A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-22 / 51. szám

t Palánták előkészítése egy ültetvényen ki a nyugati turistából, amikor bő­rébe szúrt halászhorgoknál fogva ott lát lógni egy buddhista szerzetest. Semmi nyoma, hogy szenvedne. Csendes, ájtatos imát mormolva emeli szemét az ég felé; fölötte a magasban darvak, pelikánok és fla­mingók csapatai köröznek. Kevésbé kegyetlen egy másik szokás, mely évszázadok óta tartja magát: ha va­laki kénytelen behatolni a dzsun­gelbe, előbb felmászik egy kókusz­pálmára s ennek gyümölcsét a szel­lemeknek áldozza, hogy oltalmazzák meg őt a vadállatoktól. Holdtöltekor hosszú-hosszú sorokban zarándokol­nak a buddhista szerzetesek a 2243 méter magas, piramis alakú Adam’s Peakre (Ádám-hegyre). Mesélik, hogy időszámításunk előtt 140 évvel pa­pok a hegytetőn valami bemélyedés­re bukkantak, amely óriási emberi lábnyomra emlékeztetett. Azóta az a legenda járja, hogy Ádám, mikor ki­űzték a Paradicsomból, itt lépett elő­ször a földre. Az Adám-hegyet mind a buddhisták, mind a keresztények zarándokhelyül használják. A szerze­tesek ezerí a magaslati helyen, az éj hidegében több órát töltenek ájta­tos meditációval. Ceylon ősi gazdag kultúrájáról számtalan régi palota-, kolostor- és templomrom tanúskodik. A indiai művészettel szorosan összefüggő cey­loni művészet korai időszakából (i. e. 3.—i. sz. 8. század) megmaradt buddhista építmények, a sztupák — teraszos, lépcsős, szobrokkal díszített templompagodák — főleg Anurad­­hapura város körül csoportosulnak. Ugyancsak ilyen történelmi építésze­ti emlékek az ún. pagodák, templom­építmények, amelyeknek tetejét 400 kőből faragott elefánt tartotta a há­tán. A dzsungelben áll — ma már romállapotban — az ún. bronzpalo­ta, amely 1600 magas oszlopon állt, és több mint ezer, freskókkal, ezüst­veretes lapokkal és drágakövekkel díszített szoba volt benne. Amíg a fővárosban, Colombóban nagyvárosi élet lüktet, Ratnapurában úgy érzi magát a turista, mintha visszacsöp­pent volna a középkorba. A város környékén gazdag drágakő-lelőhe­lyek vannak, kisüzemű bányákban nyerik a zafírt, rubint, aquamarint és topázt. A munkások puszta kéz­zel kaparják ki a homokból a drá­gaköveket, jóformán szerszámok nél­kül, mint őseik évszázadokkal eze­lőtt. QBDDGJQD Marco Polo, a középkor legjelen­tékenyebb utazója már hétszáz évvel ezelőtt „a világ legszebb szigetének“ nevezte. Megtetszett neki az Indiai­óceán e kiterjedt szigetének szépsé­ge, a dús, buja vegetáció, a szí­vélyes szigetlakok és ősrégi kultúrá­juk. Ceylon, mely a Brit Nemzetkö­zösség keretében 1948-tól önálló ál­lam s az idén tavasztól Sri Lanka néven köztársaság, elindult a hala­dás, a fejlődés útján, iparosítási pro­gramot és földreformot hajt végre, s noha a kormánynak még nem sike­rült teljesen elsimítania a szingaléz­­tamil ellentéteket, a lakosságnak magasabb életszínvonalat biztosít, mint a legtöbb ázsiai ország. A colombói repülőtér világjelentő­ségű légiközlekedési csomópont, ahol a legnagyobb sugárhajtású repülőgé­pek is le- s fel tudnak szállni. A főváros utcáin egyre több a gépko­csi s új korszerű lakótelepek épül­nek. A tea- és gumiültetvényeken egyre kevesebb a nehéz fizikai mun­ka, ezt mindinkább modern gépek végzik. Sirinavo Bandaranaike mi­niszterelnök-asszony előrelátó politi­kája következtében sikerült csaknem teljesen felszámolni az írástudatlan­ságot, az alapfokú oktatás kötelező és ingyenes, a főiskolák nyitva áll­nak a tehetséges fiatalok előtt, az egészségügyi gondozás ingyenes s a szegény családok rendszeresen és ingyenesen kapnak bizonyos alap­­élelmiszereket (főként rizst). Helyen­ként hatszor is aratják a rizst, a bambusz csaknem egy métert nő na­ponta, és ugyancsak gyorsan beérik a banán, az ananász, a mangó és a többi trópusi gyümölcs. A tenger partközeiben gazdag halban, langusz­tában és homárban. Ezért itt azelőtt sem igen ismerték az éhínséget. A modern civilizáció azonban nem szorítja háttérbe az évezredes ceylo­ni kultúra hagyományait. Ma is ügyelnek a nemzedékről nemzedék­re öröklődő régi szokások, vallási szertartások és ünnepségek megtar­tására. Kifejezésre jutnak ezek a család és a társadalom életében egy­aránt, a számtalan népi és kultikus ünnepségen és nem utolsósorban a buddhista szerzetesek nyilvános ön­sanyargatásaiban. Elszörnyedést vált Halászat hagyományos eszközökkel — egy kis akrobáció is kell hozzá U U.^4-\

Next

/
Thumbnails
Contents