A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-24 / 47. szám
J. Knil: ör ja rat Nagy János: Steiner Gábor portréja elkötelezel! művészet Ü S72 AZ SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége és a Képzőművészeti Alap kezdeményezésére indult meg ez a mozgalom az év elején s ennek eredményét van hivatva bemutatni ez az I. országos kiállítás. Többnyire fiatal művészek kapcsolódtak be a mozgalomba, akiket ösztöndíjjal is támogattak. Nem hiányoznak azonban az idősebb generáció alkotásai sem a szemléről. Az akciót hosszú lejáratra tervezték, s periodikusan ismétlődni fog; célja mind eszmeileg, mind formailag kialakítsa a mai szlovák művészet új, szocialista arculatát. A mozgalom célját. P. Koyš többek közt így határozta meg a megnyitón elhangzott beszédében: „Manapság sokszor ismételjük, hogy a mi időnk hőse, tehát a szocialista művészeté is a dolgozó ember. Az, amit mi ma művelődéspolitikai vagy esztétikai elvként hangoztatunk, Martin Benka nemzedéke számára a legtermészetesebb eszmei és művészi megnyilatkozás volt.“ Természetes tehát, hogy a kiállított művek központi témája az ember, környezete, munkája, gondjai és küzdelmei. A bíráló bizottság több mint ezer alkotás közül választotta ki a legmegfelelőbbeket. A tárlaton a festészeté a vezető szerep, majd az alkalmazott és iparművészet és a szobrászat következik. Kezdjük tehát kőrútunkat a festőművészek alkotásaival. Az ismert M. Laluha a tőle megszokott, sajátos stílusú művel jelentkezett. A Mezőn c. kompozíciója a kék, zöld, vörös, fehér és fekete spektrálisan elrendezett sávjaiból áll össze. Antal Elvira A fák és a Nap című olajsorozata tartózkodó színeivel és formaképzésével lírai hajlamokról tanúskodik. V. Zilinčanová erőteljes művészi alkat. Két vászna különösen figyelemre méltó. A közös ügyért című vászna komponálókészségről árulkodik. A horizontális tengelyen helyezi el a tömeget, melynek egységét, összetartozását anonim arcok ábrázolásával sokszorozza meg. A vertikális tengely mentén szabadon, alapozás nélkül hagyta a felsebzett vásznat, s ez irányítja a néző figyelmét az egyhangú tónusokból kiugró vörös zászlóra. A mondanivaló megsokszorozását szolgáló, találó szakmai megoldások a kiállítás legnívósabb darabjaivá avatják műveit. Ugyanez mondható el Lenin c. olajfestményéről is. Bartošíková Gyárban című hat panelből álló sorozata az ember és a gép viszonyát taglalja. Minden panel más-más színű. Az első három csak M, Chovanec: Háború és béke gépeket ábrázol, míg a többi hármon megjelenik maga az ember is. A színek hangulatkeltő és érzéseket kifejező hatására építő mű — annak ellenére, hogy kissé monoton — figyelemre méltó alkotás. F. Chrastek Hajógyári munkások c. képe kubizáló megoldások eredménye, S. Brezina Harc a fasizmus ellen című vászna pedig dinamikus, espresszív erejű munka. Polakovič képe, a Lángok, amely kombinált technikával készült, a festő transzfiguráló készségét dicséri. Az idősebbek közül Vestenický partizán motívumai és tájai, valamint J. Nemőík tájképei érdemelnek említést. Ezek részben a véletlen .művei, mivel az akvarellel vagy temperával alapozott papírra rajzol tussal, amely a még nedves festékben szétfolyik és különféle ábrákat alkot. Lőrincz Gyula tőle megszokott stílusú rajzokat és festményeket állít ki. E. Zmeták szintén már ismert robusztus tájképeivel képviselteti magát. J. Sturdík temperái Nemíík képeivel rokonok. E. Lazinovská már szintén a fiatal generáció képviselője. Eredmény c. vászna reális és irreális elemek ötvözete, nagyonis egyértelmű mondanivalóval. Kníl L. őrjárata talán a kiállítás legnívósabb képe. Triptichon megoldást választott a partizán-motívum megjelenítésére. Finom, földes színei — meleg barnák, szürkék, okkerek —, frappáns jellemrajza már-már rembrandti régiókba vezetik a nézőt. M. Paštéka két képpel is szerepel a tárlaton; ezek: Alkony és Munka után. A rá jellemző egyszerű formaképzés és tiszta színhasználat a pozitívuma ezeknek a képeknek is. Barta Gyula vásznait (Az állomáson, Gáztartályok), a fekete kontúrok konstrukcióteremtő képessége és a monochrom színek használata jellemzi. Az art protisok közül I. Vychlopen Tátrai pasztoráléját, valamint L. Lehen Ösvényét említeném. E. Kyselicová A béke kórusa c. art protísa talán a legjobb. Finom színek, könnyed, lírai formák adják kvalitásait. Az alkalmazott és iparművészet képviselői is szép számban képviseltetik magukat. J. Cernian mázas kerámiája közkeletű szimbólumoknak — madár, fészek, hárslevél — ad új értelmet. Č. Pechr a színházi plakát avatott kezű mestere. Főleg a Rusalkához, az Anyeginhez és Shakespeare drámáihoz készült plakátjai nívósak. O. Zimka politikai plakátokat állít ki. (Minden hatalmat a szovjeteknek, Kolcsak stb.) Hangulatteremtő Prandl Sándor felvételei Lőrincz Gyula: A pusztán (olaj) erejük, érthető szimbolikájuk és találó színhasználatuk emeli őket az átlag fölé. M. és P. Gábor díszlettervei is értékesek. M. Robinsonová fotója, az In memoriam Auschwitz a fasizmus ártatlan áldozatainak állít emléket. R. Sikora sorozata, A Föld nem vált halott tájjá, kitűnő fotomontázs. Hat panelon ábrázolja az emberi kultúra teremtő erejét az őskortól napjainkig. Az első öt fotón sorrendben az őskori Stonenhenge, a piramisok, az ókori hellén templomok, a gótika remekei és a szférák nevei láthatók az exoszférától a nifeig, a hatodik panelon pedig már csak a feliratok és az alaktalan földi táj látható mintegy mementóul, hogy ez következik, ha nem vigyázunk, emberek. A szobrászok aránylag kevés alkotással képviseltetik magukat. J. Hovorka Májusi virága emóciókat, gondolatokat ébresztő plasztika. A. Cutek epoxidja az Anya, monumentális, jól a térbe illeszkedő munka. Pataki Klára pácolt fából faragta ki itt kiállított művét, A forradalom zászlaját, a már sokszor felhasznált allegorikus nőalak segítségével. Bártfay Tibor Kopernikusza nagyméretű alkotás. A művész monumentalitásra törekedett, azonban az adott forma kisebb méretekben sokkal monumentálisabb hatást keltett volna. Nagy János szuggesztív Steiner-portréval jelentkezett. A portré élethűsége elé helyezte e jellemrajzot. J. Kulich portrékat, plaketteket állított ki. Ha a műveket külön-külön műfajonként értékelnénk, akkor szobrászaink a három említett művészeti ág közül ezen a tárlaton a leghalványabban szerepeltek. Ügy tűnik, a festők állították legmagasabbra a mércét. Remélhető azonban, hogy a továbbiakban mindhárom kategóriában rendeződnek a viszonyok. TALIGA ISTVÁN 15