A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-22 / 51. szám
Batta György versei: anyóka tulipánnal Az idő-kövek zúzta arcot úgy világítja be a tulipán, mint rét bőrét a nap, mielőtt leválna az alkony törzséről és elégne az est tűsében uszodában Mint két alma oly hibátlan a lábam Puskák férgei nem rágták szét a vállam Tölgy-asszonyság szines rongyait rázza Beborít a víz: az öröm kék zománca madár Röpül az ég hasa alatt a madár, senki sem kérdi, mit roncsolt már szárnyaiban az idő szörnyű rádiuma, . a halál hazafelé Ez az út haza vezet simítnák falevelek (Anyám meg apám kezén épp ilyen az erezet) Mit olvassunk? Rudolf Jašík: A holtak nem énekelnek Már második kiadásban jelenik meg e nagysikerű regény. Cselekménye a fronton, a hátországban és a Szovjetunióban folyik, majd a Szovjetunióból hazaível a Szlovák Nemzeti Felkelésbe. A holtak nem énekelnek című alkotás lélektani regény, kiemelkedően magas művészi színvonalon álló mű, amelyben az emberi kapcsolatok motívumai és okozati összefüggései hitelesek. A regény olvasása közben fájdalmas felismeréssel ötlik fel bennünk az az egyre visszatérő megállapítás, hogy Rudolf Jašík halálával a szlovák próza olyan írót veszített, aki jelentősen befolyásolhatta volna a szlovák irodalom fejlődését. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai Jókai a kiegyezés után írta meg ezt a regényét, nemzeti romantikánk legtisztább, művészileg legérettebb alkotását. Azóta is Jókai legnépszerűbb, legolvasottabb munkái közé tartozik. Méltán, mert a cselekmény bonyolítása, a regényalakok jellemzése, a tragikus pátosz és a derűs humor művészi adagolása talán egyetlen regényében sem olyan tökéletes, mint ebben. Emellett pedig a szabadságharc korának valósága szól minden sorából, nemcsak úgy, hogy személyes élményeit is kimutathatóan bedolgozta ebbe a nagyszerű könyvbe, hanem úgy is, hogy alakjait szinte kivétel nélkül élő alakokról mintázta, és a regényben megtörtént eseményeknek is van valóságmagjuk. Így lett ez a Jókai regény a szabadságharc egyik ragyogó hőskölteménye, a múlt század egyik legszebb és legizgalmasabb elbeszélő müve. Bakó Ágnes: Fekete szivárvány Mi tart össze egy családot? Vonzásnak és taszításnak, alkalmazkodásnak és ellenállásnak, szeretetnek és gyűlöletnek miféle összetett vegyülete? Bakó Agnes izgalmas családregényében a múltba megy viszsza, fiatalkori emlékek közé, s egy úgynevezett letűnt családot, mely virágozni csak a Horthy-korszakban virágozhatott, vesz vizsgálat alá. Látleletszerüen pontos ábrázolásában három fiatal lány felnövekedését és egymástól elkülönülő életútját követhetjük nyomon a harmincas évek fordulójától a felszabadulásig, és kicsit azon is túl. Lírai azonulás, élményszerű elevenség és mégis konok őszinteség jellemzi a nagyszabású regényt. 9 Odakünn tombolt a vihar. Derékba hajlította az öreg fenyőket, amelyek sötét csoportban álllak a ház mögött. Maga a ház is öreg volt mái . olyan, mint egy elszegényedett nemes öreg kúriája. Bent, a hátulsó szobában betegen feküdt a fiatalasszony. Mindannyiszor nyugtalanul tekintett fel, valahányszor a szél megrázta az ablakokat, mert mindig ettől az északi széltől félt ezen a nyomorult vidéken. Az öregasszony egyre mesélt, hogy a beteget szórakoztassa. — ... Az asszony Bécsből származott, és mondhatom, hogy igen vidám kis asszonyka volt. Az úr azonban komoly volt, mindig ott ült a könyvei között... Itt, ni, az első szobában, és nem törődött sem az asszonnyal, sem a gyerekekkel. Én még fiatal leányka voltam akkoriban. £ 4 , A beteg csodálkozva és bizalmatlan^ •kínt fel az öregasszonyra. _ £ • — Istenem — gondolU magiban —, hát ez ' asszony is volt fi#kta#vSiamikor? Hát ez sgf. ar amelyeivanpy#a rarázda, mint a jagras zta ss z o n y szoknyáin a ránc, sima ij^ighetett valamikor-’ Így töpreng a beteg** közben néhfij határos a feLfelnýog. .. J A fogatlan szájú öregamnBny pedig csak to— Egy fiatalember kezdett hozzá kijárogatni 'A beteg asszony ott látja lelki szemei előtt azokat az embereket, akik azóta már régen a sírban pihennek. A férj, az asszony és az a bizonyos harmadik. Az ördög, a kígyó a tudás fájánál. Az a bizonyos, aki még most is annyi gonoszságot, vétket követ el. Az istenátkozta söpredék, aki alattomosan csábítja, csalogatja az asszonyt, Évát, az isteni parancs megszegésére. Az, aki nevet, ha az általa elcsábított, félrevezetett asszony elbukik és szenvedésben éli le hátralevő éveit, ö pedig büntetlenül jár-kel a nagyvilágban. A beteg felsóhajt és a fejéhez nyúl. Az öregasszony borogatást tesz rá és vizet ad neki inni. Aztán tovább beszél: — Egyszer így szól hozzám az asszony: „Judit, láttad-e már a városi kántor urat? Láttad-e, hogy milyen szép, piros a szája?“ „Úgy? Hát olyan szép volt az a férfi, aki idejárt, amíg nem volt olyan öreg ez a ház, mint amilyen mostan?“ — gondolja a beteg. És megjelenik előtte a csábító külsejű, fiatal férfi. Látja, hogy milyen könnyű a dolga. A fiatal és vidám bécsi asszony érintetlen szíve megtelt a fiatalember iránt érzett szerelemmel. Benne, a férjes asszonyban, két gyermek édesanyjában lángralobbant a bűnös szerelem, nem tudott ellent állni a kísértésnek, és bűnbe esett... Aztán elment, mert férje elűzte magától és a gyermekektől. A szerelmi kábulat rövid ideig tartott. Jött a kijózanodás és a rettenetes bűn felismerése. Egy haszontalan ember miatt, rövid ideig tartó gyönyörért elvesztette jó férjét és gyermekeit, menedékhelyét és paradicsomát. Kiűzték az édenből, férje elkergette, hogy soha vissza ne térhessen, otthagyta kis gyermekeit, akiket valójában forrón szeretett. A beteg felnyögött. Az öregasszony levette fejéről a borogatást és csontos kezét a fiatalasszony homlokára tette. A beteg megborzongott, úgy érezte, mintha magának a halálnak fagyos keze érintette volna. Mélyen felsóhajtott. Az öregasszony pedig tovább mesélt. — De az az asszony, a bécsi asszony nem tudta elfelejteni gyermekeit. Gyakran jött el gyalog az erdőn keresztül, éjnek idején és betekintett az ablakon keresztül a szobába és a konyhába. Egyszer aztán meglátta őt az úr is, és megparancsolta nekünk, hogy jól zárjuk be az ablakokat. De én a konyhaablak egyik sarkát mindig függönyözetlenül hagytam a számára. — Este az úr a könyvei mellett üldögélt, a gyermekek meg ott voltak velem és a Hanka szolgálóval a konyhában... Karácsonykor is eljött a térdig érő hóban. A fiatalasszony hallgatja őt az ágyban és a feledés homályából minden úgy jelenik meg előtte, mint akkor lehetett, amikor az a szerencsétlen bécsi asszony még rózsákkal átszőtt batísztruhát viselt. Látja a házat, amint belepi a hó, látja az öreg fenyőket, megkeményedett, öreg gallyaikkal. A falu egészen olyan, mintha meleg, fehér dunnába bugyolálták volna. Csak a házak ablakai pislognak bágyadt fénnyel, mint a haldokló gyermek szemei. A város felé vezető mély völgy bozóttal van benőve és kövekkel teleszórva. Nyáron sem szép, most meg egyenesen rideg, elhagyatott. Közepén kis árok, mellette a vízmosásokkal tele rossz kocsiút. A városba azonban gyalogút is vezet a nem nagy, de meredek hegven keresztül. Ennek a hegynek az oldalában lépked sietve egy nőalak. Testén meleg kabát, fejét is meleg kendő burkolja. Ügy siet, mint az olyanok szoktak, akiket kerget a vágy, hogy céljukat minél hamarabb elérjék. Az égboltot nehéz felhők borítják, amelyekből éppen csak hogy nem hull alá a hó. Este van már, de az asszony még mindig úgy lépked a völgyben, mint valamilyen árnyék. A faluban is csendesen, zajtalanul megy, nem találkozik senkivel, hiszen ma szenteste van, s mindenki akinek csak meleg kuckója akad, most oda vonul, hogy megünnepelje a kisded születését. Csak ő nincs még mindig célnál. Fölfelé igyekszik a falun, a kúria felé. A négy nagy ablakból az utcára hull a fénysugár. Jobbra, az első szobában asztal áll a két ablak között, rajta könyvek, írások, és egy férfi ül ott a könyvek fölé hajolva. Férje az, az ő elhagyott, megsértett és kiengesztelhetetlen hitvestársa. A két ablak után most bezárt ajtó következik. Azelőtt sohasem volt bezárva, csak mióta ő elment, azóta zárják be. Balra van a nagy konyha. A konyhában ott vannak a gyermekei a cseléddel. Még nem alszanak. Valami játékok az ölükben, a fiúcska lóval játszik, a leányka meg babával, azt dédelgeti, altatgatja. Olyan gyengédséggel tekint a fabábura, mint ahogy a fiatal anya szokott gyönyörű kis gyermekére. A szolgálók közül csak Jutka van otthon. Az asszony elsírja magát odakint az ablak alatt és halkan megkocogtatja az üveget. A. gyermekek az ablakra néznek. A fiúcska már értelmes, ezt suttogja: anyuka van itt. A leányka csak néz, de nem ért még semmit. De akkorra már Jutka is felugrott és odament az ablakhoz. Kinyitja, és elveszi a csomagot. A fiúcska szintén odaszalad az ablakhoz, kitárja kezecskéjét és halkan hívja őt: — Anyu, anyuci, gyere be hozzánk! De Jutka az úr parancsának engedelmeskedve eltolja a fiúcskát és bezárja az ablakot. A fiúcska nagy nehezen elcsendesedik. Jutka felbontja a csomagot, de előbb még hallgatózik az ajtónál, hogy nem jön-e véletlenül az úr. Nem jön. Bizonyára semmit sem hallott, és Jutka maga is türelmetlenül bontja fel a csomagot. Játékok és cukorkák vannak benne a gyermekeknek, az ő számára is akad o'tt karácsonyi ajándék. Odakint a hűtlen asszony simogató tekintettel nézi a függöny keskeny hasadékán keresztül az ő elhagyott, drága gyermekeit. A jobb oldali szobában mintha árnyék mozdult volna. A férfi kelt fel az asztaltól, feldöntötte a széket és járkálni kezdett a szobában. Ha kilép és itt találja őt? Még egyszer az ablakra tekint, szeretné látni, hogy örülnek gyerekei az ajándékoknak, aztán erőt vesz kiomló könnyein és bűnbánó lélekkel útnak indul. Megy újból vissza a száműzetésbe. Apró lábainak nyoma ott marad utána. Nemsokára ezeket az apró lábnyomokat is betakarja a puha hó, amely a fellegekből hull alá az alvó falura... Fordította Farkas István Terézia Vansová alakította meg Dennice címen az első szlovák női folyóiratot. Sirota Podhradských (A Podhradský-árva) című terjedelmes regényében finom vonásokkal rajzolja meg egy árva leány életét. J. Grossmann felvétele
