A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-01 / 48. szám
ZS. NAGY LAJOS Jól tudom, hogy kissé reklámízű a fenti cím, de nem tehetek róla, ha éppen ez jutott eszembe abban az orvosi rendelőben, ahol a minap jártam. Igaz, jómagam nem voltam beteg. De az Is igaz, hogy Csiba József doktorból, az Ivánka II. egészségügyi körzet körorvosóból, árad a nyugalom és a derűlátás — orvos számára mindkettő szinte nélkülözhetetlen tényező. Már csak azért is, mert nagyon ragályos. Megfigyeltem a betegeken, akiket megvizsgált. A váróteremben még úgy ültek, olyan elkeseredett arccal, szomorú szemmel, mintha halálos ítéletükre várnának. Nyilván fájdalmaik is voltak, s legtöbbjük valóban rosszul érezte magát. Azután beléptek és Csiba doktor megvizsgálta őket. Megfogta a pulzusukat, megnézte a torkukat, a kedvesnővérrel megmérette a vérnyomásukat. Mindezt rendíthetetlen nyugalommal és derűs arckifejezés, szelíd dörmögés kíséretében. Néha még legyintett is: „ajaj, tessék megnyugodni, nem komoly az egészI" „Valóban doktor úr?" „Természetesen pár nap alatt rendbe jön, csak szedje rendesen ezt a gyógyszert, háromszor naponta!" És felírta a gyógyszert. Persze nem tudhatom, milyen gyógyszert rendelt ennek vagy annak a betegnek, azt azonban láttam, hogy másképp hagyták el a rendelőt, mint ahogy oda beléptek. Reménykedve, bizakodóan. Kissé emeltebb fővel. Ez pedig ugye nem a gyógyszernek köszönhető, amit még ki sem váltam. A harmadik beteglátogatás után mégis én kezdtem magamat betegnek érezni a fáradságtól. De akkor még jöttek a telefonhívások és Csiba doktor, mintha még csak reggel lenne: látogatta tovább betegeit. És még azt is megtudtam (nem tőle), hogy fáradhatatlan egészségügyi propagandát fejt ki körzetében, előadásokat rendez a Csehszlovák Vöröskereszt falusi szervezete számára, hogy a Vöröskereszt járási bizottsága az idén márciusban kitüntette ezt a helyi szervezetet, mivel a járásban a legtöbb önkéntes véradományozót sikerült beszervezniök (kb. 40 állandó önkéntes véradományozó), ami nagy részben ugyancsak Csiba doktor érdeme. Hivatalosan naponta 12 órát dolgozik. Nem hivatalosan — hivatástudatból: ki tudja? OPTIMIZMUS MINDEN MENNYISÉGBEN tottak a patikában, hanem Csiba doktor derűs magatartásának. Nem tudom, honnan van ebben a harminchét éves fiatalemberben ennyi nyugalom- és energiatartalék. Én a helyében már alighanem megbolondultam vagy szívinfarktust kaptam volna. Mert, ahogy elnéztem őt, láttam, hogy egyszerre legalább négy dologra kell odafigyelnie. A rendelőben: meg kell vizsgálnia a betegeket, megállapítani a diagnózist, gyógyszert rendelni, esetleg szakkivizsgálásra küldeni. Ezzel párhuzamosan naponta kb. húsz injekciót kell beszúrnia (kétharmad részét érbe). Ugyanakkor megfigyeltem, hogy körülbelül minden hetedik percben szól a telefon. Legtöbbször beteghez hívják, ezt is be kell ütemeznie, fontossági sorrendben, amit megintcsak nem könnyű eldönteni, hiszen melyik embernek nem a saját egészsége a legfontosabb. És negyedszer(f) itt vannak a különböző balesetek — naponta tíz-tizenöt sebkötés. Reggel fél hatkor érkezik a rendelőbe, de esetleg közben is elhívhatja őt valaki beteghez. Hét órakor megy az üzembe (három üzemben látja el az orvosi teendőket, Nyugatszlovákiai Baromfitenyésztő üzem, Baromfinemesítő és Szaporító Vállalat, és az Ivánkái Mezőgazdasági Technikum).^ .Ezután újra a rendelő következik, majd délután négy órakor ebédel, utána nyomban a beteglátogatások következnek. Négy-öt fekvő beteget látogat meg naponta és kb. kilenctíz új beteget telefonhívásra. Továbbá minden héten kb. három éjszaka költik fel őt legalább egyszer és hívják beteghez. Körzetébe 3800—4000 ember tartozik. Egy napját igyekeztem figyelemmel kísérni, ültem a rendelőjében, elkísértem őt néhány beteglátogatásra (aznap a gyermekorvost is ő helyettesítette). Mindenütt szeretettel fogadták őt, és mindenütt hálálkodtak, hogy... de hát ezt ismerjük. Mindössze az volt a dolgom, hogy kísérgessem, azt is önként vállal-S mindezen túl még a családjára is marad ideje. Két kislánya van: a nyolcéves Ildikó és a hároméves Mónika. Felesége mérnöknő, és a Hydrostav nemzeti vállalat szaktanintézetében tanít. Este, amikor utolsói?) betegétől is hazaérkezett, ölébe vette Mónikát és valamilyen csodálatos, csak kettejük számára érthető, nyelven beszélgettek és játszottak. Mónika a doktor úr szakállát rángatta. Egyébként a doktor úr, Csiba József doktor, egy Horná Potôň-i (felsőpatonyi) napszámos fia. A napszámos 1941-ben eltűnt a háborúban. Hogy milyen sorsa lehetett félárván — azt el tudom képzelni. De arról, hogy miből meríti fáradhatatlanságát, bő energiakészletét: fogalmam sincs. Hiába „tanulmányoztam" őt.
