A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-15 / 50. szám
c A fe k g te to llú fe ljá r n ja d á ť A HÉT MINI-FILMREGÉNYE A MOSZKVAI FESZTIVÁLON ARANYDlJAT NYERT TÖRTÉNELMI FILM Jurij Iljenko, a fiatal szovjet filmrendező, aki a moszkvai filmművészeti főiskoláról filmoperatőrként került a kijevi stúdióba, és mindjárt az első filmjével: „Az elfelejtett ősök árnyékai“-val világsikert aratott, bonyolult feladatot dolgozott fel. Üj filmjével, a „Fekete tollú fehér madár“ - ral emlékművet állított a bukovinai rutén nép szenvedésének, harcának és felszabadulásának. Filmjében, mely a moszkvai fesztiválon aranyérmet nyert, veretes költői nyelven szólt a küzdelmekkel, tragédiákkal telt történelmi útról, amely a győzelemhez vezetett. Filmjének képei gyönyörködtetnek. Szinte valamennyi képzőművészeti alkotás, kompozíció. Festmény, a folklórtól kölcsönözte színeit és helyszíneit. A nagy formátumú tablók többnyire szinte mozdulatlanok, ám ha mégis megmozdulnak, vad forgásba, hajrázásba kezdenek, A viszszafogott ritmust ilyenkor lázas lüktetés váltja fel. Keserves éveket élt át Bukovina 1939 és 1949 között. A királyi Románia uralma alatt sínylődött a nép. 1940-ben úgy érezhette: felszabadult. Bukovina egyesült Ukrajnával. Űj élet kezdődött, de a megújulás nem tartott sokáig. Kitört a háború. S még előbb, már a szovjet csapatok megjelenése idején, egy másik „mozgalom“ is szerveződött: a „fekete embereké“. Ukrán nacionalista bandák fegyveres harcra készültek a szovjethatalom megdöntésére. A háború alatt még súlyosabb a helyzet. Visszatérnek a királyi román csapatok. Megjelennek a németek. Garázdálkodnak az ukrán, „nemzeti“ csoportok. Az erdő elrejti a banditákat. Dúlásuknak a háború befejezése sem vet véget. A szovjethatalom véglegesen felszabadítja Bukovinát, de a vérző országnak még küzdenie kell. A banditák le-lecsapnak a falvakra, rabolnak, gyilkolnak. Igaz, nem sokáig. Az ellenséget legyőzik. A fegyverropogást a munka zaja váltja fel. E tíz esztendő mozgalmas története tükröződik Jurij Iljenko filmjében, amely — mint már említettük — a moszkvai fesztiválon aranyérmet nyert. Dús, színes látomásokban tükröződik a történelem. A „Fekete tollú fehér madár“ egy ország drámája, noha egy család drámáját beszéli el. A népmesék nyelvén. Bukovina sűrű erdeinek peremén, a hatalmas bükkök árnyékában, egy kis falucskában élt az öreg Leszj Zvonár feleségével. Katarinával és sok gyermekével. Kis, sivár földecskéjén pirkadattól vakulásig robotolt, hogy gyermekeinek legalább kenyeret adhasson. Savanyú, köves földecskéje azonban nem hálálta meg kemény munkáját. — Hiábavaló munka — panaszolgatta —, az egyik vetőmag a kő alá, a másik a kőre, a harmadik a vízbe hull, a negyediket felszedi az éhes madár, az ötödiket meg elhordja a szél, és csak minden hetedik szem csírázik ki, de azon is csak szegény kalász terem. Még a gyermekek éhes gyomrát sem tudom vele megtömni, mert a termést megdézsmálja a feneketlen hasú bojár. adót kell fizetni a román királynak, és az Úristen szolgája, a pópa is elvárja, hogy a termés egy részét elvigyük neki, Leszj Zvonár sokéig tűnődött azon, hogy mihez kezdjen. — Segíts magadon, az Isten is megsegít! — mondogatta—, és legnagyobb fiait, Pjotrt, Oresztet és Bogdánt megtanította hegedülni és trombitálni, kis zenekarával a lakodalmakban és keresztelőkön víg nótákkal szórakoztatta a viga• * dókat, a halotti torokon pedig bús nótákkal vigasztalta a gyászolókat. De a megélhetéshez ez sem volt elég. A kis faluban kevesen házasodtak, és a vigadásra is alig adódott alkalom. A halotti torokon búsulók legtöbbjének pedig még a temetésre is alig volt pénze, zenét nem fogadtak. Hosszú töprengés után az öreg Leszj elhatározta, hogy csempész lesz. A sűrű erdőkben jártak át a határon. Azt hitték, hogy a sűrű erdei utakon elkerülik a csendőröket, határőröket. Tévedtek. Amikor a legbiztonságosabban meneteltek, egyszerre csak mindkét oldalról megszólaltak a fegyverek, a puskagolyók éppenhogy elkerülték őket. A határőrök bekerítették, majd elfogták az öreg Zvonári, csakhamar megismerkedett a román börtönökkel, a bojárok hajdúinak mogyorófapálcájával, akik kényszermunkára hajtották az elkeseredett apát és három fiát. Kiszabadulása után a vásárra vitte négy fiát. Eladja őket, másként nem tud megélni többi gyermekével. Eladja, illetve eladná a fiúkat valódi és képletes értelemben. A fiúk a bojárok cselédei lesznek, nappal azok földjein robotolnak, este pedig — ha alkalom adódott -*■ vidám rutén nótákkal és táncokkal szórakoztatták a vigadókat, és a nehéz életet feledni kívánó parasztokat. A Zvonár-család kunyhójának kéményén gólya fészkelt. Minden évben újra meg újra visszajöttek a gólyák, és Csipa-néni, a bábasszony is évente rendszeresen elátogatott Zvonárékhoz, hogy világra segítse a további gyereket. A fiatal Georgij még nem ismerte az életet, nehézségeit, és könnyelműen elköltötte apja nagy nehezen összekaparított garasait, amit arra gyűjtött, hogy legidősebb fiát, Pjotrt kiváltsa a katonai szolgálattól. Georgij ikont vásárolt a pénzen... A kétségbeesett Zvonár fiát büntetésből a pópához adta szolgálni. Amikor megtudta apja visszavonhatatlan döntését,' dühében a kéményen fészkelő gólyán akart bosszút állni. — Minden bajnak, nyomorúságnak te vagy az oka! — fenyegette a fekete tollú fehér madarat, a gólyát. — Minek hozol nekünk minden évben egy gyereket! Hiszen már nekünk sincsen mit ennünk! És dühében a gólya fészkét akarta lebontani. Édesanyja nyugtatta meg lázadó fiát. Egy régi legendát mesélt el arról az emberről, akinek az Úristen egy nehéz zsákot adott, de megtiltotta, hogy megnézze tartalmát. Az ember azonban kíváncsi volt, a tilalom ellenére megnézte, mi van a zsákban. Óvatosan kinyitotta, és a legnagyobb meglepetésére kígyókat, békákat, gyíkokat és sok más csúszó-mászót talált benne. És mivel az ember megszegte a parancsot, az Isten megbüntette: fekete tollú fehér madárrá, gólyává változtatta. És ez a büntetés addig tart, amíg össze nem szedi a világ valamennyi csúszómászóját, férgét. Georgij szorgalmasan és engedelmesen szolgált a pópánál, de az a legnagyobb igyekezetével sem tudott belőle hithű hivőt nevelni. A gyerek hitt a nép ajkán élő babonákban, és hét napon és éjszakán át egy tojást melegített. Lélegzetvisszafojtva várta, hogy abból ördögfióka kell majd ki, de hiába... Georgij azonban a szolgálatban rövid idő alatt megtanulta azt, hogy ott, ahol az igazságtalanság, az erőszak az úr, ott szép szót, szeretetet, igazságot nem talál. (Befejező rész a következő számban) hot 15
