A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-08 / 49. szám
a falu sportja SZOCIALISTA TÁRSADALMUNKBAN a tudomány és a technika mind a termelésben, mind pedig mindennapi életünkben egyre jelentősebb helyet foglal el. Az egyre szélesedő nagyfokú gépesítés, a termelés folyamatának automatizálása, és a technika fejlődése következtében fokozatosan csökken a dolgozók munkaideje, és megszűnik a nehéz fizikai munka. Ezzel szemben az emberre, az értékek alkotójára fokozotabb feladatok hárulnak; különösen a szellemi munka terén növekszenek a termelésben megkövetelt igények. A technika fejlődése és annak alkalmazása mind az iparban, mind a mezőgazdaságban megköveteli azt, hogy a dolgozók szakmailag és fizikailag jól készüljenek fel az igényes munkafeladatok elvégzésére. Ezek a megállapítások szorosan vonatkoznak a falusi élet kulturális és társadalmi fejlődésére is. A technika fejlődése, a gépesítés elősegíti falun az életszínvonal emelkedését, a falu és a város közti különbség fokozatos megszüntetését. Ha falvalnkon helyesirányú, gazdag kulturális és társadalmi életet teremtünk, ezzel nagymértékben elősegítjük, hogy a fiatalok otthon maradnak a falvakon és bekapcsolódnak a mezőgazdasági termelésbe. A falu kulturális életének fejlesztésében fontos feladatok hárulnak a testnevelésre. Az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan nemcsak a fiatalok, de a felnőtt dolgozók is mind nagyobb számban igénylik a testnevelést, nemcsak egészségügyi, hanem esztétikai és szórakozási szempontból is. A testnevelés a szocialista társadalomban elsőrendű fontosságú társadalmi ügy, a tömegek nevelésének egyik eszköze. A testnevelés elősegíti a szívós, küzdőképes, a közösségért, a nép és a szocialista haza érdekeiért harcolni kész és képes társadalom kialakítását. A FALUSI TESTNEVELÉS FEJLESZTÉSÉNÉL vezessen bennünket az a cél, hogy a testedzéssel, sportolással elősegítjük a falu új emberének a kialakítását. Ez megköveteli, hogy a falusi testnevelés fejlesztésénél is kijelöljük munkánk tartalmát és formáját, összhangban az új szocialista termelőeszközök figyelembevételével, és ebből kiindulva kell megteremteni a fiatalok számára azt az életformát, mely a faluhoz köti. Falusi testnevelésünk fejlesztését egységesített testnevelési szervezetünk vezetősége elsőrendű fontosságú feladatának tartja. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezen a téren jó munkát végeztünk az elmúlt két évtizedben. Elégedettek azonban mégsem lehetünk. Még ma is sok olyan falu van, ahol nem működnek rendszeresen a testnevelési és sportegyesületek. A legutóbbi statisztikai adatok is ezt igazolják. Például: Csehszlovákiában 10 832 kétezer lakosú falu van, s a statisztikai adatokból tudjuk azt is, hogy csak 6898 faluban van rendszeresen működő sportegyesület. Ezzel kapcsolatban sokan vetik fel a kérdést: mi ennek az oka, hiszen a fiatalság szeret sportolni. A válasz: létesítményhiányok miatt a legtöbb faluban nem fejthetnek ki rendszeres tevékenységet és ehhez még az is hozzájárul, hogy kevés olyan edző és sportoktató van, aki elvállalná ezt az állandó utazással járó fáradságos munkát. Ha a falu sportjának fejlesztését valóban szívügyünknek tartjuk, akkor gondoskodnunk kell legalább járási sportlétesítmények: fedett uszodák, kisebb sportcsarnokok, műjégpályák építéséről, és további edzők kiképzéséről. E nélkül további sikerekkel nem számolhatunk! FEOEHMAYER ISTVÁN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ utáni években Prágában a Sparta és a Slávia volt a két legjobb klubcsapat. Így hát nem is csoda, hogy mindegyik fiatal labdarúgó egyedüli vágya az volt, hogy az egyik vagy a másik csapathoz kerülhessen. A fiatal Plánička — amikor már két éven át az SK Bubeneč csapatának a kapuját védte — 1922-ben a Spartába kérte átigazolásét. Igazolt játékosa lett a nagynevű Spartának, de edzésre nem mert kimenni. Barátai unszoláséra végül mégis rászánta magát, és jelentkezett az edzőnél. — Pláničkának hívnak — mutatkozott be a szigorú trénernek —, kapus vagyok, a Spartában szeretnék védeni. Az edző gúnyosan végigmérte, majd mogorván válaszolt : — Kis sört nem iszunk! Kistermetű emberekre nekünk nincsen szükségünk. Én csak kétméteres kapusokkal állok szóba! Majd ha megnősz, jelentkezzél újra! Plánička csalódottan, szomorúan távozott. — Ki tehet róla — gondolta —, hogy kurta növésű vagyok . .. No, de ettől még lehetek jó kapus, s talán még jobb, mint a kétméteres, nyakigláb góliátok. Nem maradt más hátra, visszament a régi klubjába és még egy idényen át anyaegyesületének a „szentélyét“ őrizte. De már akkor megfogadta: — Bebizonyítom a Sparta edzőjének, noha nem vagyok magas növésű, mégis nagy kapus leszek! Majd még ő jön utánam és kér meg, hogy jöjjek a Spartába! És hogy jó kapus lett, hogy ígéretét megtartotta, azt az is igazolja, hogy a következő évadban — 1923 áprilisában — már a másik legjobb prágai csapatnak, Plánička magasra felugorva tette ártalmatlanná a félelmetes csatárok bombalövéseit Plánička II. FOLYTATÁS a Sláviának volt igazolt játékosa és tartalékkapusa. A Slávia kapuvédője abban az időben a kiváló képességű Staplík volt. Igaz, hogy már nem volt fiatal, de még mindig bravúrosan védett. Ezért Pláničkának várnia kellett arra a nagy napra, amikor Staplík utódjaként a nagy Slávia kapuját védhette. PLÁNIČKA NAGY NAPJA végre elérkezett. A Slávia megalapításának harmincadik évfordulóját ünnepelte. A jubiláris ünnepség alkalmával bécsi tornára készülődtek. Staplík betegség miatt otthon maradt, helyette Pláničkát állították a csapatba. A nehéz bécsi mérkőzéseken fiatal, eddig ismeretlen kapus védett a prágai nagycsapatban, s mindjárt hozzá is tehetjük: ragyogóan! A nemzetközi torna befejezése után a bécsi lapok dicshimnuszokat zengtek róla. Nem is telt bele egy esztendő, a fiatal letnái gyerek 1925 májusában a lengyelek ellen először ölthette magára a válogatott mezt. A tűzkeresztség nagyszerűen sikerült. Plánička volt a mezőny legjobbja, és tudása, teljesítménye révén véglegesen „bejátszotta“ magát a válogatottba. 1925-ben az újságok Pláničkáról már mint csodakapusról írtak. Nevét már akkor szerte a világon ismerfjék, és így nem is csoda, hogy 1925-ben, amikor Budapesten játszott Prága válogatottjában, szokatlanul nagy számú nézőközönség figyelte minden mozdulatát, sokan voltak kíváncsiak már akkor a nagynevű kapuvédőre. Érdekes küzdelmet hozott a budapesti találkozó. Változatos és nagyszerű küzdelem után Prága válogatottja szerezte meg a vezetést. A budapestiek a gól után állandó támadásban voltak, de Plánička ragyogó védéseivel minden veszélyes lövést ártalmatlanná tett. A pestiek szinte állandó „tűz alatt“ tartották kapuját, de ő könnyen hárította a pesti csatárok félelmetes bombáit. Fergeteges támadások során nem is csodálható, ha valamelyik játékos megfeledkezik magáról, szabálytalanságot vét, kezezéssel hárítja a veszélyt, ami i](liatt tizenegyes jár. És ez történt Pesten is. Néhány perccel a mérkőzés befejezése előtt a játékvezető tizenegyest ítélt a prágaiak ellen. A labda már a kijelölt ponton pihent. A magyar játékosok pedig azon tűnődtek, hogy ki rúgja a büntetőt. Végre megegyeztek ... Plánička nyugodtan állt s várta a lövést... — Ha*a labda a hálóban köt ki, a magyarok kiégyenlítenek — gondolta — ki kell védeni a lövést! Tovább már nem is volt ideje morfondírozni, mert a labda a jobb sarok felé szállt. Parádés tigris-ugrással vetődött a labda után, és még a gólvonalon • elcsípte. Plánička tizenegyest védett ki, és biztosította a csapatának a győzelmet! A budapesti lapok a mérkőzés után is még sokat írtak Plánička nagyszerű teljesítményéről, de hírnévre Pesten igazán csak 1930-ban tett szert. Olyan parádésan védett akkor, hogy az igényes pestiek kedvence lett. Budapesten akkoriban Pláničkát tartották a spanyol Zamora mellett a legjobb kapuvédőnek. ZAMORÁÉK ELLEN... Az 1930-as év legnagyobb hazai sportcsemegéjének a csehszlovák—spanyol labdarúgó-mérkőzés ígérkezett, mert ezen került szembe egymással a világ két legjobb kapusa: Plánička és Zamora. A mérkőzésre sok külföldi újságíró és fotográfus is érkezett Prágába, hogy eredeti tudósításokban, riportokban számolhassanak be lapjaiknak a nagy eseményről, és hogy eldöntsék a vitát: melyik kapus jobb! Plánička a mérkőzés előtt optimista volt. Zamora — reálisan gondolkodott — döntetlent, mégpedig gól nélküli eredményt tippelt. És hogy mi lett az eredmény? Nagyszerű küzdelem után Csehszlovákia győzött 2:0-ra! A mérkőzés után Zamora volt az első, aki Pláničkának gratulált. — Igazi férfimunka, nagyszerű kapusteljesítmény volt... — mondotta —, gratulálok a győzelemhez! ■ A harmincas évek elején a szakértők a Ferencvárost tartották Európa legjobb klubcsapatának. A zöldfehéreknek akkor nagyszerű csapata volt — különösen csatársoruk remekelt. Amsei — Takács I., Korányi — Lyka, Bukovi, Lázár — Tánczos, Takács II., Szedlácsek, Turay, Kohut — összeállításban érkeztek Prágába a ferencvárosiak, ahol a szintén kiváló formában levő Slávia ellen játszottak. A papírforma szerint a ferencvárosiak voltak az esélyesek. Plánička azonban ezen a mérkőzésen is nagyszerűen védett, csak egy gólt kapott a félelmetes pesti csatároktól, úgyhogy végeredményben a Slávia győzött 2:l-re. (Következő számunkban: Plánička az olaszországi labdarúgó-világbajnokságon)
