A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-15 / 50. szám
Felejthetetlen élmény volt Azon szerencsések közé tartozom, akiknek mindjárt az első napokban alkalma volt megtekinteni a kiállítást és megismerkedni azokkal a Lenin által kifejtett gondolatokkal, melyet a szovjet nép valóra váltott, bizonyítva ezzel a szovjet dolgozók kitartását, szorgalmát és a szovjet föld nagyságát. A kiállítás helyszíne felé közeledve már meszsziről üdvözöl a hatalmas vörös zászló és aranycsillag. Egy hatalmas fényképen Leonyld Brezsnyev és Gustav Husák elvtársak baráti kézfogása szimbolizálja a csehszlovák—szovjet szövetséget és testvérbarátságot. A kiállítási csarnokba belépve a Szovjetunió óriási méretű térképével találjuk szembe magunkat, amelyen felvillanó és kialvó fények mutatják az ország nagyságát, lakosainak számát, a természeti kincsek és gazdasági erőforrások eloszlását és sok egyéb más fontos és jellemző adatot. Ezután a látnivalók egész sora következik. Többek között a Szovjetunió megalapítását dokumentáló törvény, valamint az első csehszlovák-szovjet barátsági és együttműködési szerződés eredeti okiratai. A kiállított tárgyakon, modelleken, filmeken keresztül megismerkedünk a szovjet tudomány és technika eddigi sikereivel. Hatalmas szénkombájn, a Voronyezs III. típusú atomerőmű, a Lenin atommeghajtású jégtörőhajó, a Bajkonur rakétakibocsátó állomás makettje, egy hatalmas olajfinomító kicsinyített mása, valamint az első és eddig legnagyobb vízierőmü modellje nyújt szemléltető képet arról a hatalmas fejlődésről, amelyet a szovjet nép eddig megtett. Tovább haladva a szovjet kultúra és művészet megtett útjáról alkothat képet magának a látogató. Korábbi és mai festmények, szobrok, domborművek, plakátok, könyvek, gobelinek, népművészeti tárgyak egész sora köti le a látogató figyelmét. A kiállított tárgyakat szövegmagyarázattal látták el, a további fejlődést pedig számok, adatok érzékeltetik, mutatva az eddig megtett utat és a merész, de reális távlati terveket. Ezután a szövetségi köztársaságok kiállítása következik, számot adva a szovjet népek életszínvonaláról, mindennapi munkájáról, sportjáról, egészségügyének fejlődéséről. Sportpisztolyok, sílécek, ruhaanyagok, cipők a legutolsó divat szerint. Dohány, tea, csokoládé-termékek, bútorok, egyéb fogyasztási cikkek és a világhírű prémbundák azok, amelyek a legnagyobb érdeklődést keltik. Ha a látogató már mindent megtekintett, meghallgatott vagy elolvasott, akkor a kinti szabad térségen újabb meglepetések várják. Láthat itt 40 tonnás Belasz teherautót, metrókocsit, panoráma autóbuszt, Moszkvics, Zsiguli, Zaporozsec személyautókat, hatalmas traktorokat, modern kombájnokat. Építő-, textil- és élelmiszeripari gépek hosszú sora nyújt képet a Szovjetunió gépiparának fejlődéséről. Ilyen hatalmas méretű kiállítást — a fedett és a szabadtéri rész összesen 25 000 m2 felületű — első ízben rendeztek a Szovjetunióról a szovjetország határain kívül. Ennek megfelelően rengeteg a kiállított anyag, a látnivaló. Mindenki megtalálja azt, ami a legjobban érdekli: idős, fiatal, nő vagy férfi vagy az életre most készülő iskolásgyermek is. Egy azonban bizonyos. Mégpedig az, hogy a kiállítás felejthetetlen élményt jelent minden látogató számára. Engem minden érdekelt és így átfogó képet nyertem a Szovjetunió népeinek életéről, munkájáról. Megpróbáltam élményeimről, benyomásaimról röviden beszámolni. Nézetem azonban az, hogy legjobb lenne, ha mindenki személyesen i ismerkedne meg azzal a hatalmas fejlődéssel, amelyet a Szovjetunió fennállásának ötven éve alatt elért. ANDRISKIN JÖZSEF I Amíg a Széchenyi kezdeményezésére épült Lánchíd 1849 novemberében meg nem nyílt, a Duna két partját ideiglenesen összekötő hajóhidat a téli hónapok jégzajlása miatt sokszor le kellett bontani. Ilyenkor megszűnt mindennemű közlekedés Pest és Buda között. A Lánchíd megépítése teremtett csak állandó kapcsolatot, s ennek szükségszerű következménye lett a két város egyesítése anyagi és szellemi téren is. A Lánchíd tette lehetővé, hogy a független magyar kormány belügyminisztere 1849. június 24-én elrendelte Buda és Pest közigazgatási egyesítését. A szabadságharc bukása után ez a határozat érvényét vesztette, és a császári kormányzat 1849. november 8-i döntésével csupán Buda és Óbuda egyesítését tette lehetővé. Buda és Pest egyesítésének felfüggesztésével kettős célja volt a császári kormánynak. Egyrészt az, hogy ne keletkezzék olyan nagy város Magyarországon, amely versenytársa lehet Bécsnek, másrészt a budai és óbudai németséget óvni kívánta a pesti befolyástól, mivel Pestet tartották a magyar szabadságeszmék fő forrásának. Így az egyesítés megvalósítása közel negyedszázaddal eltolódott. Az Országgyűlés 1870-ben a törvényhatóságok, köztük a szabad királyi városok szervezetének szabályozásával foglalkozott. Szükségesnek látszott Buda és az ipari-kereskedelmi centrummá fejlődő Pest számára külön törvényt alkotni. Ekkor vetődött fel az Országgyűlésen újból, hogy Budát és Pestet egyesíteni kell. A kiegyezés utáni önálló állami életre berendezkedő Magyarország csak így juthatott megfelelő fővároshoz. Pest lakosainak a száma akkor már 200 ezer 476 volt, Budáé és Óbudáé pedig mindössze 70 ezer. A Duna budai oldalán lakók jó ideig ellenszenvvel fogadták az egyesítés gondolatát, attól féltek, hogy az új fővárosban érdekeik nem érvényesülnek kellőképpen. De Pest sem örült különösen a „házasságnak“, mert attól tartott, túl nagy áldozatot kell hoznia a fejlődésben elmaradt Buda javára. A városok egyesítése azonban országos érdek volt. Ezért az Országgyűlés létrehozta az 1872. évi XXXVI. számú törvénycikket, amely kimondta Buda, Pest és Óbuda egyetlen várossá alakítását és az új főváros hatósági szervezetét a többi várostól eltérő módon szabályozta. Az egyesítést kimondó törvénycikket követő évtizedekben nagyszabású építkezések voltak a vén folyó mindkét partján. A város tervezői el akarták tüntetni a hajdani nyomor emlékeit. A Duna két partja ronda, bűzös hely volt akkortájt, ahova a városok szemetjét hordták. Néhány utca volt csak kikövezve, egyéb helyeken a sár és por miatt alig lehetett közlekedni, A Terézváros keskeny, sötét utcáival valóságos járványfészek volt, a gondozatlan Városligetben a szúnyogok milliói tanyáztak, a királyi palota elhagyatottan állott, és a várhegyet elvadult bozótosok és rozzant viskók övezték. Ebbe az elszomorító képbe állították be a tervezők az új világváros elképzelését. Elsősorban a nagy költséggel megépített Sugárút, azAndrássy út (a mai Népköztársaság útja) és a körutak megvalósítása szolgálta a városkép kialakítását. Néhány évtized alatt új város született a régi helyén, hatalmas bérházakkal, középületekkel, köztük az új Országházzal, a két várost összekötő hidakkal, a kontinens első földalatti vasútiéval, korszerű villamoshálózattal, a Váci út és Csepel gyárnegyedével és így tovább. A nagy építkezések során vidékről a munkások ezrei költöztek Budapestre. Sok szlovák kőműves és segédmunkás is részt vett a város újjáépítésében. A félfeudális társadalmi rendszerben szinte bagóért dolgoztak, s a munkások nyomortanyákon tengették életüket. Tény azonban, hogy a főváros átépítése során kialakult a munkásosztály, amely később szervezetten harcolt jogai kivívásáért. Napjainkban még hatalmasabb építkezések folynak a kétmilliós világvárosban. A szocializmust építő Magyarország fővárosában hatalmas, korszerű lakónegyedeket építettek és építenek. A fejlesztési terveket annak idején 2 millió 250 ezer lakosra készítették el. A terv alapelvei azóta keveset változtak, bár megnövekedtek az idények, és a fejlesztés üteme némileg felgyorsult. Budapesten is, mint Európa más nagy városaiban, szintén elsőrangú feladat a lakásépítés. A harmincéves távlatban mintegy 140 ezer lakást bontottak le, s több mint 400 ezret építettek fel. n .f “ -Él ! f tlfSwwií 1 WIHHf I IffHj te '•1' ifi T fii III 1*1 « If I Hozzávetőlegesen számítva még 110 ezer lakás hiányzik a fővárosban, vagyis annyi a nem megfelelők száma. A világvárosnak sok központja van. Az igazi mégis a Pesten levő Belváros. Ott vagy a közvetlen környékén van a legtöbb közintézmény, ott székel a Fővárosi Tanács, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Tudományos Akadémia, a Parlament, a legtöbb minisztérium, jónéhány színház, múzeum, könyvtár, elegáns üzletek, különböző kiállítási termek. Budapest „főutcája“, a Duna, közepén szeli ketté a várost. A folyó jobb partján áll a hegyen épült ősi vár, amelynek legrégibb részei a XII. századból valók. Az évszázadok során sokszor átépítették,' legutoljára a közelmúltban, amikor a második világháború rombolásait hozták rendbe. A volt királyi palotához csatlakozó Száz évvel ezelőtt egyesítették Pestet és Budát CENTENÁRIUM N, »
