A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-22 / 51. szám
t Palánták előkészítése egy ültetvényen ki a nyugati turistából, amikor bőrébe szúrt halászhorgoknál fogva ott lát lógni egy buddhista szerzetest. Semmi nyoma, hogy szenvedne. Csendes, ájtatos imát mormolva emeli szemét az ég felé; fölötte a magasban darvak, pelikánok és flamingók csapatai köröznek. Kevésbé kegyetlen egy másik szokás, mely évszázadok óta tartja magát: ha valaki kénytelen behatolni a dzsungelbe, előbb felmászik egy kókuszpálmára s ennek gyümölcsét a szellemeknek áldozza, hogy oltalmazzák meg őt a vadállatoktól. Holdtöltekor hosszú-hosszú sorokban zarándokolnak a buddhista szerzetesek a 2243 méter magas, piramis alakú Adam’s Peakre (Ádám-hegyre). Mesélik, hogy időszámításunk előtt 140 évvel papok a hegytetőn valami bemélyedésre bukkantak, amely óriási emberi lábnyomra emlékeztetett. Azóta az a legenda járja, hogy Ádám, mikor kiűzték a Paradicsomból, itt lépett először a földre. Az Adám-hegyet mind a buddhisták, mind a keresztények zarándokhelyül használják. A szerzetesek ezerí a magaslati helyen, az éj hidegében több órát töltenek ájtatos meditációval. Ceylon ősi gazdag kultúrájáról számtalan régi palota-, kolostor- és templomrom tanúskodik. A indiai művészettel szorosan összefüggő ceyloni művészet korai időszakából (i. e. 3.—i. sz. 8. század) megmaradt buddhista építmények, a sztupák — teraszos, lépcsős, szobrokkal díszített templompagodák — főleg Anuradhapura város körül csoportosulnak. Ugyancsak ilyen történelmi építészeti emlékek az ún. pagodák, templomépítmények, amelyeknek tetejét 400 kőből faragott elefánt tartotta a hátán. A dzsungelben áll — ma már romállapotban — az ún. bronzpalota, amely 1600 magas oszlopon állt, és több mint ezer, freskókkal, ezüstveretes lapokkal és drágakövekkel díszített szoba volt benne. Amíg a fővárosban, Colombóban nagyvárosi élet lüktet, Ratnapurában úgy érzi magát a turista, mintha visszacsöppent volna a középkorba. A város környékén gazdag drágakő-lelőhelyek vannak, kisüzemű bányákban nyerik a zafírt, rubint, aquamarint és topázt. A munkások puszta kézzel kaparják ki a homokból a drágaköveket, jóformán szerszámok nélkül, mint őseik évszázadokkal ezelőtt. QBDDGJQD Marco Polo, a középkor legjelentékenyebb utazója már hétszáz évvel ezelőtt „a világ legszebb szigetének“ nevezte. Megtetszett neki az Indiaióceán e kiterjedt szigetének szépsége, a dús, buja vegetáció, a szívélyes szigetlakok és ősrégi kultúrájuk. Ceylon, mely a Brit Nemzetközösség keretében 1948-tól önálló állam s az idén tavasztól Sri Lanka néven köztársaság, elindult a haladás, a fejlődés útján, iparosítási programot és földreformot hajt végre, s noha a kormánynak még nem sikerült teljesen elsimítania a szingaléztamil ellentéteket, a lakosságnak magasabb életszínvonalat biztosít, mint a legtöbb ázsiai ország. A colombói repülőtér világjelentőségű légiközlekedési csomópont, ahol a legnagyobb sugárhajtású repülőgépek is le- s fel tudnak szállni. A főváros utcáin egyre több a gépkocsi s új korszerű lakótelepek épülnek. A tea- és gumiültetvényeken egyre kevesebb a nehéz fizikai munka, ezt mindinkább modern gépek végzik. Sirinavo Bandaranaike miniszterelnök-asszony előrelátó politikája következtében sikerült csaknem teljesen felszámolni az írástudatlanságot, az alapfokú oktatás kötelező és ingyenes, a főiskolák nyitva állnak a tehetséges fiatalok előtt, az egészségügyi gondozás ingyenes s a szegény családok rendszeresen és ingyenesen kapnak bizonyos alapélelmiszereket (főként rizst). Helyenként hatszor is aratják a rizst, a bambusz csaknem egy métert nő naponta, és ugyancsak gyorsan beérik a banán, az ananász, a mangó és a többi trópusi gyümölcs. A tenger partközeiben gazdag halban, langusztában és homárban. Ezért itt azelőtt sem igen ismerték az éhínséget. A modern civilizáció azonban nem szorítja háttérbe az évezredes ceyloni kultúra hagyományait. Ma is ügyelnek a nemzedékről nemzedékre öröklődő régi szokások, vallási szertartások és ünnepségek megtartására. Kifejezésre jutnak ezek a család és a társadalom életében egyaránt, a számtalan népi és kultikus ünnepségen és nem utolsósorban a buddhista szerzetesek nyilvános önsanyargatásaiban. Elszörnyedést vált Halászat hagyományos eszközökkel — egy kis akrobáció is kell hozzá U U.^4-\
