A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-01 / 48. szám
\ § taiisiissi siiln Válasz „Derűs alkonyat" jeligére 1955-től állandó munkaviszonyban van. 4 gyermeket nevelt fel, most 49 éves, azt kérdezi, mikor éri el a nyugdíjkorhatárt. Minthogy 4 gyermeket nevelt fel, 54 éves korában lesz jogosult snyugdíjra, feltéve, hogy 25 ledolgozott évet tud kimutatni. Ebbe az időbe be kell számítani azt az időt is, amikor nem dolgozhatott, mert gyermekeiről 3 éves korukig személyesen gondoskodott. Ez az ön esetében (gyermekei korára való tekintette) 11 évet tenne ki, feltéve, hogy ez alatt az idő alatt ténylegesen nem dolgozott. Minthogy a nyugdíjigény keletkezése idejében a munkaviszonynak még tartania kell, illetve megszűnésétől nem szabad több mint két évnek eltelnie, a fenti feltételek teljesítése mellett legalább 51 éves koráig kell még dolgoznia. Az alapnyugdíj az utolsó 5 vagy 10 év keresetéből kiszámított havi átlagkeresel összegétől függ, s ennek 50%-át teszi ki. Ha már most kilépne a munkából és többé már nem volna alkalmazási viszonyban, 53 éves korában sem keletkezne nyugdíjigénye ... Dr. B. G. áss »mis ta n sí esni Derűs öregség Statisztikai adatok bizonyítják, hogy míg száz évvel ezelőtt a mai Csehszlovákia területén a nők átlagos életkora 38, a férfiaké pedig csupán 32 év volt, addig jelenleg a nők átlagosan 72, a férfiak pedig 67 évet élnek. Az átlagos életkor ugrásszerű meghosszabbodásának bka egyebek között, hogy sikerült leküzdeni az egykor népbetegségnek számító tuberkulózist és a korábban rengeteg áldozatot szedő járványokat, fertőző betegségeket, de fontos tényezőként kell említeni a jobb lakás- és munkaviszonyokat, az ésszerűbb életmódot, amelyben nagy szerepet játszik a higiénia és a sport. Vannak, akik azt jósolják, hogy az átlagos életkor a század végére megközelíti a száz évet! Az ún. nagycsalád felbomlott, a fiatalok különösen a városokban nem szívesen élnek egy háztartásban az öregekkel. Valamivel jobb e téren a helyzet falun, de itt is egyre gyakrabban maradnak magukra az öregek. Nem‘mindig azért, mert nem akarják befogadni őket a gyermekeik, de a mai öregek is szívesen megőrzik a saját háztartásukat, ha nem is szakadnak meg érzelmi és anyagi kapcsolataik a fiatalabb hozzátartozókkal. Sokkal rosszabb a helyzet az olyan időseknél, akik betegségük, gyengeségük folytán ágyhoz vannak kötve. Ezeket gyermekeik igen ritkán fogadják magukhoz, mivel dolgoznak, napközben nincsenek otthon, nem tudják ellátni az idős beteg gondozását, ápolását. Különösen az ilyen nehéz esetekben, vagy az elhagyott öregeknél jelentkezik a szociális otthonok nagy jelentősége, ahol az idős emberek társakat találnak és szerencsés esetben otthonra is lelnek. Ez főképpen az emberséges és jólelkű vezetőtől és ápolószemélyzettől függ. Nem elég tehát, hogy az öregek a szociális otthonban meleg ételt, lakást, s ha kell orvosi kezelést kapjanak, adnunk kell nekik minél többet szeretetünkből is. Az lenne az ideális, ha minél tovább meg tudnák az idős emberek tartani saját háztartásukat. Ennek anyagi bázisát a szociális segélyek és nyugdíjak hivatottak biztosítani. Ezt a gyermekeknek kellene kiegészíteni anyagi és erkölcsi támogatással, gyakori látogatásaikkal és szeretetükkel. Eszményi lenne, ha az ember minél tovább dolgozna, nem hagyná abba az aktív tevékenységet a nyugdíjkorhatárt elérve sem. A lényeg az, hogy az idős embernek sem szabad elveszítenie fizikai és szellemi frisseségét; ezt pedig csak a rendszeres tevékenység biztosítja. Dr. Juhász István nmliuri Önző ifjúság Egyre nagyobb problémát jelent ma a fiatalok viselkedése. Az ember mind gyakrabban észlel megbotránkoztató dolgokat, tényeket. A falvak fiataljai is „átveszik“ a városi ifjúságra olyannyira jellemző nemtörődömséget. Vannak kivételek. Szép számmal. Ez örvendetes. Sajnos azonban, az ember szinte fél egyedül, elhagyatott városi utcán még nappal is menni, este pedig szó sem lehet róla. A minap T. városban fényes nappal kocsmát törtek fel. A tettesek fiatalok. Az ok — az ital! Pár üveg italért képesek kockára tenni a becsületüket. Az igazság az, hogy ilyen „kis ügyek“ nélkül a fiatalember nem számít havernak, aki mindenben benne van. Vannak fiatalok, akik aktív társadalmi munkát végeznek, vagy keményen dolgoznak a mezőgazdaságban, bányában vagy éppen egy útépítésnél. Az ilyenekre büszke lehet társadalmunk. De mindent meg kell tennünk, hogy az egyre jobban terjedő huliganizmusnak eredményesen véget vessünk. A huligánokra szocialista társadalmunknak nincs és nem is lehet szüksége. Ha bármi történik, az ilyen fiatal nem tud határozni, végül olyan ügy mellett foglal álláspontot, ahol a nagyhangú, cselekedni képtelen emberek tömörülnek. Ez imponál. Szerencsére a fiatalok többsége megfontolatlan, okosan él. Tudják, mit akarnak. Vajon miben kereshető a másik, ellenkező csoport helytelen, erkölcstelenül kihívó viselkedése? Talán szerepe van ebben a rossz családi környezetnek, a felelőtlen pedagógiának és a könnyelmű baráti körnek. Helyes neveléssel, példamutatással és társadalmi összefogással azonban elejét lehetne venni a fiatalok ilyen irányú érdeklődésének. Mert sok fiatal kifogástalan környezetét meghazudtolva bizonyítja, hogy csak „divat“, ahogyan viselkedik. Utánozza a többieket. Nem akar lemaradni. Nem lenne moderri, ha értetlen szavak zömével nem illetne idősebb embereket. Az ilyen sutba dobja emberi mivoltát, becsületét, és nem tartja tiszteletben anyanyelvét sem; azt is megcsonkítja. Elgondolkoztató tények ezek. Azt bizonyítják: baj van a fiatalokkal. Építő társadalmunk egy bizonyos rétegre hiába számít, hiába kovácsol velük szemben terveket. Ezek a fiatalok egoizmusban szenvednek. Gyors segítséggel, beavatkozással azonban még meggyógyíthatok. Bozó Katalin Válasz „Elrontott élet“ jeligére Mióta elolvastam soraidat, arra gondolok, hogy sajnos épp olyan helyzetbe kerültél, amilyent magam is átéltem. Ezért úgy határoztam, hogy írok neked. Elnézésed kérem, hogy tegezlek. Azt írod, hogy addig nem változtatsz helyzeteden, míg tanácsot nem kapsz. A fiú, akit szerettél, viszszaélt a hűségeddel, kihasználta azt, hogy szereted, s mikor bajba jutottál, nem volt felelősségérzete, nem törődött vele, hogy tönkretesz egy fiatal életet. Próbáld elfelejteni. Fiatal vagy, találsz majd olyan férfit, aki — ha megszeret — ezt a lépésed megbocsátja. Gondolni sem érdemes egy olyan fiúra, aki a történtek után egy másik lánnyal levelez. Ahogy soraidból kivettem, sohasem szeretett igazán, s talán nem is tudja, mi az az igazi szerelem. Különben ezt nem lett volna képes megtenni veled. Az én helyzetem is hasonló volt. Ha akkor sorokba foglaltam volna panaszomat, nem tudtam volna azt írni, hogy még szeretem. A szeretet helyett ellenszenvet éreztem iránta, mert nem vállalta a gyermek felnevelését, aki szerelmünk gyümölcse volt. Attól a naptól kezdve titkon arra gondoltam, hogy soha nem lehet többé gyerekem. Megfosztott egy olyan örömtől, amit elfelejteni nem lehet, ami-1 P. Breier felvétele »iirsiik vei ugyan kevesebb vagyok, de hosszú évek után újra megtaláltam és boldog vagyok. Most értékelni tudom azt, hogy valaki megbecsül és igazán szeret, azt, hogy mit jelent a gyerek születése egy boldog házasságban. Háromévi ismeretség után mentem férjhez egy nálam öt évvel idősebb fiúhoz. Kétévi házasság után született meg a kisfiúnk, aki boldogsággal tölti be az életemet. Sorsod kezdete hasftnló az enyémhez. Kívánom, hogy ezek után is hasonlóan alakuljon az életed, hisz még fiatal vagy. Ha Te is megtalálod az igazit, akkor elmondhatod, hogy van igaz szerelem. Annak a fiúnak az oldalán már sohasem találnád meg annak a folytatását, ami szépnek indult. Az idő meggyógyít, és még boldog lehetsz valaki másnak az oldalán. Jelige: „Tépd szét az emlékek láncát“ Válasz „Barna lány" jeligére Nagy figyelemmel olvastam a levelét és sokat gondolkodtam az esetén. Nem tudom, kielégítő-e a válaszom, de megpróbálom kifejteni a véleményemet. Megértem, hogy nagyon magányosnak érzi magát. Az ön jövendőbeli anyósa eléggé házsártos lehet. Meglep, hogy a lakodalom költségeit egyedül maguk akarják fedezni, holott mindenütt az a szokás, hogy a költséget együtt fedezi a két család. Ráadásul azt kívánják, hogy a lakodalom után költözzön a vőlegénye szüleihez. Nem szeretnék a boldogsága ellen beszélni, de úgy gondolom, hogy nagyon sokat akar az ön jövendőbeli anyósa. Nagyon szép magától, hogy ragaszkodik az idős beteg szüleihez és nem akarja őket magukra hagyni. Van új, emeletes házuk, tehát nyugodtan maradhatnak a maga szüleinél. Ha az anyósáékhoz költöznének, nehéz lenne az élete. Véleményem szerint folyton szekírozná magát, és így nem lenne nyugodt az élete. Azt írja, hogy a vőlegénye az utóbbi időben nem jár magukhoz. Ez azt jelenti, hogy meghallgatta az édesanyja tanácsát. Véleményem szerint, ha a vőlegénye ennyire önállótlan, igazában nem is szereti magát. Lehet, hogy a maga helyében sokan otthagynák beteg szüleiket, de az én őszinte véleményem szerint, helyesebben dönt, ha visszaadja a gyűrűt és beteg szüleinél marad. Arról is ír, hogy sok fiú lenézi magát, mert rokkant a kezére. A legegészségesebb ember is rokkanttá válhat. Vajon mit éreznének és hogyan gondolkoznának ezek a fiatalok, ha ők is megrokkannának? Bizonyára akkor más lenne az ő véleményük is. Ne keseredjék el, szeresse a szüleit, továbbra se hagyja őket cserben öreg napjaikra, hiszen megérdemlik a gondoskodást. Hiszem, hogy egyszer maga is boldog lesz, megtalálja azt az embert, aki nem nézi a rokkant kezét és őszintén szeretni fogja. ifj. Górász József, Rimavská Sobota Válasz „Miért jön a derűre ború“ jeligére Ne haragudj, hogy tegezlek, de jóval idősebb vagyok s remélem, ezért nem haragszol meg. Nagyon meghatottak a soraid, hogy az udvarlódnak más asszonyai van viszonya és te mégis szereted. Azt elhiszem, hogy te szereted a fiút, de hogy ő nem szeret, az biztos, hiszen akkor nem csalt volna meg, kitartott volna melletted. Arra az ajánlatára, amit tett, csak nemlegesen válaszolhatsz. Ha szakítsz vele, nem kell elcsüggedned, mert még elég fiatal vagy és boldog lehetsz mással is. Remélem azonban, hogy a kettőtök dolga így is rendbe jön. Ha a fiú valóban szeret, akkor is meg fog érteni, ha nem teszel eleget a kívánságának. Dömötör Zoltán, Vlky Válasz „Legjobb volna elfeledni téged" jeligére A kedves levélíró problémája tulajdonképpen nem is probléma. Saját bevallása szerint nagyon szeretik egymást, ami korántsem lényegtelen. Az, hogy a partnere alacsonyabb önnél, nem lehet döntő befolyással a házasságukra nézve. Ez csupán hiúsági kérdés. Ne azt nézze, hogy a fiú alacsonyabb magánál. Lehet, hogy valaki nagyon boldog nála alacsonyabb férjjel is, feltéve, ha tiszteletben tartják egymás jogait. A szülei ellenkezését sem értem. Hiszen nem ők élnek majd vele. Azt tanácsolnám, tartson ki régi udvarlója mellett. A lényeg az, hogy valóban nagyon szeressék egymást. Ha viszont mégsem a régi udvarlója mellett döntene, a későbbiek folyamán gyakran érhetné csalódás, s mindamellett őt sem tudná elfeledni. Kívánom, hogy mindkettőjük óhaja teljesüljön és nagyon boldogok legyenek. Cz. Mária, Matovce
