A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-08 / 49. szám
Franz Werfel: A nápolyi testvérek Nápoly egyik csendes, előkelő bérházában, mint valami világtól elzárt szigeten, él a Pascarella család. Az apa patriarkális szigorral uralkodik hat gyermeke, három fia s három lánya felett. Ügy tűnik, mindez megváltozhatatlan, de egyik napról a másikra alapjaiban,rendül meg a Pascarella család élete. Anyagi csőd, halál, szerelem, politika: természet és társadalom együttes erői támadnak fel. hogy megsemmisítsék ezt a különös apai diktatúrát. Jaroslav Zýka: A Kegyetlen Luenga Jaroslav Zýkának, aki hivatására nézve a vegyészet egyetemi professzora, tagadhatatlanul van érzéke a romantika iránt. Elbeszélései az ázsiai őserdők, a csendes-óceáni szigetek bűvös légkörét, a forró égövi partvidékek egzotikus, fülledt hagyományait tárják fel, évezredes hiedelmek ütköznek bennük a jelenkor tüneményeivel — bennszülöttek sötét babonái kavarognak együtt a modern idők kalandorainak világával. hét 13 A bratislava: őszi zenei ünnepségek egyik eseményeként került bemutatásra a Városi Múzeum termeiben egy kiállítás, mely megeleveníti a város zenei múltját a korabeli plakátok és koncertműsorok tükrében. Egy 1886. szeptember 22-én kelt műsorlap arról tanúskodik, hogy azon a koraőszi napon Erkel Bánk bánjával nyílt meg az új Városi Színház. Ez a ma már patinás épület nyolcvanhat esztendő alatt bizony jócskán elaggott, szűk lett, de a technika vívmányainak jóvoltából most megifjodott. kibővült, új dohánybarna köntöst öltött s ugyancsak egy koraőszi napon fényárban pompázva ismét kitárta kapuit. Így került hát a közeli napokban az ünnepi bemutató közönségének kezébe a legfrissebb, még nyomdafestékszagol árasztó műsorfüzet, mely azt bizonyítja, hogy az új, ünnepi évad immár negyedik bemutatójaként ismét megelevenedett Csajkovszkij színpadi alkotása, a Jevgenyij Anyegin. Megelevenedett hát újra az a hét lírai jelenet, melyet maga a szerző „ választott ki és foglalt egységbe zenéjével Puskin csodálatosan szép verses regényéből, mellyel megalkotta ugyancsak örökértékű zenei portréját a „borús“ Tatjánának „ki szót kerül s némán s merengve az ablak szegletében ül“ s akiben mégis volt annyi bátorság, hogy a „bálzsivajtól elgyötört“ Anyeginhez, a „pompa és az élvezet fiához“ így kezdje el rejtett érzelmeinek vallomását „Én írok levelet magának — Kell több? Nem mond ez eleget? Méltán tarthatja hát jogának, Hogy most megvessen engemet.“ Csajkovszkij epikus zenéjének legfőbb érdeme, hogy egy refraktor pontosságával tudja visszatükrözni a puskini világ selyemtapétás ódon szalonjainak „áfonyazamat“-os atmoszféráját épp úgy, mint Gremin herceg fővárosi palotájának kavargó báli hangulatát. Ez az erény az előadásban, melyet a színház kettős szereposztásban hozott ki, nem jutott sajnos egyöntetűen kifejezésre, mert éppen az atmoszféra megidézésében mutatkoztak hiányosságok. Általában a produkciók korrektek, de az az egyéniségtöbblet és művészi ihletettség, mely egy előadást izzóvá tesz és élménnyé avat,, az eddigi két bemutatón csak elvétve jelentkezett. •Jevgenyij Dr. Pap p Gustáv és Nina Hazuchová Anyegin * Juraj O n i š č e n k o, az egyik címszereplő, aki már lassan egy évtizede Hanák mellett ismerkedett szerepével, prakszisról és rutinról tanúskodik, de az egyén nagyon is összetett jellemébe nem tudott lehatolni s így mind játékban, mind hangban és kifejezésben egysíkú Anyegint kelt életre. Mellette most Szűcs Róbert a kezdő, s mint ilyen még kiforratlan. Sokat vét a frazírozás törvényei ellen, helyenként modoros és mégis színesebb izgalmasabb, differenciáltabb alakot formál, aki körül az utolsó jelenet atmoszférája már szobahőmérséklet fölé emelkedik. S hogy ez így van, sokban köszönhető magával ragadó Tatjánájának, Elena Kittnarovának, aki szinte ideálisan járta meg hősnője jellemének mélységeit és magaslatait. Szépen, árnyaltan, kifejezésben gazdagon és szenvedéllyel énekel, játszik, s a legpozitívabb pontja az előadásnak. Sajnos Anna Kajabová-Peňašková Tatjánája — pedig az előfeltételek nála is megvannak — nem ennyire egyértelmű, mert teljesítménye, főleg hangban kifejezéstelenre és forszírozottra sikerült. A két Olga — a hazatért Ľuba Baricová és Nina Hazuchová — közül az első a teljesebb és hitelesebb. Érdekes a két Lenszkij összehasonlítása. František L i v o r a először énekli szólamát és hangban, iíraiasságban igazán színvonalasat produkál. Dr. Gustáv Papp hangja szinte túl súlyos Csajkovszkij dallamaihoz, alakítása mégis eseménynek számít, mert domináló egyénisége áttüzesíti párbajkihívási jelenetét. Az egy, de annál szebb áriába koncentrált * Gremin • herceget sem Ondrej Malachovs k ý, sem Ladislav N e s h y b a nem tudta igazi egyéniséggé formálni. A kis szerepekben Oľga Hanákov á, Jaroslava Sedláfová és Marta M e i e ro v á dicsérendők, mert magukkal hozták a Larin-kúria áfonyaillatát. A két „Monsieur Triquet“ pedig — Pavol Gábor és Vojtech Schrenkel személyében — egyaránt üde színfolt az előadás palettáján, melyet Miroslav Fischer rendezett, túlzottan érvényre juttatva a mű füzérszerűségét, díszleteit pedig Pavol Mária Gábor tervezte meg úgy, hogy a Gremin-palota nagytermének képe igazán emlékezetes marad. Az új polonéz stílusos megkomponálása Jelanjan ko-» 3» iV.W' , Dénes György évadok Vonul a felhő szárnyasán, de lent borongó árnya van, zúg az akác, virágba szökve, de ott fülel az éj mögötte. Boldog tavasz, oly könnyedén suhansz a sáros földtekén, s te nyár, oly telten, gazdagon pihegsz a fülledt osztagon. Kotlik az ősz, hosszú esők gőzében fuldoklik a föld, a lomha ég a völgyre száll, gyepre tipor a fagyhalál. A télben öles hó dereng és lábujjhegyen jár a csend, pólyában vár a rózsatő, s mintha megállna az idő. Csáder László felvétele reográfus fantáziáját dicséri. Ladislav Holásek énekkarának vannak szép színei, de pontossága nem mindig kielégítő. Gerhard Auer rutinosan vezetett zenekara zamatosán, de helyenként túlzott hangerővel és holdudvarosan szól. VARGA JÓZSEF Vavro Jozef felvételei Juraj Oniščenko ás František Livora Mit olvassunk ? Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony Éppen száz esztendeje, hogy a zürichi egyetem megnyitotta kapuit a nők előtt. A hír eljutott Szilassy György földbirtokos feleségéhez. Hugonnai Vilma grófnőhöz is, aki kislány kora óta arra vágyódott, hogy orvos lehessen. Tervét valóra váltotta, hat év múlva orvosi diplomával tért haza Zürichből. Űjabb harc következett: a férfitársadalom betolakodónak tekintette a nőt. Keserves évekbe tellett, míg ajtajára kiszögezhette az orvosi táblát. Ennek az asszonynak a küzdelmes életéről szól a regény.
