A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-08 / 49. szám

M anapság, szerencsére, nem olyan országrengető hír az, ha egy falusi kultúrház megnyitásáról hallunk. A recal (rétéi) művelődte! ház megnyitását is el lehetne intézni ezzel a pár szóval: „Ez év októ­ber 28-án, az államosítás és a föderáció ünnepén Rétén a helybeli vezetőség te a járási küldöttek, valamint a szépszámú közönség je­lenlétében átadták rendeltetésének a Z akcióban épült művelődési házat. Ez azonban mégiscsak kette lenne. Többet érdemel a falu, többet az épí­tők fáradozása. Rétét, azt a Mátyus-földi kis falut 716 évvel ezelőtt (1256-ban) említik írásos emlékek először. Többnyire szabad várjobbágyok, később kurtaneme­sek lakták és így lakói közvetlen nagy urat nem Ismertek maguk felett. Az ellenreformáció alatt partikuláris hely lévén még a messzi Csehországból is ide jártak a csehtestvérek kereszteltetni, esketni, te egy időben (1714) itt lelkészkedett a fehérhegyi csata után Magyarországra menekült csehtestvérek püspöke, Valestiánus János is. Nyilván, hogy ezekben az időkben nem volt a faluban kultúrház, mert melyikben volt ugyan? Természetesen még sokáig nem volt. A két világ­háború között a kultúrház szerepét a két felekezeti iskola töltötte be úgy­­ahogy. A felszabadulás után, amikor már megindulhatott magyarul is a kulturális-népnevelő munka, a falu közepén üresen álló, elhagyott ún. „rab­bi házat“ építette át a község lakossága filmvetítés és műkedvelő előadá­sok céljaira. Ez lett a falu első kultúrháza te az is maradt addig, amig 1966-ban meg nem roggyant a teteje és életveszélyessége miatt be nem kellett hatóságilag zárni. Ekkor kezdődött aztán a sok kilincselés, utánjárás, előbb azért, hogy a já­ráson elismerjék, hogy a községnek szüksége van kultúrházra; aztán azért hogy elkészüljenek a tervrajzok, majd hogy az építkezés bekerüljön a köz­­ség-szépítési Z akcióba. Amikor ez megvolt 1967-ben, előbb le kellett dön­teni a már amúgy is düledező falakat te csak utána kezdődhetett az épít­kezés, az igazi kultúrház falainak felrakása. A falu kulturális élete azonban az építkezés alatt sem aludt el. Amig a CSEMADOK műkedvelőinek volt valamilyen otthonuk, addig évente két­­három darabot is betanultak. így is színre került (főleg szabadtéri- és ven­dég-színpadokon) évente egy-egy új vagy felújított darab te nem is akár­milyen színvonalon. Az elmúlt öt év alatt háromszor szerezték meg a mű­kedvelő színjátszók járási versenyének második díját (Gazdag szegények, A vén szerelmes, Kaviár te lencse). Az idén pedig Tóth: Jegygyűrű a mel­lényzsebben“ c. darabjával az első helyre küzdötték fel magukat és ugyan­akkor a legjobb női alakítás diját is rétéi szereplő kapta, Farkas Irma. A műkedvelők 1947 óta egyébként 26 színművet tanultak be, melyekkel 167 esetben léptek fel. Így aztán érthető, hogy főrendezőjük, az ezüst éremmel kitüntetett Pomlchal Lajos te legjobb szereplőik: Farkas Irma. Gyurcsi Zsó­­ka, Hollósi Rózsika, Kleberc Ferenc, Horácsek József, Cséplő Ferenc, Haj­­zoch Zoltán, Pór Juliska, de a száz tagot számláló egész szereplőgárda tü­relmetlenül várta az új művelődési otthon felavatását. Az ünnepi megnyitón Farkas Irma hnb-elnök számolt be a kultúrház épí­tésének nem kimondottan zavarmentes történetéről. Elmondotta, hogy a vál­­lalt 10 000 óra helyett 10 938 órát dolgoztak önkéntes társadalmi munká­ban az építkezésen te a ténylegesen kifizetett 993 000 korona költséggel 1 323 000 korona értéket hoztak létre. A járási szervek nevében Muzslay te Csorna elvtársak szólaltak fel. Elis­merték, már nagyon itt volt az ideje, hogy a község lakosságának legyen egy közös otthona, ahol egyrészt megbeszélheti közös problémáit és terveit, másrészt fejlesztheti szépérzékét, élhet művészeti adottságainak, gyönyör­ködhet fiataljai jókedvében te tehetségében. A beszédek elhangzása után végre birtokukba vehették a színpadot azok, akiknek épült. Megkezdődött az első műsor. Az óvodások léptek fel első­ként. Utánuk az általános iskolák tanulói szerepeltek, majd a menyecske kórus, a tűzoltók és a műkedvelők. A műsorszámok lepergése után kezdetét vette a bál, aminek vége — szombat lévén — erősen a vasárnapba nyúlt. Ezzel a beszámolót be is lehetne fejezni, ha nem kívánkozna ide egy kis epilógus. 'Aki látja a kultúrházat vagy annak fényképét, a szép deko­ráció ellenére is az az érzése támad, hogy itt valami nincs befejezve. Mint­ha hiányozna a ház eleje. A már kész részben van a filmvetítésre te szín­előadásokra szánt nagyterem, a ruhatár, a minibüfé, a mellékhelyiségek, és a két öltöző. Viszont: nincs könyvtár, nincsenek klubhelyiségek, szakköri termek, vagy egy jó ízléssel berendezett presszó, ami ma már sok csalló­közi faluban nem újdonság. Ezeknek kellene oda kerülni a „ház elejére". De nyilván oda is tervezik a jövőben, hiszen minden jel arra mutat. Csak persze ehhez szükség van a további kitartó munkára, a járásiak indokolt jóakaratára, de főleg az „egészséges elégedetlenségre“. A megnyugvás meg­állást, a megállás lemaradást jelent. Az elmúlt őt év bebizonyította, hogy az álmokat kitartó munkával meg lehet, meg kell valósítani. CSÜZI CS. FERENC (Huszár Tibor felvételei) Az idei első évzáró Az idei évzáró taggyűlések feladata, hogy a bél­és külpolitikai események ismertetése mellett, tel­jes alapossággal megismertessük tagságunkat a CSE­MADOK XI. országos közgyűlésének határozatával. Az évzárók jelentőségét nagyban emeli az a tény, hogy azok egybeesnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulója ün­nepségeivel, valamint a csehszlovák-szovjet barát­ság hónapjának megünneplésével. A Nové Zámky-i (érsekújvári) járásban az első évzárót a CSEMADOK Tubái (libád!) helyi szerve­zete tartotta. Az előírás szerint két előkészítő vezetőségi ülést tartottak, hogy teljes alapossággal készítsék elő az évzárót, amelyet november 5-én. tartottak meg. Vojtek Károlynak, a szervezet elnökének, a Járá­si bizottság agilis tagjának megnyitója után Sza­bó Hona ismertette a helyi szervezetnek az 1972-es évben végzett népnevelő és kulturális munkáját. Libád a járás kis községei közé tartozik és a CSE­MADOK szervezet is mindössze 35 tagot számlál, ennek ellenére a járás aktív CSEMADOK szerveze­tei között tartják számon. Azt, hogy kis létszám­mal is lehet jó munkát végezni, már eddig is több­ször bebizonyították. Az évzáró taggyűlésen Ismertették 1973. évi ter­vüket, amelyben a szervezeti és egyéb problémák megtárgyalása mellett egy-egy nagyobb akció is sze­repel minden hónapban. Ezek közül néhány: Teaest, irodalmi előadással egybekötve. Nótaest, melybe bevonják nemcsak a CSEMA­­DOK-tagokat, hanem a lakosság közül is mindazo­kat, akik szeretnek te tudnak is énekelni. Petőfi-emlékest. a költő születésének 150. évfor­dulója alkalmából. A helyi népszokások felelevenítése. Vidáman kezdjük az aratást címmel, műsoros est a legnagyobb mezőgazdasági munka, az aratás megkezdése előtt. Az évzáró taggyűlésen előadás hangzott el a Szovjetunió sikereiről, és a csehszlovák—szovjet barátság jelentőségéről. A gondosan összeválogatott kulturális műsort Szabó Ilona igazgatónő, Kürti Anna és Bognár Te­rézia készítették elő. Lelkesedésben nincs hiány A CSEMADOK Čierny Brod-i (vizkeleti) szervezete valamikor igen komoly munkát fej­tett ki, különösen színjátszói arattak osztatlan sikert környékszerte. Most viszont egy-két év óta mintha aludna a tagság. A vezetőség hosszas töprengés után baráti megbeszélésre hívta meg a régi tagokat. Olyan döntések szü­lettek, melyek a pislákoló szikrát lángra gyújt­hatják. Első tervük máris sikerrel járt. Kür­­tössy Sándor hnb-titkár indítványára férfikó­rus alakult. Szakavatott vezető ugyan mindjárt nem akadt, de a külső segítség sem maradt el. A közeli Diószeg Pintér Feri bácsiját csa­logatták maguk közé, akit nem kellett sokáig kérni, mert az ő dalos lelkét Kodály szavai hatják át. Jött irányított, segített, dirigált, ta­nácsokkal látta el a kórus tagjait, csiszolta a nyers anyagot. Az „öreg“ gárda (mind 40—50 éves férfi) négyhetes szorgalmas gyakorlás és munka után a kultúrházat zsúfolásig megtöltő közönség elé lépett, hogy forradalmi munkás- és népdalok­kal együtt ünnepeljen, ily módon köszöntve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. év­fordulóját. Méltán arattak sikert. PÉK LAJOS Köt 11

Next

/
Thumbnails
Contents