A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-21 / 29. szám

i: in In: r i Válasz katonadolog jeligére Régi olvasója vagyok a Hétnek, és megértéssel olvasom az Emberi sorsok rovatát. A 15. számban megjelent „Kato­nadolog — Rožňaval járás“ jeligés le­vélre szeretnék válaszolni. Kedves kislány! Az ön esete valóban nem egyedülálló, sőt elég gyakori. Azzal a fiúval, akit a levelében említ, nem kellett volna szóba állnia, legalábbis nem úgy, hogy a kapcsolatuk komolyra forduljon. Ha ez nem történik meg, most nem csaló­dott volna szerelmében. A fiú szerelme nem volt tartós, tehát ez a változás mindenképpen bekövetkezett volna. Ezt bizonyltja az Is, hogy a fiú levelei bi­zonyos Idő után ritkulni kezdtek. Sze­rintem ezért a szerelemért nem érdemes búsulni, és ha egy Ideig fáj Is a sza­kítás gondolata, mégis ezt tanácsolom. Szerintem ez a helyes megoldás, már­­csak a karácsonyt események miatt Is. Az a fiú, aki az eljegyzésére készül és olyan kijelentést tesz, hogy nincs Ideje beszélgetni, nem komoly. Ha nem tud miről beszélni, bizonyos, hogy szakítani akar. Olyan kiutat keres, hogy magáé legyen a döntő szó, hallgat, hogy maga kezdeményezze a szakítást. Ha a fiúnak mégis komoly szándékai vannak, akkor tisztázni fogja magát és visszatér Önhöz. Ha tehát a szakítást választaná, ne búsuljon, hiszen nem érdemes! Hosz­­szabb-rövidebb Ideig boldogtalannak ér­zi majd magát, de higgye el, nem éri meg, hogy az Ilyen fiú után sokáig bán­kódjon. Az Idő gyógyulást hoz a bána­tára és ha rövidesen akad egy újabb barát, akiben nyugodtan megbízhat, el­felejti a régit. Jelige: Augusztus—szeptember Válasz „Talán én lennék a hibás“ je­ligére Én Is tizennyolc éves vagyok, és ha sonló problémám volt, mint neked. Két éve járok egy fiúval és bevallom, elein-, te nagyon rosszul jöttünk ki egymással. Túl féltékenyek voltunk mindketten. De most már tudjuk, hogy a túlzásba vitt féltékenység sok fiatal pár válását okoz­ta. Mindenekelőtt bizonyos önzés, ön­szeretet jele és a partnernek nem en­gedi meg a legkisebb kisiklást sem. Az az ember, aki nem bízik szerelmében, elfelejti, hogy az Igaz szerelem a köl­csönös bizalomra épül. A féltékenység »ni'ünl: az Igazi szerelmet nem erősíti, hanem fordítva, elnyomja. Ezért Igyekezzünk partnerünknek minden lenni, de tartsuk szem előtt függetlenségét és jogát az önálló döntéshez. Ezért ha nem aka­rod, hogy teljesen elidegenedjetek egy mástól, próbáld őt megérteni. Lehet, hogy túl heves volt egynéhányszor, de hisz ennek te Is az oka voltál. Remélem, hogy levelemmel legalább egy kicsit segítek. Bizonyos, Idővel minden rendbe jön. M. Éva, Ardovo A féltékenység: lelki betegség Levelében, mely a Hét 11. számában jelent meg, azt Irta: „Még Igen fiatal vagyok és máris boldogtalan." Ml az ok, az titok. Föltételezhető, hogy nem Is tudja boldogtalanságának az okát. A vádakon kívül csak egyéni óhaját is merjük. Az Is titok: lszlk-e a férje, ha­­zaadja-e a keresetét, kártyázik-e, van-e szeretője stb. Márpedig, ha Ilyen vádak­kal nem Illetheti, akkor az arcát nem e boldogtalanság könnyei mossák, ha­nem a bosszúságéi. Ezt pedig az okoz za, hogy a férje több mint tíz évvel Idősebb magánál. Leveléből nem derül ki, hogy milyen tervei vannak, sem az, hogy rajong-e vagy rajongott-e a fér­jéért. Egyéni óhaja: „szeretetre és gyengédségre vágyom" nem bizonyít semmit. Minden embernek az a vágya, hogy szeressék, még annak Is, aki csak önmagát szereti. Idézem: „Szeretné, ha egy lakatlan szigetre cipelne, ahol senki sem volna, csak ml.“ Ha ez Igaz, akkor a férje szereti magát, sőt ml több: félti Is valakitől. Csak nem kép­zeli, hogy egy gyűlölt asszonnyal meg­húzódna egy lakatlan szigeten!? Ne ha­ragudjon az őszinteségemért, de az az érzésem, hogy mindaz, amiben része van, nem következik be, ha maga pró­bál alkalmazkodni a férjéhez. Nem tu­dom elhinni, hogy teljesen ok nélkül féltékenykedjen valaki. Maga bizonyára szimpatikus asszony, akivel szívesen el­szórakoznak az emberek, ha másért nem, azért, hogy a férjét féltékennyé tegyék. Pedig ezzel magának ártanak a legjob­ban. A féltékeny embernek többnyire olyan élettársa van, aki másokhoz ked­vesebb, mint őhozzá. így aztán érthető, ha jeleneteket rendez. A féltékenység: lelki betegség. Nem helyes, ha egy Ilyen betegnek az élettársa túl kedves má­sokhoz. Visszatérek még egy percre az óhajához. Azt Irta: „Szeretetre és gyen­gédségre vágyom, de ezt tőle még so­hasem kaptam." Szerintem ez túlzás. De tegyük fel, hogy ... Szabad felten­nem egy kérdést? Hogyan tudta magét rászánni, hogy olyan ember felesége le­gyen, aki sohase szerette magát, sohase volt gyengéd magához, s amellett még több mint tíz évvel Idősebb Is magánál? Tud erre felelni? Azt kérdezi, hogy mit csináljon. Én azt javasolom, hogy járjon nyugodtan az emberek közé, de visel­kedjen úgy, hogy a férjének ne legyen oka a féltékenységre. Ne gondoljon a korkülönbségre. Legyen a férjéhez olyan kedves, mint ha egyidős volna magával. Előbb-utóbb úgyis hozzáöregszik . . . Vé­gezetül: egy kis szerénységet Is java­solnék. Tudniillik ön egy kicsit önző Is, hiú Is: „Nagyon kérem, hogy kö­zöljék levelemet és minél többen adja­nak tanácsot, hogy mit csináljak.“ Min­denekelőtt gondoljon arra, hogy ha mi­nél többen adnának tanácsot, annál ta­nácstalanabb lenne. Pofonokkal gyógyítani nem lehet Ha már a féltékenységnél tartunk, hadd Írok néhány sort a tizennyolc éves barna lánynak Is ... Levelét, melyet a Hét 22. számában közöltek, szintén ol­vastam. Sorai után Ítélve: őszinte, ked­ves lánynak tartom. Sajnos maga Is beteg de nem gyógyíthatatlan. Egy bi­zonyos! Pofonokkal gyógyítani nem le­het. A féltékenykedésével ne gyötörjön senkit, mert ezzel mindenekelőtt önma­gának árt. Akit okkal kell félteni, azt már nem érdemes tartani. Előbb utóbb úgyis elveszti. Bármilyen szépen nyilat­kozik Is a fiúról, nekem más a véle­ményem! Szerintem, aki egy lánynak pofont ad, az jellemtelen alak. Nem beszélve arról, hogy még joga sincs hoz­zá. A fiú mea culpája annyit ér, mint a bigott ember gyónásai Az Is szánja-bán­­ja bűnét, hogy egy hét múlva Ismét szánhassa-bánhassa. Én azt ajánlom, hogy szakítson a fiúval, amíg hozzá ; nem szoktatja magét a pofonokhoz ... Jeligéjére csak azt tudom válaszolni, hogy beteg embert nem lehet vádolni, Így hát nem Is vádolom. Inkább sajná­lom. Nézetem szerint egy féltékeny em­ber betegebb a testi sérültnél Is, mert az utóbbit az orvos kikezelheti, de a féltékenynek önmagát kell gyógyítania. Sok szerencsét és gyógyulást kíván Nevelőt Vince, Koiice (Kassa) § jllSl t:üí síi: s sulii A szerkesztőség válaszol Válasz „Igaz úton haladni" jeligére Férjével együtt 1958-ban családi há­zat vettek, amelyben mindketten lak­nak. Két éve nem vezetnek közös ház­tartást, mert férje külön szobába költö­zött. Két helyiségben albérlő lakik, aki ki fog költözni. Nős flát szeretné ott el­helyezni, akinek nincs saját lakása. A ház mindkettőjük osztatlan közös tulajdonát képezi, amellyel a házasság tartama alatt csak közösen rendelkez­hetnek. Mindkettőjüknek joguk van a házat használni s kötelességük a ház­zal kapcsolatos költségeket és kiadáso­kat közösen viselni. Férjének tehát nincs joga a házzal vagy lakással egyedül, az ön beleegyezése nél­kül és akarata ellenére rendelkezni. Férje továbbra Is lakhatja azt a szo­bát, amelyet a maga számára elfoglalt, de nincs joga az albérlő kiköltözése után megürülő helyiségeket önhatalmú­lag elfoglalni. Minthogy családi házról van szó, nincs semmi akadálya, hogy nős fia költözzék be a megürülő helyiségekbe, mert erre a lakástörvény Is lehetőséget ad. Egyébként ha férjével ellentétekre ke­rülne sor a házzal kapcsolatos jogok és kötelességek viselése, illetve gyakorlása kérdésében, bármelyikük a járásbíróság­hoz fordulhat, amely a vitás kérdéseket eldönti. Dr. B. G. Balogh Irma Šafárikovo! (tornaijai) olvasónk azt sze­relné tudni, hogy mi okozza az őszülést? A haj színe a hajszálak vastagságától és a bennük levő bőrfesték — pigment — mennyiségétől függ. A festékanyag azonos a bőrben levő pigmenttel, ennek tulajdonítható, hogy a halvány bőrű emberek általában szőkék, a barna, kreol bőrűek viszont rendszerint bar­na vagy fekete hajúak. A vékony hajszál kevés festék­anyaggal szőke, a vastag és sok festéket tartalmazó pedig fekete. -A vörös színű haj vastag és kevés festő­anyagot tartalmaz. Az ősz hajszál azért fehér, mert hiányzik belőle a festék, belső csatornáját levegő tölti ki. Az őszülés fo­lyamata úgy megy végbe, hogy a normális színű haj­szálak folyamatosan kihullanak, és helyükbe festék­mentes, légtartalmú újak nőnek. Egyik percről vagy óráról a másikra való megőszü­­lés nem létezik (habár sok ilyen „legenda“ van forga­lomban), bármilyen nagy megrázkódtatás is érje az em­bert. Ugyanakkor azonban nemegyszer fiatalok, sőt kisgyermekek hajfürtjei között is felfedezhetők fehér foltok. Ezek anyajegyszerű elváltozások. A korai őszü­lésnek az örökletes hajlamon kívül vitaminhiány, hosz­­szú súlyos betegség is előidézője lehel. Kevesen tudják, hogy az idült mérgezésekben szenvedők, így az alkoho­listák is, valamint az ideges vagy ingerült természe­tűek jóval korábban őszülnek. Bizonyos gyógyszerek huzamosabb szedése is fehérré változtathatja a hajat, ez azonban csak átmeneti állapot, mely a gyógyszer szedésének abbahagyása után megszűnik. Pádár József, šavoľi (sávoly!) olvasónk arra kíván­csi. hogy kik és hol fedezték fel az első bányákat, mikor kezdett az emberiség bányászkodni? A bányászat nem egyetlen ember felfedezése, hanem mint minden őst mesterség az emberiség közös tapasz­talata alapján alakult ki. Már a történelem előtti bronz- és vaskorszakban ismerték a bányászatot, a kovácsolást, az öntést, a forrasztást, a szövést, fonást és sok más mesterséget. Az első gépeket: a lejtőt, az emelőt és az éket a bányászatban is felhasználták, mi­vel velük nagy kőtömböket lehetett megmozgatni és egyik helyről a másikra szállítani. Vörösréz és vas a természetben helyenként fémes állapotban található, és már így is felhasználható egy-egy szerszám készíté­sére olyanformán, mint a kő. Ezért nem is tekintették másnak, mint a közönséges kőfajtánál kevésbé töré­keny kőnek, amelyből akár kalapálással is lehetett szerszámot készíteni, nem kellett pattintgatni vagy csiszolni. Igazán nagy jelentőségűvé azonban csak ak­kor vált a fém, amikor az ember két nagy felfedezésre bukkant. Rájött ugyanis arra, hogy ha az ilyen külö­nös köveket szénnel hevíti, vörösréz keletkezik. Később annak is megtalálta a módját, hogy a rezet megfelelő kemencében megolvassza és a folyékony fémet formá­ba öntse. A formába öntött fém megszilárdul és fel­veszi a forma alakját. A kohászat és a fémöntés volt tehát az a két felfedezés, amely a bányászat után hir­telen óriási lendületet adott a szerszámok fejlődésének. KÄ-. in

Next

/
Thumbnails
Contents