A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-24 / 47. szám
>i tj n s s r i* , a mr 4 X szöveg nélkül Avagy: amikor a bográcsgulyás hozza a pincért A kérdés ugyebár abszurd. S a kérdésnél csak a gyakorlat abszurdabb, amely magát a kérdést megszülte. Történt pedig mindez Komáméban (Komáromban) egy hűvös szombat estén. Megérkezvén, leszálltam az autóbuszról, s mivel fáztam is meg éhes is voltam, hát betértem a Május 1 téri borozóba. Letelepedtem az első üres asztal mellé s vártam. S jött a pincér. Jött, arcizmai furcsán meg-megrándultak, mintha idegzsábája volna, tántorgó bizonytalan mozgással közeledett, s csak a gondviselés különös kegye kímélt meg attól, hogy nem esett rám'.., — Tessék — lehelte rekedtes suttogással. — Szeretnék vacsorázni... — Hozom — mondta s eltűnt egy ajtó mögött. Hogy mit hoz, az mélységes mély titok volt előttem. Hát vártam, várogattam. Vagy negyedóra múlva megint megjelent. Ismét eldülöngélt az asztalomig, s újra lehelt: — Tessék... — Szeretnék vacsorázni... Mit kaphatok? — Bográcsgulyást — mondta. — Legyen szíves ... — Hozom — mondta, s megcélozta a terem sarkában levő asztalt. Az asztal előtt megállt, s a vendégnek valamit alaposan megmagyarázott. Utána Ismét elnyelte a mar korábban említett titokzatos ajtó. Még volt negyedórám az autóbusz indulásáig. Jött a bográcsgulyás s hozta a pincért. Fizettem, mert féltem, hogy az én pincérem ismét eltűnik, g én lemaradok a buszról. A bográcsgulyás minőségéről most nem beszélek, mert nem tartozik szorosan a mondanivalómhoz. Inkább csak annak amolyan kísérőjelensége. Szóval fizettem és megpróbáltam a gulyást elfogyasztani. Ügy a közepénél tartottam, amikor jött az én pincérem, megállt, s kellő arcrángással felszólított, hogy fizessek. — Az előbb már fizettem — mondtam. — Tényleg? — Tényleg — mondtam kellő nyomatékkel. — Tényleg — mondta ő is. A borozóban hangosan játszott a zenegép, a fények szétcsorogtak a padlón és az asztalokon, én pedig elmenőben azt kérdeztem, egészen halkan, hogy már magam is alig hallottam, hogy mitől is részeg egy pincér? De a választ nem találtam. Ha esetleg valaki rájön, kérem, közölje velem ... —gs— A büszke emberrel a vonatban ismerkedtem meg. Éppen egy bordópiros jonatánalmát hámozott a bicskájával, s közben afelől érdeklődött, hogy hova, merre utazom. Udvariasságból magam is visszakérdeztem, hogy ő hova. merre utazik. — Prágába — mondta büszkén. Ezután néhány közhely következett az időjárás alakulásáról, a közeli télről, a vonatról, az emberi kapcsolatok mikéntjéről és hogyanjáról, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. Röviden: előjött, minden, ami általában utazás közben előjöhet. A későbbiek során azután már egyéb is szóba került. — Már húsz éve Prágában dolgozom — mondta útitársam nem kis büszkeséggel a hangjában. — Harmincnyolcán kezdtük az én falumból, de rajtam kívül már senki sem jár Prágába. • — Megéri? — kérdeztem óvatosan. — Méghiszem azt — mondta. — Az ember bevágödik, s az a fontos. A főmérnökkel ugyan a múltkor összekUlönböztem. de kiderült, hogy nekem volt igazam. — Nem volna egyszerűbb itthon? — Itthon? Ugyan mit csinálnék én itt?! 1 — S Prágában mit csinál? — A vasútnál dolgozom. Síneket fektetünk le... Mondanám, hogy síneket itthon, közelebb is lehetne lefektetni, de Inkább hallgatok. Mit is mondhatnék egy büszke embernek?! Mert azért mégiscsak más a fővárosban vasüti síneket lefektetni, mint mondjuk Gömörben vagy a Csallóközben; mégiscsak más ez, meditálok magamban, amikor a sínek kattogását hallgatom, más, mert így havonta kétszer találkozhat a családjával a büszke ember, havonta kétszer végigutazhatja az országot... Csupa előny, csupa szépség, csupa izgalom, főleg, ha a büszke embernek sikerül a főnökénél bevágódnia. S há nem? Az se baj! Marad a büszkeség: a faluból ő jár egyedül Prágába, ő maradt meg egyedül, a többiekben nem volt elég erő, kellő kitartás, lemaradtak, otthon maradtak. A faluban. Büszkeség nélkül. Nem ülnek ezen a vonaton, amely az én büszke emberemet a főváros felé viszi, s nem láthatják, amikor büszkeségének utolsó morzsáit is letörli arcáról az álom. a fáradtság. Hátrabillent fejjel alszik, hangosan horkol, s holnap reggel sínlerakás közben igyekszik majd a főnökénél „bevágódni“... —gs— Vízszintes sorok: 1.........iacta est. 4. Tengerszoros az Égéi és a Márványtenger között. 14. Nóta. 16. Kikötőváros az NSzK-ban (é. h.). 17. Hőemelkedés. 18. Ver. 19. A hajó hátsó része. 21. Darázs szlovákul. 22. Azonosak. 24. Király olaszul. 25. Vízi közlekedési eszköz. 27. Ulan 29. Kincstár. 30. Jean........ Hugo Victor „A nyomorultak“ c. regényének főalakja. 31. Sárga németül. Nagy juhászkutya. 34. Háziszárnyas. 36. Római hat. 38. A lenni ige egyik alakja. 39. Dickens írói álneve. 41. Nyílás. 42. Európai nép. 43. Durva fehér posztó. 45. Kelet-Szlovákia metropolisa. 47. Három olaszul. 48. Immanuel.... nagy német filozófus. 49. Shaw személyneve. 50. Angol könyv. 52. Nyugatnémetországi képes hetilap. 53. Folyó a Dunántúlon. 54. A múlt idő jele. 56. A melléknév felsőfokának jele. 58. O. M. U. 59. Izrael röv. 60. Azonos mássalhangzók. 61. Jövendőmondó. 63. Kanóc betűi. 65. Becézett női név. 66. Folyadék. 67. A háború istene az ókori görög mitológiában. 68. Egyformák. Függőleges sorok: 1. Idézetünk első része, folytatva a függőleges 7, és 13. sorban. 2. Finomságérték. 3. Spanyol névelő. 5. Vércsoport. 6. Érzékszerv (ford.). 8. Japán gyöngyhalásznő. 9. Nátrium kémiai jele, 10. Felvonó. 11. Hamis. 12. Veszteség. 15. Fél tucat. 19. A régi magyarok mitikus szent madara. 20. Évszak. 22. Nem egészen fanyar. 23. Akasztó. 25. Tik ikerszava. 26. Betű pótlásával jassz. 27. A kocsis ülése. 28. Latin ügy. 33. Az NDK-ban az állami vállalatok megjelölésére szolgáló rövidítés. 35. Vegyjele „S‘‘. 37. Csak — szlovákul. 39. ........Béla, nagy magyar zeneszerző. 40. Rendőr alvilági nyelven. 42. Literátus. 44. Szlovák helyeslés. 45. Nem egészen keserű. 46. O-betűvel a végén: folyó Olaszországban. 47. Ilyen angolul. 50. Tud, képes valamire. 51. A Brit Légiforgalmi Társaság neve. 53. Az arc része. 55. Ünnepi lakoma. 57. A lelátó öröme. 59. Ezen a helyen. 60. Évszak. 62. Tiltószó. 64. Százötven római számmal. 65. Tojás németül. 66. A pincébe. Beküldendő a függőleges 1, 7, és 13. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Én iskolám, kösaönöm most neked, /Hogy az eljött élet-csaták között/ Volt mindig hozzám víg üzeneted.“ Könyvet nyertek: — a zárójelben megjelölt számú keresztrejtvények helyes megfejtéséért — Hegyi Imre, Sellce (40); Ing. Batik Ján, Košice (41); Duray Anna, Hrubý Súr (42); Bíró Béla, Komárno (43). 14