A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-24 / 47. szám

Milliók

legjobbjai

r

VORONOV, Nyikolaj Nylkolajevics (szül. 1899. V. 4) — tüzértábornok, a Szovjetunió marsallja, kiváló hadvezér. 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe és végigharcolta a polgárháborút. 1938—37-ben Spanyolországban a köztársasági csapatok tüzérségi szaktanácsadója volt.

1939- ben a Mongol Népköztársaságban harcolt a japán hódítók ellen a Halhin-Gol folyónál. A Nagy Honvédő Háborúban a Szovjetunió légelhárító erőinek parancsnoka, a Vörös Hadsereg tüzérségének parancsnoka és a hadügyi népbiztos helyettese volt. Többször képviselte a hadsereg főparancsnokságának főhadiszállását az egyes frontszakaszokon, különösen a sztálingrádi csstábsn

VOROSILOV, Kliment Jefremovics (szül. 1881. II. 4) — szovjet politikus, a Szovjetunió marsallja (1935-től). 1896-tól vett részt a forradalmi mozgalomban; 1903-tól az SZKP tagja. Tevékenyen részt vett az októberi forradalomban. A polgárháború és intervenció idején a déli fronton harcoló 5, és 10. hadsereg parancsnoka volt és részt vett Caricin védelmében. 1919 tavaszán hadseregparancsnokként harcolt Ukrajnában, majd 1919—21-ben az 1. lovashadsereg forradalmi katonai tanácsának tagja. 1925-től 34-ig hadügyi és tengerészetügyi népbiztos, 1934-től 40-ig honvédelmi népbiztos,

1940- től a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese. A Nagy Honvédő Háború éveiben (1941—45) az Állami Honvédelmi Bizottság tagja, az északnyugati hadseregcsoport főparancsnoka, ill. a főhadiszállás megbízottja a leningrádi és a volhovi fronton, valamint a távol-keleti hadseregcsoportnál. 1946-tól 53-ig a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettesi, 1953-tól 60-ig a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöki tisztét töltötte be. Meghalt 1969. december 3-án.

I

I

I

I

I

I

I

I

I

Szabad népek szabad hazája -TÁDZSIKISZTÁN

Megalakult 1924. október 14-én mint ASZSZK, 1929. december 5-től szövetségi köztársaság

Területe; 143100 km- Lakosság: 2 900 000 (1970)

Népsűrűség: 20,3 fő/km-A lakosság nemzetiségi összetétele: 53,1% tadzsik, 23% Uzbég,

13,3% orosz, 10,6% ukrán, továbbá tatár kirgiz, kazah és egyéb.

Főváros: Dusanbe, 374 000 lakos (1970)

Tádzsikisztánhoz tartozik a Badahsan-Hegyvidékl Autonóm Terület

A Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaság Szovjet Közép-Azsia délkeleti részén fekszik, az Üzbég és a Kirgiz SZSZK-val, továbbá Kínával és Afganisztánnal határos, és Pakisztántól is csak egy 30 km-es „folyosó“

(afgán terület) választja el. A Szovjetunióban — Tádzsikisztánon kívül az Uzbég és a Kirgiz SZSZK-ban — összesen kb. 2 millió, Afganisztánban 2,5 millió tadzsik lakik.

Tádzsikisztán területének túlnyomó

üusanbe — a Kommunista Párt Központi Bizottságának épülete Teázó tadzsikok

részét magas hegységek foglalják el. Északon terül el a Ferganai-medence, amelyet a Kuramin-hegylánc és a Mogoltau zár be. A köztársaság középső részén emelkednek a Turkesztáni-, a Zeravsani-, a Hiszárihegyláncok és a Nyugati Alaj-hegység. Délnyugaton terül el a Pamírhegység. Ennek nyugati részét magas, bizarr, erősen elgleccseresedett hegyvonulatok, meredek esésű hegyoldalak és mély, keskeny völgyek jellemzik. Itt emelkedik a Szovjetunió legmagasabb csúcsa, a Kommunizmuscsúcs (7495 m), a Darvasz-, a Vancs- és a Jazgulem-hegylánc. A keleti Pamírban sok a széles és lapos medence, fennsík. Délnyugaton, a Hiszár- és Darvasz-hegyláncok között fekszik a dél-tadzsikisztáni lejtő, ennek felszínét a Hiszár-, a Vahs- és más völgyek teszik változatossá. Ezek az 1000 m magasságban is fekvő medencék gazdasági szempontból igen jelentősek.

Az éghajlat kontinentális jellegű, száraz. A köztársaság területén három nagy folyó folyik keresztül: a

Szir-Darja északon, a Zeravsan a középső részén és az Amu-Darja forrásfolyóival, a Pjadzzsal és a Vahssal délen. Ezeknek nyáron a legnagyobb a vízbősége, amikor a gleccserek és a hótakaró megolvadt vizét vezetik le. Más folyóknak tavasszal magas a vízállása, nyáron jelentősen csökken. A folyók felsőszakasz jellegűek, többnyire nem hajózhatók, mint vízienergiaforrások jelentősek. Vízierőtartalékait 25 millió kW-ban adják meg (az OSZSZSZK után a második helyen a Szovjetunióban). A legnagyobb tó a Karakul a Pamírban. A növényzet a függőleges tagoltságnak megfelelően alakul. Az alföldi, sivatagi növényzetet sztyeppes jellegű növényzet váltja fel, majd a havasi legelők következnek. A Pamírban sok a kopár terület.

Tádzsikisztán gazdag ásványi kincsekben. Cink-, ólom-, wolfram-, bizmut- és arzénkészletek a Kuramin-hegyláncban és a Mogoltauban, ón-, antimón-, wolfram, és higanykészletek a Zeravsan- és a Hiszár—hegyláncban találhatók. Rendelkezik azonkívül olajpala-, dolomit-, bőr-, földgáz-, kőolaj- és kősókészletekkel is. A Pamír és középső Tádzsikisztán gazdag gyógyforrásokban.

Idegen hódítók (perzsák, görögök, macedónok, arabok) betörései után, amelyek nemegyszer egész Közép- Azsia leigázásához vezettek, ókori közép-ázsiai népek (baktriaiak, szogdok, szokák, szkíták) részvételével ment végbe az 5—9. században a tadzsik nép kialakulása. A „tadzsik“ elnevezés a 7. században, az arab hódoltság korában bukkant fel. (Ez a nép — Közép-Azsia más lakóitól eltérően — nem türk, hanem iráni