A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-15 / 50. szám

LJozónkban az irodalom, a zene, a színház

^ és a filmművészet iránt évről évre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg.. Ennek az érdeklődésnek a felkeltésére és kielégítésére sok intézmény folytat szerteágazó tevékenységet. A munka eredményességét jelzi a könyvvásárlás rohamos fejlődése, a rádió és a televízió rohamos terjedése, a mozik és színházak, a tárlatok és hangversenyek látogatottságának állandó növekedése.

Ezzel szemben — sajnos — nem ismerjük eléggé azt a művészeti ágat, amely életünket a legközvetlenebbül érinti, amely nemcsak az ünnepnapok tárlatlátogatásain vagy a hangversenyeken, hanem otthonunkban és életünk minden pillanatában hat ránk. Ez a környezet, a tárgyak művészete.

Pedig a művészet korunkban többet jelent, mint az elmúlt évszázadokban, gyakorlati tevékenységével is bekapcsolódik a mindennapi életbe. Feladata így kiszélesedik, és a festészeten, a szobrászaton túl, a napi élet tárgyait alakítja, formálja, kihat a lakás, a közületi helyiségek, az utca képére, az öltözködésre stb. és tárgyi megnyilatkozásukban kultúrát, formaigényt és korszerű harmóniát hivatott kifejezni. Ezen a területen eddig még nem sok történt, de napjainkban az ankétok, kiállítások nagy száma

Ma a társadalmi fejlődés tömegméretekben kelti fel az igényt a szép otthon iránt. Talán még ott is, ahol ezelőtt még a vágy is csak pislákolt. De ez az igény önmagától nem fejlődhet a helyes irányba. A művelődés lehetőségeitől elzárt, kispénzű tömeg számára régen a lakás, a kényelem, az ízlés legmagasabb csúcsa a polgári réteg lakásberendezése volt. Az igazán szépet, az igazi kényelmet és művészit ebben látják sokan még ma is, s éppen a mi feladatunk ennek a tévedésnek a felszámolása. A nyárs polgári ízlés a lakáskultúrában sem lehet példakép. Az az életforma más volt mint a ma élő dolgozó emberé, és a nyárspolgár vitrinekkel és hatalmas bútorokkal hivalkodó, vendégváró, jómódot hirdető vagy hitető lakása mennyire idegen a mi életünktől. Avult életformát szolgáló lakáshoz igazodnunk merőben helytelen, hiszen nem az ember van a lakásért, hanem fordítva, a lakásberendezése, kialakítása kell, hogy igazodjon az ember életéhez. A régmúlt évtizedekben elárasztották a vásárlóközönséget külsőre a „felső tízezer" bútorait majmoló kivitelben silány termékekkel. így születtek meg azok a „telehálók", amelyek csak kívülről látszottak tartós, tömör holminak, a szerkezet tulajdonképpen üres tákolmány volt.

hamis törekvés, mert a faluban Igen nagy tekintélye volt a hálószobabútornak, vagy utóbb a kombináltszekrénynek.

Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a lakáskultúra és a közízlés nem fejlődhetett. Múltbeli elmaradottságunk következtében nincsenek vagy alig vannak olyan hagyományaink, amelyekre az új lakáskultúrát fel lehetne építenünk. Ezt most kell az anyagi felemelkedéssel párhuzamosan megteremteni, mert ha az új lakások berendezését vagy a régiek felújítását továbbra is helytelen, avult szellemben hajtjuk végre, akkor ez évtizedes hátrányt okoz a lakáskultúra fejlődésében.

A kérdés lényege kettős. Elsősorban a „hol lakjunk" kérdésével kapcsolatos. A lakáshiány világjelenség, ám nálunk már társadalmi ügy a lakásépítési program megvalósítása. Ez a tény a lakáskultúra szempontjából is nagy jelentőségű, hiszen a sok új lakás kedvező előfeltételeket teremt a lakásművészet kibontakozásához. A lakáskultúra kérdései azonban szélesebb mértékben merülnek fel, hiszen az ország lakosságának nagy többsége régi házakban lakik, és belátható időn belül ott is marad.

Mi a „hogyan lakjunk" kérdéseivel foglalkozunk bővebben. Azokat a lehetőségeket vizsgáljuk meg, amelyek a korszerű lakósművészet kiés a közönség fokozott érdeklődése bizonyítja, hogy elérkezett az ideje annak, hogy fejlődésünknek erre a fontos területére is figyelmet fordítsunk.

Méltatlanok lennénk önmagunkhoz és korunkhoz, ha nem tekintenénk magasrendű igényességgel környezetünk kultúráját. Ügy kell tehát tisztáznunk a kérdéseket, hogy mindenki önmaga tudja megítélni, megkülönböztetni a jót, a szépet az ízléstelentől és a giccstől. Mint ahogy az irodalom, a zene és a képzőművészet alkotásait sem lehet igazán élvezni és helyesen értékelni bizonyos alapfogalmak és normák ismerete nélkül, éppen úgy a lakáskultúra kifejlesztése is megköveteli a lakásművészet alapvető fogalmainak és szabályainak ismeretét. Ezeknek nemcsak elterjesztése, hanem részletekbe menő kidolgozása is hosszabb időre szóló feladat, mert mi valójában még nem tudunk lakni, nincs elég előképünk és hagyományunk a lakáskultúra és tárgyművészet értékeinek megismeréséhez és felhasználásához.

A múltban a társadalmi tagozódás a kultúra , és ízlés tagozódását is jelentette. Egy szűk rétegnek lehetősége volt arra, hogy a legkényesebb ízlést is kielégítő különleges bútorokkal és tárgyakkal rendezhesse be lakását. A középréteg lakásának berendezését a gyáripar állította elő. Ezeken a termékeken értelmetlen formai bravúrok és stílushamisító törekvések leplezték el az anyag silányságát és a kidolgozás gyatraságát. A társadalom széles rétegei számára a lakáskultúra nem volt kérdés. A cselédházakban, ahol négy családra jutott egy konyha, a munkáslakásokban, ahol albérlők és ágyrajárók zsúfolódtak össze, nem lakásművészeti kérdésekről folyt a szó.

regeé

i m

A vidéki közönség még inkább ki volt szolgáltatva az ipari és kereskedelmi spekulációnak. A falu igényét az élettől idegen giccsekkel és álmodern silányságokkal elégítették ki. Ilyenformán átmentették a hagyományos tiszta szobát, s miközben a család a konyhában szorongott, addig a „falura jó lesz" elvből kiindulva silány és ízléstelen holmival volt tömve a használaton kívüli szoba. így terjedt el itt is ez a

fejlődését érintik. Lakni nemcsak fizikai, de kulturális szükséglet is. Ennek a két azonos jelentőségű tényezőnek a helyes egyensúlya és reális kapcsolata az élettel jelenti a lakáskérdés teljes megoldását. Mit jelent tehát lakni?

A dolgozó ember környezetéhez nemcsak a lakás tartozik, hanem a munkahely, a jármű, az utca, sőt a mozi, a színház, az étterem is.

Otthonunk azonban tőlünk függ, berendezésének és kialakításának mi vagyunk a tervezői, művészei, és ez körültekintést, gondosságot és megfelelő ismereteket igényel. Legyünk hát önmagunk lakásának tervező művészei, vizsgáljuk meg a lakás fogalmát, s vonatkoztassuk saját otthonunkra — biztos, hogy sok, eddig észre nem vett lehetőség nyílik meg előttünk. Az esetek nagy részében ez nemcsak az anyagiakon, hanem a fizikai és szellemi szükségletek helyes felmérésén, a jó ízlésen, ötletesség^n és józan mértéktartáson múlik.

Lakásunkban nem érezhetjük magunkat otthonosan, ha avult, korszerűtlen tárgyakkal van berendezve. Hiszen a lakás az élettel szoros kapcsolatban van, és a korszerű életmód korszerű környezetben valósul meg. Mint ahogyan öltözködésünk követi és kifejezi korunkat, életünket — most eltekintünk a divat időszakos jelenségeitől —, úgy kell a korszerű igényességnek lakásunkban is'érvényesülnle. Míg azonban egy ruha esetében ezt egyszerűen meg lehet oldani, addig a lakás megfelelő berendezése sokkal nehezebb, hiszen a hosszú évtizedekre szóló és költséges berendezés nem változtatható meg rövid idő alatt. De mégsem állunk megoldhatatlan feladat előtt, amikor lakásunkat egyszerű eszközökkel kellemes és korszerű otthonná akarjuk alakítani.

18 hét