A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-01 / 48. szám
Améltóságosan hömpölygő Daugava (ismertebb nevén Nyugati Dvina) széles hátát ezüst tükrökkel szórja be a lebukni készülő őszi nap. Tűhegyű tornyok nézegetik magukat a zöldeskék vízben. Ismerkedünk Rigával, Lettország fővárosával, mely a Baltikum egyik gyöngyszeme. Történelme évszázadokkal ezelőtt kezdődött. Kedvező földrajzi fekvése, a csendes tengeröböl a középkori kereskedelem egyik balti központjává emelte. Az óvárost már az 1200-as években hatalmas városfal védte, az ellenségtől. Az óváros keskeny utcáit járva rám a legnagyobb benyomást a 17. századi raktárépületek gyakorolták, melyek fellebbentették a fátylat az egykori Riga kereskedelmi életéről. Ezek a raktárak máig’ megmaradtak, az épületeket szakszerűen konzerválták. A mészkőből és vörös téglából épült raktárak számos emeletre tagozódtak, hegyes cseréptetőjük alatt is több padlástér húzódott. Az árut csigasorral húzatták fel a meghatározott emeletre. A padlástérből kinyúló gerendán még láttuk a rozsdás csigán lengő vaskos lenkötél egy darabját. A házakat valamikor nem számozták, a bejárat felett most is láthatók azok a kis réz-, ón-, illetve bronztáblák, melyeken állat, (elefánt, teve, galamb, fecske, stb.) vagy valamilyen szimbolikus jel (összetett kéz. perec, kifli) szolgált cégérül. Például a leveleket így címezték: „Adassék e levél a pékek utcájába, az aranyperectől számítva a második házba." A raktárakon kívül sok művészi értékű templom Is megmaradt a régi múltból. így a Péter-templom, amely 1209-ben már állott. Az eredetileg román stílusú templom a későbbi átépítések során a francia gótika mintájára alakult át. Tornyát 1677-ben tűzvész pusztította el. Romjaira fatornyot állítottak, amely toronysisakjával együtt 126 méter magas volt. Csúcsán — mint majd minden rigai templomnak — aranyozott kakas díszeleg. A régi mester, miután felépítette a tornyot, felült a kakasra és fenékig ürített egy borral teli ónkupát. A 18. század elején a toronyba belecsapott a villám és leégett, de hamarosan helyreállították. 1941-ben fasiszta légitámadás során elpusztult. Most újraépítik, és Riga építészeti és városrendezési múzeuma kap benne helyet. Kilátójára gyorslift viszi majd föl a látogatókat, akik a város panorámájában gyönyörködhetnek. A Jakab-templomnak meg az az érdekessége, hogy nincs harangja, pedig valamikor volt és ez adott hírt a tűzvészről, árvízről. A legenda szerint akkor is megkondult, ha hűtlen asszony ment el a templom mellett... A régi városmag csendes utcáit szinte észrevétlenül . fogja körül a modern, forgalmas város, széles utcák, középületek, színházak, iskolák, európai hírű gyárüzemek. Riga legszebb, leghosszabb utcája, mely a várost keresztülszeli, a Lenin utca. Lenin rigai tartózkodásának emlékét számos ház és múzeum őrzi. Azért jött Rigába, hogy a lett kommunistákkal megbeszélje az „Iszkra“ című forradalmi lap kiadásának problémáit. A városban, mint általában a szovjet városokban sok rendezett park található gyönyörű emlékművekkel. A város külterületein meglátogattuk a rigaiak kedvenc hétvégi pihenőhelyét a Mežaparks-ot, (Erdőpark). Vasárnap lévén a rigaiak százai sétáltak a fenyők- és nyírfaerdők aszfaltútjain; sportpályák, gyermekjátszóterek, eszpresszók és éttermek állnak rendelkezésükre. A park területén megtekintettük a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság népgazdasági eredményeit bemutató állandó kiállítást. Ugyancsak az Erdőparkban van az a tízezer kardalosra méretezett fedett pódium, ahol minden év augusztusában megrendezik a már 1873 óta hagyományos dalfesztivált. A nézőtéren harmincezer ember számára van hely. A lettországi dalostalálkozók híre messze földre eljutott. A fürdőszezonnak már vége volt, de azért autóbuszunk elvitt a híres tengeri fürdőbe Jurmalába. A szép őszi délutánon sokan sétáltak a tengerpart sima fövenyén. Sőt edzett fürdőzőket is láttunk a tenger féher habjaiban. Egy ötéves forma meztelen kisfiúcska vígan pancsolt a sekély vízben, s a tenger apai gyengédséggel paskolta lábikráit. A sós levegő átjárta tüdőnket és a parton sétálva egy csomó színes kagylóhéjat szedtünk, amit emlékbe küldött nekünk a tenger. —ozsvald—
