A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-15 / 50. szám
TUDOMÁNY és JÁTÉK MIKROHULLÁMOKON Számos hivatalos postai és katonai hírközlő műhold felbocsátása után 1969-ben tette meg első útját orbitális pályáján a nagyközönség számára is „használható“ OSCAR 3 híradástechnikai műhold. Két héten át működött, s ezalatt 16 ország rádióamatőrjei létesítettek egymással öszszeköttetést az óceánon ót. Rövidesen követte az OSCAR 4, ennek azonban csak részben sikerült teljesítenie feladatát, mert a felbocsátásakor bekövetkezett műszaki hiba miatt nem tért rá kijelölt pályájára. Ennek ellenére ez a mesterséges égi kísérőnk közvetítette az első közvetlen rádióamatőr kapcsolatot a Szovjetunió és az Egyesült Államok adó-vevői között. Az OSCAROK 144-432 MHz frekvencián dolgoztak, tehát lényegében a földi mikrohullámú láncokban használt közvetítő állomásokhoz hasonlítottak. A felvett, nagyon gyenge jeleket néhány watt teljesítményű adócsöveik továbbították földkörüli útjukra. Azóta jelentős változások történtek a hírközlő műholdak világában. A postai és katonai rendszerek égi közvetítőállomásai kiváló minőségű színes televízióadás közvetítésére alkalmasak: ellátják több ezer rögzített földi állomás telefonforgalmát és a címzetlen műsorszórást is. Áramköreinek döntő többségében nagy .tömörítésű integrált félvezetők és különleges mikrohullámú félvezetők kapcsolódnak össze különféle változatokban. Adó- és vevőantennáikat külön vezérlőrendszerek irányítják a rögzített cél vagy a besugárzandó nagy területek felé. Kanadáben hat időzónányi földrészt fog át az ország saját égi hírtovábbító rendszere; óriási jelentőségű dolog ez a Föld egyik legnagyobb területű országában. A műhold-rendszereket az Egyesült Államokban nem az állami postahivatalok vagy a szövetségi központ kezeli, hanem magántársaság birtokolja, amely gondosan elemezte, hogy milyen díjat kérjen szolgáltatásaiért. Kiderült, hogy a műholdas távközlés semmivel sem drágább New York és Los Angeles, mint mondjuk New York és Chicago között — holott földi (telefon, távirat) továbbítással négyszer akkora utat kell megtenni az első, mint a második esetben. A Szovjetunió 1970-ben és 1971-ben felbocsátott Molnyija szputnyikjai külön-külön napi 15 órán át látják el a hatalmas területet televízióműsorral, telefonösszeköttetésekkel. 1973-ra komplex USA—Szovjetunió hírközlő láncot terveznek: az Egyesült Államok Intelsat-műholddal közvetített angol nyelvű üzeneteinek vételére kiépítik a földi állomások hálózatát, az orosz nyelvű szovjet adásokat viszont a Molnyiják emelik át Amerikába. A Molnyija Amerikában építendő földi vevőállomására hárommillió dollárt szántak a tervezők. Nagy szenzáció várható a rádióamatőrök birodalmában is. Az amerikai rádióamatőr társaság nagy terve a Moonray-projekt magát a Holdat fogja munkára, ötwattos ismétlő-állomást TUDOMÁNY és TECHNIKA AZ ÉLET MOLEKULÁINAK NYOMÁBAN. A legújabb csillagászati vizsgálatok eredményeként elérhető közelségbe került az alapvető kérdés: az élet keletkezésének megválaszolása. 1968-ig a vízen és az ammónia-molekulákon kívül még csupán az OH, CN és CH ionok jelenlétét sikerült a csillagközi gázfelhőkben kimutatni. 1971-re viszont már 19-re nőtt a kozmikus térségben kimutatott vegyületek száma. Közöttük vannak a szénmonoxid és a cián molekulái, de olyan nagyobb molekulák is, mint a metanol és az isocyanat — ezekből már kialakulhattak az élethez szükséges építőkövek. Ezek szerint az interstelláris gázfelhőkben már adva voltak az élet molekulái, alapépítőkövei. Mikrohullám-érzékelő műszert vizsgál a Bell Laboratorium mérnöke. A szivárgó sugárzást teleszkópos botantenna érzékeli, és a műszer pontosan jelzi. Az új mini hullámvezető szigetelőparány, mint valami szelep csak a kívánt irányban engedi tovább a mikrohullámokat. helyeznek el a Holdon, amelynek látható oldala, mint tudjuk, állandóan a Föld felé néz. A rendszert napsütéses időben napelemet táplálják s ez idő alatt töltődnek fel az energiatároló nikkelkadmium cellák. A Hold-éjszaka ideje alatt az elraktározott energia működteti a rendszert. A mindezek még csak a néhány száz megahertzek birodalmának eseményei. Eközben a laboratóriumokban csendes, de állandó munka folyik. Forradalmi változásokat nem jelentenek a szilárdtestfizikusok, a félvezetőtechnika mérnökei. Az utóbbi néhány évben nem született új eszköz; új fizikai törvények felfedezésére alapozott új eljárás. Csupán a már megszerzett ismeretek mélyítése, és jobb felhasználása halad a maga útján. A Gunn-hatás már régóta ismert, akárcsak a Read-diódák is. Az ismert eszközök állandó, lassú javítása, megbízható működtetése mindig nagyobb frekvenciákon, az egyre újabb kombinációk kidolgozása azonban olyan újdonságokat hoztak ezeknek az eszközöknek, módszereknek a felhasználásában, amelyek valóban szenzációt jelentenek a hírközlés, a távirányítás, a számítógéptechnika, a méréstechnika területén. Vékonyréteg eszközök, nagy pontosságú fényképészeti és részecskeimplantációs eljárással készült elemek rövidesen nagyságrendekkel csökkentik a jobb, megbízhatóbb mikrohullámú rendszerek árát. Bonyolult hullámvezető rendszereket hamarosan 25 mikron vastag, másfél milliméter széles „rajzolt“ vezetékek helyettesítenek, amelyeket jóminőségű szigetelőszalagra húz ki a rajzkép „tolla“. Az új eszközök pedig áttörik a gigahertzek birodalmának határát. A milliméteres hullámhosszak tartományába lépünk. E lépésnek számos kellemes, de számos elgondolkoztató következménye is lehet. Az áttörést az teszi lehetővé, hogy az új eszközök egykettőre lényegesen olcsóbbak lesznek a régieknél. Minthogy 30 milliméteres hullámhossz, vagyis 10 GHz frekvencia fölött a légköri csillapítás meredeken növekszik, sűrűn kell a hír útjába ismétlőállomásokat beiktatni. A földfelszín görbülete 6GHz alatt mintegy 40—50 kilométerenként teszi szükségessé az ismétlőállomások létesítések, — 30 GHz-en 50 kilométer áthidalásához a Beli Laboratórium mérései szerint már 23 ismétlőállomásra van szükség. A drága „klasszikus“ eszközök ára meggátolta volna ezt a fejlődést. Fontos az a körülmény is, hogy a nagyobb csillapítás nemcsak az ismétlőállomások sűrítését követeli, hanem rendkívüli előnye is van. Lehetővé teszi, hogy az egymáshoz közelebbi helyeken azonos vagy egymástól nem távoli frekvenciájú, egymástól független rendszereket működtessenek. Néhány új berendezés működik mór, és bevált. Bankok, áruházak, pénztár- és raktárvédelmi berendezései nem riasztják többé feleslegesen az őrséget — viszont egyazon készülék jelzi a betörőt és a tüzet egyaránt. Mikrohullámú közlekedésellenőrző rendszerek, mozgó telefonok, vérkeringést, vérnyomást és légzést mérő műszerek születnek. Felvetődött a centiméteres, milliméteres tartományban működő gyermekjátékok ötlete. De itt álljunk meg. Napjainkban nem ismerjük még pontosan a milliméteres sugárzás teljes hatását az élő szervezetre. Tudjuk, hogy e hullámok hőt keltenek az őket elnyelő szövetekben — fel is használják ezt az orvosok és az ötvösök, hegesztők, szakácsok, egyszóval azok, akiknek különleges hőforrásokra van szükségük. De a biológusok kísérleti állataikon káros hatásokat is megfigyeltek, olyan .esetekben is, amikor a hőhatás nem jöhetett szóba, — ehhez túl kicsiny volt a sugáradag. A kis intenzitású besugárzás azonban hosszú időn át tartott — s az eredmény: a szívritmus zavarai, egyes érzékszervek érzékenységének csökkentése, idegrendszeri változás. E hatásokat még nem ismerjük pontosan, s nem tudjuk, milyen törvényszerűségek szerint reagálnak e sugárzásokra az élő szervezetek. Nem is szólva az emberi reakciókról, amelyekkel ugyan nem kísérleteznek, de amelyek szintén nem lesznek többé elhanyagolhatók. Jelenleg számos ország szabványa állapítja meg az impulzusterhelés egyszerre megengedhető legnagyobb mértékét vagy az állandó, kis intenzitású terhelés lehetséges határait, s szólnak a kettő kombinációiról. Egységes nemzetközi szabvány azonban nincsen. A milliméteres hullámsávban működő gyermekjátékok bevezetéséig sok munka vár még az orvosokra, biológusokra, fizikusokra. Valószínűleg több, mint a mérnökökre. 350 MILLIÓ ÉVES LÁBNYOMOK. A gerincesek feltehetően legrégebbi lábnyomait fedezték fel nemrégiben Ausztrália délkeleti részében. A kutatók feltevése szerint a kihalt állatfaj a devon korban, legalább 350 millió évvel ezelőtt élt. A vulkanikus eredetű kőzetben megőrzött lábnyomokat a kutatók összefüggésbe hozzák az Ichtyostegával, amelyek megkövesült maradványait közvetlenül a második világháború előtt találták meg Grönlandon. A lábnyomok távolságából, továbbá az egyfajta guruló mozgásból a kutatók arra következtetnek, hogy az Ichtyostega mintegy egy méter hosszú édesvízi élőlény volt, busa fejjel és hosszú farokkal, négy vagy öt ujjal mind a négy lábán. A lakott területektől távoli Genoa folyó vidékén bukkantak rá az ősi lábnyomokra, abban az övezetben, ahol a kutatók feltevése szerint egykor hatalmas mocsár lehetett. A kutatóknak az ősi lábnyomokat hordozó kőzeteket sikerült kiemelniük és biztonságba helyezniük. ÖRIÁS HÖMARÖ. A hó elleni csata legújabb fegyvere ez a Német Szövetségi Köztársaságban szerkesztett gigantikus hómaró, amelynek óránkénti teljesítményét hatezer tonnára becsülik. A 3,8 méter magas és csaknem 10 méter hosszú járművet két, egyenként 250 lóerős Diesel-motor hajtja. Óránként 25 kilométernyi útszakaszról takarítja el a havat és három méter magas hótorlaszokkal is megbirkózik. Ha teljes erőkifejtéssel dolgozik, óránként nyolcvan liter az üzemanyag-fogyasztása. Hír szerint, az Alpok hágóinak hómentesítésére is felhasználják. h'íést-. 19