A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-22 / 51. szám
December 25 December 27 December 28 Történelmi tükör (1972. XII. 25. - 1972. XII. 31.) 1867-Tien ezen a napon született Alfred Kerr német költi és színműíró. (Elhunyt 1948. X. 12-én.) 1952-bon ezen a napon hunyt el Ivan Olbracht cseh író, nemzeti művész. (Született 1882. I. 6-ón.) December 31 1877-ben ezen a napon született Viktor Dyk cseh költő. (Elhunyt 1931. V. 14-én.) 1837-ben ezen a napon hunyt el Borisz Ivanovics Orlovszkij orosz szobrász. (Született 1793. VI. 20-án.) 1937-ben ezen a napon hunyt el Maurice Ravel francia zeneszerző. (Született 1875. III. 7-én.) December 30 1922-ben ezen a napon alakult meg a Szovjet Szocialista Köztársaságpk Szövetsége. 1922-ben ezen a napon tették Moszkvát a Szovjetunió fővárosává. 1917-ben ezen a napon kiáltották ki az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságot. Deecmbpr 2fi 1957-ben ezen a napon hunyt el Marek CuU n. a szlovák munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége. (Született 1887. III. 8-án.) 1822-ben ezen a napon született Louis Pasteur francia orvos és bakteriológus, a veszettség elleni szérum feltalálója. (Elhunyt 1895. IX. 28-án.) 1832-ben ezen a napon született Pavel Mihajlovics Tretyakov orosz műgyűjtő, Moszkva legnagyobb képtárának a megalapítója. (Elhunyt 1888. XII. 18-án.) A Hét vendége Kulcsár Tibor, az IFJC SZIVEK Magyar Dal* és Táncegyüttes igazgatója Az IFJC SZIVEK már több mint másfél évtizede áll a kulturális munka szolgálatában. Hogyan összegezi ennek a 17 évnek az eredményeit, s mi az, amit másképp szeretne látni az együttes múltjában? Az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes ez év szeptemberében az új évaddal működésének tizennyolcadik esztendejébe lépett. A tizenhét év művészi eredményei mind mennyiségi, mind minőségi szempontból számottevők és értékesek. Az együttes évi 50—60 fellépése jelentős mértékben hozzájárult a csehszlovákiai magyarság általános műveltségi szintje emeléséhez, Ízlésének fejlesztéséhez, haladó népi hagyományainak ápolásához és terjesztéséhez a szocialista hazafiság, a népek, nemzetek és nemzetiségek internacionalista együttélése szellemében. Nincs mód és lehetőség itt arra, hogy felsoroljam, hol mindenütt járt az együttes fennállása óta bel- és külföldön, hány müsorszámot tanult be az énekkar és a tánccsoport, valamint a zenekar, menynyi néző tekintette meg előadásaikat, hány száz fiatal cserélődött ki tagjaink sorában, hányán dolgoztak és dolgoznak közülük amatőr együttesek, csoportok vezetőiként, mennyiben hatott az együttes műsora e csoportok tevékenységére stb. Mindez köztudott, az együttes ott él a nagyközönség tudatában, tevékenysége érdeklődést vált ki, ezt bizonyítják a zsúfolt nézőterek és fellépéseink visszhangja. Meglepő és elgondolkoztató a feltett kérdés utolsó mondata: mi az, amit másképp szeretnék látni az együttes múltjában. S bár a történelem kerekét visszaforgatni nem lehet, úgy hiszem, az együttes múltját elemezni nem lenne fölösleges időtöltés, feltéve, ha ésszerűen levonjuk belőle a tanulságot, a jelenre és a jövőre vonatkozólag is. Ha az együttes múltját vallatom, először is azon töprengek: megtettünk-e, az illetékesek megtettek-e mindent az együttes létfenntartásának, munkafeltételeinek, működési lehetőségeinek minél jobb biztosítása érdekében. Mert ha az együttes munkáját értékeljük, csak ebből kiindulva, ezekhez viszonyítva tehetjük azt. A múlt eredményei és hibái, a jó tapasztalatok és az elmulasztott lehetőségek egyaránt kihatnak a jelenre is. Furcsán hangzik talán, de tény, hogy az alakulás éveiben sokkal több lehetőségünk nyílt a tagszerzésre, mint most. Együttesünk tagsága általában négyévenként cserélődik, s így állandó probléma az énekkar és a tánccsoport, valamint a zenekar tagállományának megfelelő pótlása s emellett a művészi színvonal megtartása és emelése. Az alakulás idején több olyan iskola volt Bratíslavában, amely ebből a szempontból erős tömegbázist jelentett (pedagógiai gimnázium, különböző pedagógiai irányzatú oktatási intézmények). Ezekben az iskolákban több száz magyar fiatal tanult, egy közösségben. Lehet, hogy ma több az itt tanuló főiskolás száma, de ezek a különböző fakultásokon, szétszórtan élnek, érdeklődésük sokrétű és különböző. Tagjaink egy részét munkaviszonyban levő fiatalok képezik. Együttesünkben való működésük sok nehézséggel, sokszor nehezen megoldható problémákkal jár, A munkahelyükről való kikérésük egy-egy fellépés vagy turné alkalmával nemegyszer anyagi ráfizetést is jelent, mert az illető elmulasztott keresetét nem tudjuk megtéríteni, mint azt az indulás éveiben tehettük. Az együttesnek alakulásától kezdve egyik legnagyobb és a mai napig is megoldatlan problémája a zenekar kérdése. Amikor a „félhivatásos“ Ifjú Szíveket emlegetjük, a nagyközönség azt hihetné, hogy tagjaink a hivatásos művészeknek kijáró anyagi juttatásoknak legalább a felében részesülnek, pedig az a havi kétszáz korona, amit tagjaink „időveszteség-pótlék“ címén kapnak, nem tekinthető díjazásnak vagy jutalomnak. Ma az országban számos olyan „úgynevezett“ amatőr együttes tevékenykedik (főleg egyes üzemek keretében és támogatásával), amelyeknek a tagjai sokkal több anyagi juttatásban részesülnek. A tánccsoportba, az énekkarba szívesen jönnek a fiatalok ügyszeretetből, öntevékeny, a szó szoros értelmében vett műkedvelő alapon is, mivel közülük — talán egy-kettő kivételével — senki sem tekinti az éneket, táncot jövőbeni hivatásnak. A legtöbb nem járt balett — illetve zeneiskolába, és kottaismeret nélkül kerül az együttesbe, itt tanulja meg sokszor az alapokat is. Viszont a zenészeknél alapvetően más a helyzet: ahhoz, hogy valaki a zenekar tagja lehessen, több éves tanulásra és gyakorlatra van szüksége, s azért tanul, hogy valamikor hivatásos zenész legyen. Tehát manapság amatőr feltételek között 20—25 képzett zenészt merő lehetetlenség biztosítani az együttes számára. 8—10 évvel ezelőtt ezt a problémát részben megoldották a Konzervatórium diákjai, ma azonban ezek működését az iskola igazgatósága nem engedélyezi. Ez csupán néhány problémája a „félhivatásos“ együttesnek. Folytathatnám a sort, de azt hiszem, ez is éppen elég ahhoz, hogy az érdeklődő olvasó legalább hozzávetőlegesen megismerje egy töredékét annak, amit nem láthat a színpadon. Mindez persze a nézőt nem érdekli: az együttestől joggal magas művészi színvonalú műsort vár. # Az Ifjú Szivek bemutató előadásait és müsorpolltikáját sokszor kísérték heves viták. Tesznek-e erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a félhlvatásos együttes valóban a csehszlovákiai magyar népi kultúra képviselője legyen? Tudtommal ez a törekvés és szándék vezérelte alakulása óta az együttest. Más kérdés, hogy ezt a célkitűzést milyen eredményekkel tudta teljesíteni. Tény, hogy a hatvanas évek második felében az együttes egy-egy műsorszáma véleménykülönbségekre és vitákra adott okot. Azokkor megjelent, vitát kezdeményező, esetenként személyes indítékú írások egy kissé ugyan megpiszkálták a felületet, de ennél mélyebbre nem hatoltak, és — mint az a mi irodalmi, kulturális stb. vitáinkban már előfordult — lezáratlanpk maradtak. Úgy hiszem, az együttes eddigi munkájának alapos, átfogó jellegű kritikai felmérése nagymértékben segítené az együttes további munkáját. Az iratok közt lapozgatva egyetlen ilyen anyagot találtam, akkori fenntartó szervünk, a CSISZ KB által kinevezett művészi bizottság értékelését, még 1961-ből. Azóta semmilyen felmérés, értékelés nem történt, pedig kellő alkalom lett volna a 10. vagy a 15. évforduló. Talán majd a huszadikon? Műsorpolitikánkban a CSKP XIV. kongreszusának a kultúrára és a művészetre vonatkozó határozataiból indulunk ki. Az utóbbi két évben az énekkar és a tánccsoport munkájában és működési tervünkben egyaránt több olyan változtatást, módosítást eszközöltünk, amelyek eredményeseknek és hasznosaknak bizonyultak. Idei műsortervünkben külön figyelmet szentelünk a hazai magyar népi hagyományok és Alkotások bemutatásának. Tánccsoportunk műsorában ilyen pl. Szíjjártó-Kvoöák Májfaállítás és Rajter-Kvočák Farsangi játékok című tánckompozíciója, amely nyitravidéki, illetve gömöri anyagot tartalmaz. Énekkarunk már az idén is több hazai szerző népdalfeldolgozását tűzte műsorára és ezt szándékszik tenni a jövőben is. Több száz hazai magyar népdal közül válogattunk anyagot szólóénekeseink számára. A legközelebbi időben két új népdalcsokor kerül együttesünk műsorára, az egyik szlllcei, a másik várhosszúréti dalokat tartalmaz Vargyas Lajos és Sáros! Bálint gyűjtéséből Németh—Šamorínsky István feldolgozásában. A tervek szerint ezzel a népdalcsokorral a közeli hetekben a hallgatók az OPUS hanglemezgyártó vállalat lemezein is találkozhatnak majd. A küszöbön álló jubileumi Petőfi-év alkalmából tűzzük műsorunkra az „öt dal Petőfi verseire“ című kompozíciót Vavrinecz Béla magyarországi zeneszerző feldolgozásában. wmmmmmmmeum ACSEMADOK KSzpontl Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-84, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. - Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p. KoSIce. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kčs, fél évre 78,— Kčs, egész évre 156,— Kčs. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 45432. A címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
