A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-21 / 29. szám
Divat és egyéniség „Divat“, „Divatosan" — varázsszavak minden női fülnek. Sokszor túl is becsülik őket, és elérhetetlen vágygyá növekszik a divatos öltözködés. Pedig megvalósítható még annak is, aki lemondón sóhajt, „ez nem nekem való, én nem ilyen vagyok!“ Olvasni mindenki megtanul, de vajon hányán tudnak divatlapot olvasni ? Megérteni a képek és a szöveg közös mondanivalóját, azt a harmóniát, amit egy-egy új divatirány képvisel, melynek segítségével biztosan lehet eligazodni a divatlapban látható ruhák között, és választani vágyaink és lehetőségeink szerint. Az öltözködés alapja az ÖNISMERET. Érdemes a tükör elé ülni egyszer és őszintén szembenézni magunkkal. A tükör mindent megmutat, de csak annak, aki nem nézegeti, hanem alaposan, szigorúan és tervszerűen tanulmányozza magát. A tükör nem hazudik. A szándék és az őszinteség segít, hogy kí-ki megismerje magát, arcát, alakját, úgy, ahogy másokat lát az ember, erényeivel és hibáival együtt. Aki tisztában van gyengéivel, annak könynyebb segíteni. A tökéletes, hibátlan szépség éppen olyan ritka, mint az ellenkezője: a tökéletes csúnyaság. Mindenkiben van valami szép! Talán a keze, a haja, a mosolya, a mozdulatai. Az okosan alkalmazott divat, az őszintén tudomásul vett hibák háttérbe szorítása, az előnyös részek hangsúlyozása; ez az öltözködés tudománya és művészete. Egyetlen valóban jólöltözött nő sem követi szolgai módon a divatot, hanem önismerettel, jó ízléssel ki tudja választani a sok „divatos“ közül az egyetlent, ami egyéniségéhez illik. Aki figyeli a divat alakulását, valószínűleg észrevette, hogy minden kollekció többféle lehetőséget ad. A bemutatóban és divatismertetőkben elhangzik, hogy ebben az idényben divatos a sötétkék és a fehér, de ugyanakkor a púderrózsaszín, a sárga és a zöld is. Talán feltűnt az is, hogy a divatos kabát vonala egyenes, vagy csípőtől enyhén bővülő redingot; a kosztümkabátok hosszát pedig szinte lehetetlen meghatározni, mert évek óta minden divatos, a derékig érőtől a kilenctizedesig. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy kiki választhatja a divat adta lehetőségek közül a neki legmegfelelőbb színeket, formákat, szabásvonalakat. Adva van hát a lehetőség, hogy ne követői, hanem alkotói legyünk a divatnak. Az öltözet jellemzi viselőjét, éppen úgy, mint az írás. Ne utánozzon senki sem divatfényképet, sem barátnőt, hanem meggondoltan, ismerve önmagát, merjen olyan lenni amilyen, mert mindenki a saját maga ruhatervezője! A divat változik a technika fejlődésével, az új alapanyagok megismerésével, a hírközlés meggyorsulásával — sajtó, rádió, televízió segítségével — ma sokkal gyorsabban mint valaha. Legfőbb probléma: jól választani abból a számtalan ötletből, amit a változó divat nyújt. Megalkotni a párizsi divatból és a hazai divatból az egyénit — az „én divatomat“. Az öltözködésről szóló részletes ismertetésünknek olvasóink bizonyára jó hasznát látják majd, ezért a következő számunkban a színekről beszélünk majd. ❖ Kellemes nyaralást! Termoforvédő A jó konyha titkaiból Itt a fiatal kelkáposzta, amelyből igen ízletes ételek készíthetők. Néhány jó receptet közlünk. Hamis velő. Hozzávalók: 50 dkg kel, 5 dkg zsiradék, 5 dkg hagyma, só, 3—4 tojás. A megtisztított és felvagdalt kelt hagymás zsíron puhára pároljuk, megsózzuk, ráütjük a tojásokat és kevergetve addig pároljuk, míg a tojások megszilárdulnak. Ha szép az idő, szívesen kirándulunk a hétvégeken. Bekerül a hátizsákba az előre, gondosan elkészített jóféle ennivaló, innivaló, a kisgyermekes családoknál leggyakoribban az okoz gondot, hogy a baba ilyen alkalommal se nélkülözze megszokott táplálékát. A termofor tehát ilyen kirándulások alkalmával nélkülözhetetlen. A forró vízbe állított étel vagy ital a kívánatos hőfokra melegíthető és a gyermek érzékeny gyomra nincs semmi veszélynek kitéve. A termofor sokkal tovább megőrzi víztartalmának forróságát, ha védőhuzatot horgolunk rá. Erre — könnyebb moshatósága miatt — műanyagfonal a legalkalmasabb. A termoforvédőt kél lapból készítjük, vastagabb fonalból — igen szép színekben kapható 4-es horgolótűvel. Horgolási minta: megfelelő hosszúságú láncszemsort készítünk. 1. sor: egyráhajtásos pálca végig a soron, minden láncszembe. 2. sor: 2 láncszemmel fordulunk, 2 láncszem, leöltünk a 2. és 3. pálca közé, ismét 2. láncszem, kihagyunk 2 pálcát, és leöltünk. Így horgolunk végig a soron. 3. sor: 3 láncszemmel fordulunk, s a 2 láncszemes ívekbe 2 egyszerre befejezett egyráhajtásos pálcát horgolunk. A minta a 2. és 3. sorból áll, ezt ismételjük, amíg megfelelő nagyságú lesz. Ha a két darab elkészült, összehorgoljuk, de az alján az alsó fogónak helyet hagyunk. Láncszemekből, esetleg más színű fonalból megkötőt horgolunk, azt befűzzük, és kis bojtot teszünk a kél végére. Kelgöngyöleg. Hozzávalók: 2 kisebb kel, 40 dkg sertéshús, 20 dkg füstölthús, 10 dkg rizs, 1 hagyma, só, majoránna, egy marék friss gomba. A kelt rövid ideig főzzük, majd leszűrjük, a megpuhult leveleket kivesszük, deszkán szétterítjük és vastag bordáit kivágjuk. Minden levélbe egy teli evőkanál tölteléket teszünk. A leveleket összecsavarjuk, oldalaikat behajtjuk és fonállal átkötjük. A göngyölegeket kizsírozott sütőtepsibe tesszük, tetejüket megzsírozzuk és sütés közben kis levessel öntözgetve megsütjük. A töltelékhez a sertéshúst a füstölthússal együtt ledaráljuk, hozzáadjuk a párolt rizst és a kel finomra vagdalt szivccskéjét. Megsózzuk, megborsozzuk s a párolt gombával összekeverjük. Kclfasírozott. Hozzávalók: 50 dkg kel, 2 zsemlye, 1 nagyobb hagyma, 1 tojás, 10 kg morzsa, só, bors, 2 kanál liszt, 20 dkg zsiradék a kisütésre. A kelt átfőzzük, jól lecsepegtetjük és húsdarálón átdaráljuk. Mindezekből tálban puha maszszát gyúrunk, megsózzuk, megborsozzuk, beleteszszük a tojást és liszttel vagy zsemlyemorzsával szükség szerint megsűrítjük. Pogácsákat formálva belőle, kisütjük. Lehet panírozni is. 1
