A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-10 / 45. szám
Tudomány T echnika Vas a Holdon Az amerikai űrhajózási hivatal tudományos szakértői az Apollo—16 űrhajó egyik fúrómagját röntgensugarakkal átvilágítva, körülbelül 0,5 centiméter átmérőjű, feltehetően tiszta vasból álló részecskéket fedeztek fel a hold talaj ban. Ha a felfedezést az ellenőrző vizsgálatok is megerősítik, ez az első eset, hogy tiszta fémvasra bukkantak a Holdon. Lehetséges, hogy a tiszta fémvas a Holdra csapódott valamelyik meteorit anyagából származik, de az is lehet, hogy a meteoritikus ősanyagból való — ezt csak a további vizsgálatok dönthetik el. Érdekes továbbá, hogy az Apollo—16 kőzetmintái nagyon sok alumíniumot tartalmaznak. Élő kövület Egy francia—brit—amerikai tudományos expedíció élő kövületet: kihaltnak vélt őshalat fogott ki az Indiai-óceánból, a Komoro-szigetek közelében. A 85 centiméter hosszúságú fiatal nőstény Coelecanthus tudományos feldolgozása legalább ötven kutatónak ad majd munkát. Szakértői vélemények alapján úgy vélték, hogy a Coelecanthusok mintegy 350 millió évvel ezelőtt jelentek meg a tengerekben és 60 millió évvel ezelőtt kihaltak. Szokatlan uszonyaik és testük különös formája különbözteti meg őket a „modern“ halaktól. Gyémdntgyártó meteoritok A Szibériában több millió évvel ezelőtt becsapódott egyik meteorit nemcsak óriási krátert hagyott maga után a földben, hanem gyémántokat is. Leningrádi geológusok megtalálták a mikroszkopikusan kicsiny gyémántkristályokat a kráter mélyén, s arra a véleményre jutottak, hogy a gyémántok a meteoritok öszszeütközése során alakultak ki a világűrben. Ez a feltevés megmagyarázza a kozmikus ásványtan egyik talányát, a kozmikus térségekből érkező gyémántok eredetét. Ultrahanggal a mandulagyulladás ellen A moszkvai 80-as számú gyermekklinika kutatói ultrahangos berendezést fejlesztettek ki a krónikus mandulagyulladás eredményes kezelésére. A „LOR-1A“ jelzésű berendezés ultrahangrezgései egyrészt masszírozzák, másrészt felmelegítik a beteg mandulákat és a fájdalmat is csillapítják. Leleplezik a Vénusz titkait Négyhónapos űrutazása alatt a Vénusz—8 jelzésű szovjet önműködő űrállomás nagy mennyiségű tudományos információt juttatott a földi irányítóközpontba a bolygóközi tér fizikai viszonyairól. A kísérlet legfontosabb szakasza azonban július 22-én, délelőtt tíz órakor kezdődött, amikor magasan a Vénusz felett leválasztották az űrállomásról a bolygóra aláereszkedő műszertartályt. Ehhez bonyolult előkészületekre volt szükség. Először is földi rádióparancsra a vegyi áramforrások hozzákapcsolódtak a naptelepekhez, s az akkumulátorok feltöltődtek a küldetés végrehajtásához. Ezt követően mínusz nyolc fokra csökkentették a műszertartály belső hőmérsékletét, hogy a Vénusz légkörének sűrűbb rétegeibe való belépéskor keletkező roppant hőség ne tehessen kárt a műszerekben. Leszállás közben a műszerek 50 kilométeres magasságtól folyamatosan mérték a Vénusz-légkör jellegzetességeit és további 23 percen át a Vénusz felszínén is folytatták működésüket — ez az első eset a tudományok történetében, hogy közvetlen adatokhoz sikerült jutni egy másik bolygó felszínéről. A mérések alapján immár nincs kétség aziránt, hogy a Vénusz felszínén a hőmérséklet eléri az ötszáz iokot, a nyomás pedig körülbelül száz atmoszféra. A Vénuszra leereszkedő űrállomásoknak tehát olyan roppant nyomást kell elviselniök, mint egy másfél kilométeres tengermélységbe merülő tengeralattjárónak és az ólom olvadáspontjánál magasabb hőmérsékletet kell elviselniök. A szovjet Vénusz-űrszondáknak nemcsak a hőmérsékletet és a Vénusz légköri nyomását sikerült megmérniük, hanem felderítették a légkör vegyi összetételét is. Kiderült, hogy a Vénusz szokatlan légköre 93—97 százalékban széndioxidból áll, s csupán 2—3 százaléknyi nitrogént tartalmaz. Gyakorlatilag nincs oxigén benne és a vízgőz részaránya sem nagyobb 1 százaléknál. Jóllehet a szovjet Vénusz-űrállomások, továbbá a Mariner—5 jelzésű amerikai űrszonda, amely 1967- ben elrepült a Vénusz mellett, bolygótestvérünk számos rejtélyéről fellebbentette a fátylat, sok fontos kérdés azonban máig is megválaszolatlan maradt. Egyelőre például a tudósoknak feltevésük sincs róla, miért különböznek a Vénusz viszonyai ilyen alapvetően a földi viszonyoktól. Miért ilyen roppant magas a hőmérséklet például a Vénusz felszínén? Lehetséges, hogy ez az „üvegház-hatásra“ vezethető vissza, arra, hogy a széndioxiddús légkör nem engedi ki a világűrbe az infravörös sugárzást — a Földön fontos szerepe van ennek a mechanizmusnak a túlhevülés,. a hőhalál megakadályozásában. Ám az is lehet, hogy a Nap sugarai egyáltalán nem érik el a Vénusz felszínét, hanem teljességgel elnyelődnek a légkör felső rétegeiben, a felhőkben. Ha megmérhetnénk a Vénuszfelszínre jutó napsugárzást, eldönthetnénk, hogy melyik mechanizmus a felelős a magas felszíni hőmérsékletért. Sajnos, még ma sem ismerjük pontosan a vastag felhőtakarót felépítő részecskék vegyi összetételét, továbbá a felhőzet vízszintes és függőleges szerkezetét. Nem tudjuk, hogyan jött létre a Vénusz légköre és hogy miért tartalmaz ilyen sok széndioxidot. Rejtély továbbá az is, hogy míg a bolygó felszíne 243 nap alatt, a felhőzet viszont négy nap alatt tesz meg egy teljes fordulatot. És miért ellentétes irányú a Vénusz tengelyforgása a többi bolygóéhoz hasonlítva? Nincs kizárva az sem, hogy a Vénusz legalsó felhőrétege alatt valamilyen, a földihez hasonló környezet van, amely talán a primitív élet bizonyos formáit is hordozhatja. A tudományos dolgozók feltételezik, hogy a Vénusz jelenleg fejlődésének, evolúciójának olyan korai szakaszában van, amelyen a Föld már régen átjutott — ebben a fejlődési szakaszban talán a Földnek is ugyanolyan széndioxiddús légköre lehetett, mint a Vénusznak. A Vénusz rejtélyeinek rendszeres tanulmányozása, megfejtése így fényt vethet saját bolygónk régmúltjára, továbbá a Naprendszer eredetére és fejlődésére is. • „TISZTA“ AUTÓK. A szovjet fővárosban ez idő szerint már háromezer gépkocsi közlekedik cseppfolyósított gáz üzemanyaggal, és 1975- re összesen tízezerre nő majd a gázüzemű tehergépkocsik, autóbuszok száma. A moszkvai taxik többségét is gázüzemre állítják át a következő években — hadat üzenve a gépkocsik levegőszennyezésének. A gázosítási programon kívül megtiltják az ólmot tartalmazó üzemanyag használatát is a Szovjetunió nagy városaiban és üdülőközpontjaiban. Orjolban már például minden gépkocsi olyan üzemanyaggal működik, amelyben mangán adalékanyag helyettesíti a szokásos ólmot. A mangán ugyanúgy növeli az üzemanyag oktánszámút, mint az ólom, de kevésbé ártalmas — igaz, hogy jelenleg még drágább. A szovjet gépkocsigyárak több ZIL-tehergépkocsit, továbbá személygépkocsit szereltek fel egy újtípusú motorral, amelynek előégéskamrája is van. Ez az újtípusú motor sokkal tökéletesebben elégeti az üzemanyagot, mint a hagyományos robbanómotorok. A levegőt egyáltalában nem szennyező villamos járművekhez is nagy reményeket fűznek a szakértők. Eredményesen haladnak egy kombinált hajtású újtípusú autó kifejlesztésének munkálatai — ebben kicsiny robbanómotor tölti majd haladás közben a víliamos akkumulátorokat. J) BENZIN HELYETT HIDRON. Az Egyesült Államokban kísérletekbe kezdtek, hogy a robbanómotorok megszokott üzemanyagát, a benzint cseppfolyósított hidrogénnel helyettesítsék. Más kutatócsoportok annak lehetőségeit vizsgálják, hogyan lehetne a folyékony hidrogént gázturbinák hajtóanyagaként felhasználni. Minthogy a cseppfolyós hidrogén előállítása már alig kerül többe, mint a benziné, gazdaságosan felhasználható lenne á járművek hajtására. A folyékony gáz felhasználása viszont számos előnyt kínál: elsősorban égéstermékek nélkül ég el, és nem szennyezi mérgező gázokkal a levegőt. Az sem lebecsülendő előny, hogy a levegővel érintkezve, azonnal elpárolog, gázzá alakul át. • SZOVJET TÜDŐSÖK semlegesítő szerkezetet állítottak elő fáradt gázok katalitikus elégetésére. Az autó motorjából a gáz hálószerű hengerbe kerül, amelyet katalizátor-réteg vesz körül. A kipufogógáz mérgező elemei ezen keresztülhaladva elégnek, széndioxiddá és vízzé alakulnak, majd a kipufogócső toldatán át a levegőbe kerülnek. Ebben a készülékben a fontosabb mérgező anyagok csaknem teljesen oxidálódnak. A semlegesítő ötvenezer kilométerig üzemképes. • AUTÔTOLVAJ-RIASZTO. A legnagyobb amerikai autógyárak legújabban tolvajriasztó rendszert is árusítanak tartozékként kocsijaikhoz. A riasztóberendezés önműködően bekapcsolja a kürtöt, továbbá valamennyi lámpát, ha illetéktelen próbál beülni a kocsiba. A vészjelző azonnal bekapcsolódik, amint a vezetőülés melletti ajtót becsukják. Minden feltörési, felnyitási kísérletre azonnal reagál, és csak a tulajdonos kapcsolhatja ki. Az autópiac újdonságai A Skoda 100-as típus a világpiacot is meghódította. Az új típus külsőleg is különbözik a régebbi típusoktól, a műszerfalán pedig az a változás, hogy a szellőzés javítása érdekében több irányban állítható kivezetőfejeket helyeztek oda, amelyekhez kétfokozatú ventillátor szállíthatja a levegőt. Szerkezeti újdonság a dinamót felváltó nagyobb teljesítményű, üzembiztosabb, korszerű váltakozóáramú generátor, amelynek előnyeit főként azok élvezik, akik túlnyomórészt városi forgalomban vesznek részt. Az országutakon már megjelent a Polski Fiat 125-P kombi-változata is. A prospektus szerint öt személy és 100 kg poggyász szállítható a kombin, de ha csak ketten ülnek a kocsiban, akkor a hátsó több mint másfél négyzetméternyi rakterűiét 330 kg súllyal terhelhető. (Gyári fotók)
