pályafutásomat. — Mit vár Münchentől? — Nagyon nagy harcot! Ott nagyon nehéz lesz! Az a véleményem, hogy az győz majd, akinek a legjobbak az Ide gél. A vágyam: a budapesti eredménytől még jobb idővel győzni szeretnék, olimpiai bajnoksággal, aranyéremmel szeretnék a világ legjobbjainak a versenyeiről visszatérni. — Azt hallottuk, hogy Budapesten megfázott, másnap a 200 méteres síkfutásban hőemelkedéssel rajtolt. Hogyan érzi magát? — A verseny után nagy zápor vol| Budapesten. Megáztam és reggelre begyulladt a torkom. De ennek most már nyoma sincs. Más láz, az olimpiai láz gyötör... A legszívesebben már holnap rajtolnék, mert érzem, hogy jó formában és kitűnő erőnlétben vagyok. Éva Glesková nagy lelkesedésének és kitartó felkészülésének biztosan eredménye Is lesz. Versenyeit, küzdelmeit ml Is végigszurkoljuk és kívánjuk, hogy vágya: az olimpiai aranyérem elnyerése valóra váljon. (f)
