A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-01 / 48. szám

fÍ\J ' d/i fehéť sport királynője A HÉT MINI KÉPES FILMREGÉNYE SZOVJET SZÍNES FILM # RENDEZTE: V. SZADOVSZKIJ Sztyepan Csudinov, a sísport szerelmese, a többszörös szovjet sífutóbajnok, aktív verseny­zői pályafutása befejezése után a fiatal tehet­ségek nevelésével foglalkozott. Alisza Barnurin, aki a leningrádi versenyeket könnyedén nyerte, az edzéseket nem vette komolyan. A versenyek­re nem készült úgy, ahogyan edzője, Sztyepan Csudinov szerette volna. — Kár, hogy Alisza nem veszi komolyan a munkát. A kedvemet elveszítettem. Abbahagyom az edzősködést, véglegesen búcsút veszek a si­­sporttól. Építész vagyok. Zimogorszkba megyek, új korszerű várost építeni. Ennek a sziszifuszi munkának nincsen értelme — panaszkodott Sztyepan Csudinov barátjának, Jevgenyij Ko­­ricsevnek, a rádió sportriporterének. — Ezt nem teheted! Közeledik az országos, majd a világbajnokság. Alisza edző nélkül ma­rad! — válaszolta a riporter. — Éppen ez az oka annak, hogy lemondok az edzői tisztégemről. A finn sífutó-lányok a tíz kilométert már harminckét percen belül futják, a mi legjobbjaink pedig kerek egy perc­cel roszabb időt érnek el. Ezt a különbséget csak kemény munkával, új edzésmódszerrel le­het ledolgozni. Ha nem változtatjuk meg eddigi edzésmódszerünket, fejlődést, jó eredményt ne várjunk! Ismersz, én csak az alapos munkát szeretem — fejtegette barátjának az edző. — És a szövetségben beszéltél már erről? — Sajnos, nem akarják tudomásul venni, hogy Aliszának idehaza nincsenek ellenfelei, minden versenyt megnyer; ez nekik pillanatnyilag elég. — Alisza nagyon tehetséges versenyző! — Ez igaz. Ha komolyan venné az edzéseket nagyszerű eredményeket érhetne el. Ügy látszik, én vagyok rossz edző. Nem tudok rá hatni, igazi, kemény munkára nem tudom rávenni. Harmadik éve foglalkozom vele, de az időered­ményei nem sokat változtak. Korszerű edzés­módszerre kellene őt rávenni, önfejűségét azon­ban én nem tudom letörni. Nem tudja vagy nem akarja megérteni, hogy az igazi sportolónak, ver­senyzőnek a sporttal élnie kell. Látom, hogy a további munkám hiábavaló, ezért hagyom abba, ezért utazok el... Alisza meglepetéssel fogadta edzője döntését. — Miért megy el? — kérdezte. — Többet vártam tőled! — Én meg az élettől várok többet! Nem va­gyok versenyló, nem minden a sport, az élet­ben más dolgok is vannak. Sohasem leszek a sí­­lecek rabszolgája. Sztyepan Csudinov elutazott. Búcsút mondott az edzősködésnek. A tajgára ment új várost épí­teni. Beletemetkezett munkájába, abban keresett vigaszt. Néhány hónap elteltével felkereste ba­rátja, Koricsev, a rádióriporter. — Azt hittem, hogy itt a tajgán nincsen sport­élet. Kellemesen csalódtam! Most is versenyez­nek. Amikor idefelé tartottam, éppen akkor raj­tolt a váltóverseny. Egy ideig figyeltem a küz­delmeket, de az egyre rosszabbodó időjárás miatt eljöttem. ítéletidő van most kint. Ilyen hóvihart még nem is láttam — panaszolta a riporter, majd más tárgyra tért: — Nagyon tehetséges sízőkkel találkoztam. Érdemes volna velük foglalkozni. Máskülönben a szövetségben fogadásokat kötöt­tek arra, hogy sokáig nem bírod ki a sísport nélkül. Azt hangoztatják, hogy rövidesen folyta­tod az edzősködést... — Nem tudom, hogy ezt honnan veszik. Ha már abbahagytam, minek kezdjem el újra? Beszélgetésüket a helyi rádió felhívása szakí­totta félbe: „A hóviharban eltévedt egy kisfiú. Életveszély­ben van! Kérjük az önkéntes mentőket, hogy a szálloda előtt gyülekezzenek.“ Sztyepan Csudinov is azonnal a kisfiú kere­sésére indult. A hatalmas hóförgetegben viharlámpák segít­ségével sikerült a kisfiút megtalálni. Fáradtan, összetörve tért vissza lakhelyére Csudinov, ahol Koricsev várta. — Szörnyű ez a vihar. A gyereket félholtan, összefagyva találták meg, de megmentik az élet­nek. A mentési munkálatok közben azonban egy nagyszerűen síző lánnyal akadtam össze. Re­mek versenyzőt lehetne belőle faragni! — me­sélte Csudinov a barátjának, majd megkérdezte: — Nem tudod véletlenül ki az a Szkuratova és hová való? — Jól ismerem. Valóban kitűnő síző. Ideva­lósi, zimogorszki. Az én véleményem is az, hogy belőle sok mindent ki lehetne hozni. — Az ő edzését elvállalnám... — Látod, mégsem vettél te örök búcsút szerel­medtől, a sísporttól — mondotta nevetve a ri­porter. Az egykori neves síbajnok, majd edző, másnap felkereste a helyi sporttanács elnökét, akivel hosszasan elbeszélgetett a sísport jelenlegi hely­zetéről. — Nálunk a fiatalok szeretnek sportolni. Kü­lönösen a sízés a kedvenc sportjuk, mert arra itt nagy lehetőségek vannak. Nálunk tömegbá­zisa van a sísportnak — jelentette ki büszkén a sporttanács elnöke —, és vannak olyan tehetsé­gek, akik a nagy versenyeken is megállnák a helyüket. — Ez mind igaz. A fiataloknál azonban hiány­zik a korszerű technika. Például Natalja Szku­ratova is nagyszerűen fut, belőle valóban élspor­tolót lehetne nevelni. — Foglalkozzon vele! A kislány biztosan na­gyon örülne, ha olyan neves edző foglalkozna vele, mint amilyen ön... Sztyepan Csudinov még aznap felkereste a kislány szüleit, akikkel hosszasan elbeszélgetett, majd Nataljával beszélt. — Szeretne országos bajnok lenni? — kérdez­te a meglepett lányt. — Tréfál?! — válaszolta nevetve Natalja. — Nem vagyok az a típus, aki erre képes... — Nem tréfálok! Szavamat adom, hogy egy éven belül a dobogó legmagasabb fokán áll, ter­mészetesen, ha keményen dolgozik, ha megfogad­ja a tanácsaimat. Megállapodtak. Natasa nagy kedvvel és szor­galommal látott munkához. A kemény edzések, a rendszeres felkészülés azonban nagyon kime­rítették. — Az erőnléte már nagyszerű, de a finisben még hiányzik a lendület, a győzniakarás! — mondotta Csudinov Nataljának az egyik edzés után. Ha az utolsó kétszáz vagy száz méteren fokozni tudja az iramot, győzelme, a bajnoki cím elnyerése biztos! Zimogorszkban rendezték meg a Szovjetunió síbajnokságát. A moszkvai és leningrádi ver­senyzők különrepülőgépen érkeztek a nagy ver­senyek színhelyére. Alisza Barburin és Natasa Szkuratova a repülőtéren ismerkedtek meg. — Csudinov Aliszának ellenfelet nevelt. Ezzel akarja Aliszát keményebb edzésekre kényszerí­teni. Jól ismerem Csudinov teóriáját és taktiká­ját'— jegyezte meg epésen az egyik leningrádi sportvezető, majd megjegyezte: Aliszát nem le­het legyőzni, ez még Csudinovnak sem sikerül! Alisza végighallgatta a beszélgetést, de nem szólt közbe. Amikor volt edzőjével találkozott, csak ezt kérdezte: ^ — Natasa az új csillaga? (Befejező rész a következő számban)

Next

/
Thumbnails
Contents