A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-10 / 45. szám
I ;il:sí ss n ni-n It Im n n in Amikor a folyóparton ülünk és beletúrunk a homokba, csillogó színes kavicsok, érdekes formájú csigák, kagylók, a természet apró remekművei kerülnek a kezünkbe. Szinte önkéntelenül is kedvünk támad, hogy mintába sorakoztassuk őket, és nem is gondolunk arra, mozaikot raktunk ki. Tulajdonképpen nincs is akadálya annak, hogy mozaikot készítsünk, sokféle könnyen hozzáférhető anyag kínálkozik alkotó kedvünk számára. A mozaik a művészeti lexikon meghatározása szerint: apró szemcsékből összeállított padlót, vagy falakat borító ábrázolás vagy díszítmény. Több évezredes mozaikalkotások álltak ellen az időnek a különböző földrészeken, templomokban, villákban, kastélyokban. Római kori emlékeket nálunk is kiástak szép számmal, megcsodálhatjuk az apró kődarabokból összerakott műalkotá-Készítsünk mozaikot sokat, amelyeket a sok ezer éve élt művészek gonddal, szeretettel, tudással, fantáziával alkottak korokon túl emelkedett szépséggé. A mozaik legrégibb anyaga az apró kavics, amit szabálytalansága miatt felváltott a kis hasábokra vágott terméskő. Nagy lépést jelentett a mozaik-művészetben az üveg alkalmazása. Az üveget különféle színekben öntik, majd mint a követ felaprítják. A szemek beágyazásához puha, jól száradó és jól kötő anyagra van szükség. Ilyen a cement vagy a gipsz. A megszilárdult mozaikkockák közötti hajszálvékony hézagokat, az ún. fugákat valamilyen kötőanyaggal, általában gipsszel kitöltik, és ha szükséges, az egész felületet lecsiszolják. ősi és mindig megújuló művészet a mozaik. A mi időnkben, amikor a házak falát nem díszítik a reneszánsz, a barokk vagy a szecesszió díszítőelemei, a sima falfelületek, az épületek zárt formája más jellegű dekorációs megoldást kíván. Így kelt újra életre a mozaik. A hagyományos, most is élő technikák mellett — sok az újabb anyag, köztük a különféle műanyagok és így az újabb eljárások is — a lehetőségek végtelen sora tárul elénk. Készüljünk fel. kezdjünk gyűjteni kavicsokat, kagylókat és különféle hulladékokat, filc- és bőrdarabokat, üvegcserepeket, csempét. Mindegyiket fel tudjuk majd használni. Papírmozaik > Kezdjük munkánkat a legkönnyebben hozzáférhető anyaggal, a papírral. Az üzletben kapható ún. tafota-papíron kívül igen jól használható a különféle reklámfüzetek müanyagbevonatú vagy lakkozott papírja, és nagyon jól megfelel sokfelé színárnyalatával akármelyik képes hetilap. Az alap, amire ragasztunk, lehet fekete, fehér vagy bármilyen más színű. Ha már ragasztónk is van, akkor meg is lennénk a munka egyszerűbb részével, beszereztük a hozzávalókat. Most nézzük a nehezebb részét. Milyen legyen a rajz, amit kirakunk, milyen szempontok vezessenek, amikor a tervet elkészítjük? A sokféle szín, az árnyalatok bősége jóformán minden minta kirakását lehetővé teszi. Tervünk elkészítésekor tartsuk szem előtt, hogy a mozaik célja nem egy festmény vagy fénykép hű másolása, utánzása és nem akkor a legsikerültebb, ha mint mondani szokták, „olyan, mintha élne", hanem ha alkalmazkodik a technika sajátos törr vényeihez. Egyszerűsítsük a rajzot. Hagyjuk el a részleteket, bontsuk nagy színfoltokra a képet. A mozaik jellegénél fogva dekoratív díszítő. Nagyvonalú és síkszerű megoldást igényel. A színes papírok éles kontrasztja, erős színellentétei — általában éppen az anyag — megfelelő jellegzetességet adnak a mozaiknak. A rajzi gyakorlatlanságból eredő sutaságok sokszor egyáltalán nem bántóak, inkább kedvessé, vidámmá teszik a művet. Téma sokféle kínálkozik. Lehet növény vagy emberi alak, arc, vagy akár jelenet a célnak megfelelően komponálva. De kirakhatunk absztrakt mintákat is, mint a gyerekjátékok köveiből. A papírdarabokat úgy ragasszuk fel, hogy közöttük egy-két milliméteres hézag maradjon, amelyen látni az alapanyag színét. A később felhasznált anyagoknál ez a kis távolság a mozaikszernek között elengedhetetlenül szükséges lesz, mert a kötőanyag így fogja össze a különálló darabkákat. A papirmozaik is igen sokféle lehet. Készíthetjük egyszínű papírral. Ebben az esetben nagyobb jelentősége van az elhelyezés irányának és annak, hogy milyen méretű papírokat vágunk. A darabok lehetnek különféle méretűek. A munka menetét gyakorlattal úgyis mindenki kialakítja, de induláskor fogadjunk el néhány tanácsot. Mindenekelőtt rajzoljuk fel tervünket az alapot képező papírlapra. Azután készítsük elő, tépjük vagy vágjuk fel előre a ragasztandó papírdarabokat. Ha egyforma darabokkal dolgozunk, akkor szabjunk papírcsíkokat és ezekből vágjuk az egyenlő darabokat. Ha így előkészítettük, kenjük be az alap felületének egy kis részét ragasztóval, és erre helyezzük a mozaikszemeket. Az olló hegyével mindegyiket a megfelelő helyre tolhatjuk. Vágás helyett téphetünk is. A formák szabálytalansága, a papír szélein kivillanó keskeny fehér csíkok érdekessé és mozgalmassá teszik a képet. Alkalmazhatunk egyenlő darabokat, de lehet a legkülönfélébb méretű és alakú papírdarabokat használni, ahogy éppen megfelelőnek és az adott rajzhoz a legkívánatosabbnak tartjuk. A minta kirakását általában a forma közepétől indítjuk ki. De ez sem szigorú szabály, ez is a rajztól függ. Ahogy a mozaikkirakó színes köveivel szívesen játszanak a gyerekek, sőt nemegyszer elszórakoznak a szülők is, ahogy elgyönyörködnek a jól sikerült mintában, ugyanúgy játékos szórakozást ígér a papírmozaik. Ne becsüljük le az anyagot, csak azért, mert papír. A papír nemes anyaggá válik annak a kezében, aki bánni tud vele. Készíthetünk belőle több méter hosszú csíkot a gyerekszoba falára, ügyesen felhasználható díszítőelem a nyaralóban. A lengyelek, a kínaiak papírmetszetei népművészeti értéket képeznek. S bár ingyen kínálkozik, nem is olyan egyszerű a papírral dolgozni, önállóságot, ízlést, jó dekoratív érzéket igényel a munka, amely érdekes és vidám, élvezheti felnőtt és gyerek egyaránt. Játék a formákkal és színekkel. Az elkészült munkákat némileg megvédhetjük az időjárás viszontagságaitól, ha fóliával borítjuk, vagy színtelen lakkal átkenjük. Mindenesetre próbáljuk ki először kis darabon a lakkozást, mert lehetséges, hogy valamelyik színes papír a lakk hatására elmaszatolódik. Természetesen nemcsak papírból készíthetünk mozaikot. Bár technikájuk hasonló a papíréhoz, más anyagoknál mégiscsak más az eljárás, mások a kötőanyagok, amiket fel kell használnunk. A papírral megfelelő gyakorlatot szerezhetünk a későbbi, igényesebb mozaik-munkákhoz. MILYEN LEGYEN LAKÁSUNK ? Sok ember most kezd a lakástervezéshez, építéshez. Gondot okoz, milyen legyen a lakás megosztása. Néhány sorozatban tanácsot nyújtunk azoknak, akik most tervezik új lakásukat vagy a meglévőt korszerűsítik. Mielőtt munkához fognak, használják fel a hosszú téli estéket a lakástervezés megfontolt előkészítésére. Lakás egy térben A lakást körben szerkezeti falak határolják, válaszfalak nem szabdalják fel kisebb-nagyobb terekre, szobákra. A lakóhelyiségek részére szolgáló területeket úgy csoportosítják, hogy azok négy, három, kettő vagy esetleg egy oldalon határolják a kiszolgálóhelyiségek (konyha, kamra, fürdőszoba, WC) összefogott csoportját. Előnye a korszerű lakástervezési törekvésnek, hogy a lakás lakóhelységeinek összefogott közös tere lehetőséget ad a módosításra, a variálható és változtatható lakásfelosztásra, a lakás, a lakóház egyéni, változó igények alapján történő beosztására, saját erőből megépített könnyű válaszfalelemekkel, bútor- és szekrényfalakkal stb. Hátránya, hogy míg a társadalmi fejlődéssel, az élet rohamos változásával a családi élet és kapcsolatok is módosulnak, és minden családtag önálló, függatlen személyiség lesz, a „lakás egy térben", ill. az otthon „könnyebb“ szerkezetekkel, válaszfalakkal történő időszakos megosztása a zavartalan egyéni élethez a megfelelő feltételeket nem tudja biztosítani. Variálható terű lakás, összenyitható terű lakás Az alaprajzi elrendezés változtatásának igénye lehet rövidebb vagy hosszabb időtartamú. A változtatás igénye felléphet rövid időre. Például: a lakószoba terét bővíteni kell az étkező térrel, a vendégfogadás, családi összejövetel stb. idejére; az étkezőfülkét el kell határolni a konyhától, a főzés, a mosogatás stb. időszakára. Hosszabb, tartósabb igény a lakáselrendezés megváltoztatására, a lakás változó használatából eredhet. Például pólyás és óvodás kisgyerek helyiségét kapcsolni kell az alvás idejére a szülők szobájával, de a gyerekek felserdülése után a terek teljes szeparáltsága szükséges. A helyiségek szétválasztása, összekapcsolása történhet: hagyományos módon, nyitható, húzható-tolható üvegezett és tömör ajtókkal. Üjszerűen, tipizáltan egységesített becsavarozva rögzithető és felakasztható könnyű fa vagy műanyag stb. falelemekkel, nyitható, tolható, harmonikarendszerű műanyag falakkal, mennyezetig érő bútorfalakkal, polcokkal vagy függönyökkel. Előnye az effajta térosztásnak a lakáshasználat differenciált és változó igényeinek rugalmas, gyors követése, a lakáshasználat zavarása nélkül, a gazdaságos térváltoztatások lehetősége, pl. ha időlegesen több lakótérre van szükség, összenyitható a szomszédosán kapcsolódó terekkel stb. Hátránya, hogy költségesek a térosztó falak, bútorok, állványok, s a végrehajtást meg kell előznie gondos, előrelátó családi és műszaki tervezői tevékenységnek. Tervszerűen át kell gondolni a lakás átalakításánál várható lépéseket, hogy a falelemek, a térelválasztó bútorok méretei módosítás, változtatás nélkül, minden előre elgondolt variációhoz megfeleljenek. 18 hve>t
