A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-22 / 51. szám
— Hat rád ez az akt? Mert rám egyáltalán. Öregszünk. Lakásszentelésre voltam hivatalos a Kútiky — magyarul „Sarkocska“ — nevezetű, már ma Is hatalmas és még tovább épülő városnegyedbe. <■ A boldog lakástulajdonosok pontosan megmagyarázták, milyen egyszerű odatalálni. A házunk előtt szállók fel a buszra és a negyedik megállónál kell kiszállnom. Innen már kőhajításnyira van az impozáns háztömb. Mint őslakos, mindig a város szivében laktam és csak ritkán használtam a városi közlekedési eszközöket. Nem is igen volt szükségem erre, hisz alig akadt dolgom az akkori peremkerületek, külvárosok látogatására. Azóta ezekből új lakótelepek fejlődtek, a kis házak helyén ma 8—10 emeletes modern háztömbök állnak, egészséges, korszerű, távfűtéses lakásokkal, iskolákkal, orvosi rendelőkkel, üzleti hálózattal, parkosított zöldterülettel. Csodálattal és némi büszkeséggel nézem városunk nagyvárossá fejlődését, de még ma sem utazom szívesen, csak ha ez elkerülhetetlen. S ezért nincs is gyakorlatom az utazás technikájában. Bizony, gyakran megesik, hogy Inkább lemaradok, mint bejutok valamely járműbe. Miután vendéglátóim biztosítottak arról, hogy hozzájuk a közlekedés kiváló, azon a bizonyos szerdal délutánon beálltam a várakozó utasok fegyelmezett sorába harmadiknak. Szegfűcsokromat magam előtt tartva, simán, minden tolongás nélkül felszálltam a buszra, sőt ülőhelyet is kaptam, azonban pillanatok alatt úgy tódult be utánam a sok utas, hogy amikor elindultunk, a csokormentési manőverezés minden fázisát ki kellett próbálnom — sikertelenül, mert fejem fölött négy kar igyekezett a hozzá tartozó törzseket ügyeskedve, rézsút, rajtam keresztül egyensúlyban tartani, mig két kislány valósággal az ölemben hevert. (Hol volt közben a lábuk, mai napig is rejtély előttem.) E passzív harc közepette elfelejtettem számontartanl az állomásokat, s csak amikor már ritkult a tömeg, a zilált külsőmet részben rendbeszedtem, nyugtatott meg útitársam, hogy csak egy megállóval utaztam tovább, mint kellett volna. Hosszas kérdezősködés és össze-vlssza bolyongás után végre sikerült a játékos hangzású Púpavová — magyarul „Gyermekláncfű“ utcát megtalálnom. Csokorroncsom átnyújtása után nagyon szívélyesen fogadtak. Kellemesen múlt az idő, közben már be is esteledett, s a hangulat is mind emelkedettebb lett. Kihasználva a nótázásba merült vendégek teljes önfeledtségét. a háziasszonytól elbúcsúzva, angolosan távoztam. A felvonó villámgyorsan vitt le a földszintre. A .lépcsőházi és a kapubejárat fölötti világítás is példásan működött. Magabiztosan, mint aki már jól ismeri a járást, nekiindultam azon az úton, melyen Idejöttem. Ámde biztonságérzetem hamarosan lelohadt, mert minden lépésem után nagyobb lett a csönd és a sötétség. Meggyorsítottam lépteimet, de ebben hirtelen meggátolt a süppedő, puha talaj, és minél gyorsabban igyekeztem szedni a lábamat, annál nehezebben haladtam előre a tapadó sárban. Kétségbeesve álltam meg, abban reménykedve, talán akad egy irgalmas hazajáró lélek, aki segítségemre lenne. De egyedül voltam, mint eltévedt vándor a sársivatagban. Minél tovább álltam figyelve a csendet, annál nagyobb rémület fogott el. S mint a sötétben félő kisgyerek, énekelni kezdtem a régi nótát, mely úgy kezdődik, hogy “sáros az utcátok“, lalázva folytatva a dalt, mert az izgalomtól nem jutott eszembe a szöveg folytatása. Így dúdolgatva és ráncigálva' lábamat a sárból, lépteket hallottam közeledni. Igen, valaki követett! Csakhogy ekkor már nem a megmentét, a segítő felebarátot véltem felismerni a közeledőben, hanem az ellenkezőjét... Lélekjelenlétem azonban nem hagyott cserben és azonnal felkészültem a védekezésre. Hónom alá csaptam kézitáskámat, melyben ugyan 10—15 koronán kívül csak két tisztitócédula volt, de minek provokálni a támadót...! Erősen megmarkoltam kabátom zsebében a kulcscsomót, mert tudom, ez is önvédelmi eszköz, ha hirtelen nincs kéznél revolver, vagy éppen konyhakés. Enyhén süppedve tovább vártam végzetemre. Szelíd női hang szólított, melynek tulajdonosa zseblámpával mutatta az irányt az autóbuszmegálló felé. Fellélegezve, gyors elhatározással rántottam ki lábam a sárból s a tőlem alig két lépésnyire levő biztonságos betonúton hálálkodva lépkedtem megmentéin oldalán. Hazafelé a buszban ismét daloló kedvem kerekedett s eszembe jutott a fent említett dal teljes szövege Is: „Sáros az utcátok, a rosseb járjon hozzátok a sötétbe...!“ SEBŐ RÓZSI HSres múzsák VÍZSZINTES: 2. Vörösmarty Mihály múzsája. 12. Becézett nagyszülő. 14. Félsziget Észak-Európában. 15. Nemesgáz. 16. A hét vezér egyike. 19. . . bíró, Móricz Zsigmond színdarabja. 21. Igavonó állat. 23. Nándor Róbert. 24. Csen. 25. Baráti nép. 27. Kérdés. 30. Angol csillag-e? 31. Nikóziában van! 32. Földet túr. 34. Állami illeték. 35. Paripa. 36. Köteg egyik típusú betűi. 37. Kacatban van! 38. Ceruza. 40. Ékezettel: a beszéd tárgya. 42. Ady Endre névjele. 43. Területmérték. 44. Hová szlovákul. 46. I. A. L. 47. Zokog. 48. Gyakori igevégződés. 50. Hozzá írta Petőfi „Cipruslombok“ c. versciklusát. 54. Mely személy. 55. Becézett Aranka. 57. Elege van belőle. 58. RLA. 59. Ék! 60. Végtag. 61. Tagadószó és lángol. 63. Csokonai Vitéz Mihály nagy szerelme. 65. Lapszél. 67. Észak idegen szóval. 68. Morse-jel. 69. A libanoni autók nemzetközi jelzése. 71. Összevissza nyúz. 72. Angol világos sör. 73. Fegyver. 75. Május 3-án ünnepeljük névnapját. 77. Szerint szlovákul. 78. Juhász Gyula múzsája és nagy szerelme. FÜGGŐLEGES: 1. Balassi Bálint szerelmi költészetének ihletője. 2. Kölesféle növény. 3. Ha szlovákul. 4. Nem rosszul. 5. Nem valóság. 6. A galantai autók jelzése. 7. Kettős betű (ford.). 8. Alant. 9. Aorta része. 10. Azonos a vízszintes 57-el. 11. Atrakcióban van! 13. Mezei..., magyar színésznő. 17. Főütőér. 18. Kisfaludy Sándor „Himfy“ dalainak Ihletője. 20. Kötőszó. 22. Ady Endre szerelme. 24. Az ostravai autók jelzése. 26. Csuk. 28. Állati hang. 29. Korhol. 30. Savanykás gyümölcs. 33, Temérdeken. 35. Balatoni üdülőhely. 38. I. R. C. 39. Égitest. 40. Kevert tea. 41. Asszony jelölt. 45. Borfajta. 46. A sör, bor is az. 49. Barnás színü-e? 51. Búg ikerszava. 52. Burgonyafajta. 53. Spion. 54. A puhatestűeket borító két teknő és a bennük élő állatok lakhelye. 56. Férfinév. 60. Y-al a végén: magyar író, a Szindbád regények írója. 62. Nem egészen édes. 63. Hiányos lárva. 64. Oda. 68. Francia év. 68. Kopasz. 70. Szomszédos betűk az ábécében. 73. Kártyában van! 74. Igen oroszul. 75. Római kettő. 76. Anglia része. Beküldendő a vízszintes 2, 50, 63, 78, függőleges 1, 18, és 22. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Nem lehet egészen boldog az az ember, akinek nem öröm a zene.“ 14 hót
