A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-10 / 45. szám

I ;il:sí ss n ni-n It Im n n in Amikor a folyóparton ülünk és beletúrunk a homokba, csillogó színes kavicsok, érdekes for­májú csigák, kagylók, a természet apró remek­művei kerülnek a kezünkbe. Szinte önkéntelenül is kedvünk támad, hogy mintába sorakoztassuk őket, és nem is gondolunk arra, mozaikot rak­tunk ki. Tulajdonképpen nincs is akadálya an­nak, hogy mozaikot készítsünk, sokféle könnyen hozzáférhető anyag kínálkozik alkotó kedvünk számára. A mozaik a művészeti lexikon meghatározása szerint: apró szemcsékből összeállított padlót, vagy falakat borító ábrázolás vagy díszítmény. Több évezredes mozaikalkotások álltak ellen az időnek a különböző földrészeken, templomokban, villákban, kastélyokban. Római kori emlékeket nálunk is kiástak szép számmal, megcsodálhat­juk az apró kődarabokból összerakott műalkotá-Készítsünk mozaikot sokat, amelyeket a sok ezer éve élt művészek gonddal, szeretettel, tudással, fantáziával alkot­tak korokon túl emelkedett szépséggé. A mozaik legrégibb anyaga az apró kavics, amit szabálytalansága miatt felváltott a kis ha­sábokra vágott terméskő. Nagy lépést jelentett a mozaik-művészetben az üveg alkalmazása. Az üveget különféle színekben öntik, majd mint a követ felaprítják. A szemek beágyazásához puha, jól száradó és jól kötő anyagra van szükség. Ilyen a cement vagy a gipsz. A megszilárdult mozaikkockák közötti hajszálvékony hézagokat, az ún. fugákat valamilyen kötőanyaggal, általá­ban gipsszel kitöltik, és ha szükséges, az egész felületet lecsiszolják. ősi és mindig megújuló művészet a mozaik. A mi időnkben, amikor a házak falát nem dí­szítik a reneszánsz, a barokk vagy a szecesszió díszítőelemei, a sima falfelületek, az épületek zárt formája más jellegű dekorációs megoldást kíván. Így kelt újra életre a mozaik. A hagyományos, most is élő technikák mellett — sok az újabb anyag, köztük a különféle mű­anyagok és így az újabb eljárások is — a lehe­tőségek végtelen sora tárul elénk. Készüljünk fel. kezdjünk gyűjteni kavicsokat, kagylókat és kü­lönféle hulladékokat, filc- és bőrdarabokat, üveg­cserepeket, csempét. Mindegyiket fel tudjuk majd használni. Papírmozaik > Kezdjük munkánkat a legkönnyebben hozzá­férhető anyaggal, a papírral. Az üzletben kap­ható ún. tafota-papíron kívül igen jól használ­ható a különféle reklámfüzetek müanyagbevo­­natú vagy lakkozott papírja, és nagyon jól meg­felel sokfelé színárnyalatával akármelyik képes hetilap. Az alap, amire ragasztunk, lehet fekete, fehér vagy bármilyen más színű. Ha már ra­gasztónk is van, akkor meg is lennénk a munka egyszerűbb részével, beszereztük a hozzávalókat. Most nézzük a nehezebb részét. Milyen legyen a rajz, amit kirakunk, milyen szempontok ve­zessenek, amikor a tervet elkészítjük? A sokféle szín, az árnyalatok bősége jóformán minden minta kirakását lehetővé teszi. Tervünk elké­szítésekor tartsuk szem előtt, hogy a mozaik célja nem egy festmény vagy fénykép hű máso­lása, utánzása és nem akkor a legsikerültebb, ha mint mondani szokták, „olyan, mintha élne", hanem ha alkalmazkodik a technika sajátos törr vényeihez. Egyszerűsítsük a rajzot. Hagyjuk el a részleteket, bontsuk nagy színfoltokra a ké­pet. A mozaik jellegénél fogva dekoratív díszítő. Nagyvonalú és síkszerű megoldást igényel. A szí­nes papírok éles kontrasztja, erős színellentétei — általában éppen az anyag — megfelelő jelleg­zetességet adnak a mozaiknak. A rajzi gyakor­latlanságból eredő sutaságok sokszor egyáltalán nem bántóak, inkább kedvessé, vidámmá teszik a művet. Téma sokféle kínálkozik. Lehet növény vagy emberi alak, arc, vagy akár jelenet a célnak megfelelően komponálva. De kirakhatunk abszt­rakt mintákat is, mint a gyerekjátékok kövei­ből. A papírdarabokat úgy ragasszuk fel, hogy kö­zöttük egy-két milliméteres hézag maradjon, amelyen látni az alapanyag színét. A később felhasznált anyagoknál ez a kis távolság a mo­zaikszernek között elengedhetetlenül szükséges lesz, mert a kötőanyag így fogja össze a külön­álló darabkákat. A papirmozaik is igen sokféle lehet. Készíthetjük egyszínű papírral. Ebben az esetben nagyobb jelentősége van az elhelyezés irányának és annak, hogy milyen méretű papí­rokat vágunk. A darabok lehetnek különféle méretűek. A munka menetét gyakorlattal úgyis mindenki kialakítja, de induláskor fogadjunk el néhány tanácsot. Mindenekelőtt rajzoljuk fel tervünket az alapot képező papírlapra. Azután készítsük elő, tépjük vagy vágjuk fel előre a ragasztandó papírdarabokat. Ha egyforma darabokkal dol­gozunk, akkor szabjunk papírcsíkokat és ezek­ből vágjuk az egyenlő darabokat. Ha így előké­szítettük, kenjük be az alap felületének egy kis részét ragasztóval, és erre helyezzük a mozaik­szemeket. Az olló hegyével mindegyiket a meg­felelő helyre tolhatjuk. Vágás helyett téphetünk is. A formák szabálytalansága, a papír szélein kivillanó keskeny fehér csíkok érdekessé és moz­galmassá teszik a képet. Alkalmazhatunk egyen­lő darabokat, de lehet a legkülönfélébb méretű és alakú papírdarabokat használni, ahogy éppen megfelelőnek és az adott rajzhoz a legkívána­­tosabbnak tartjuk. A minta kirakását általában a forma közepé­től indítjuk ki. De ez sem szigorú szabály, ez is a rajztól függ. Ahogy a mozaikkirakó színes köveivel szívesen játszanak a gyerekek, sőt nemegyszer elszóra­koznak a szülők is, ahogy elgyönyörködnek a jól sikerült mintában, ugyanúgy játékos szórakozást ígér a papírmozaik. Ne becsüljük le az anyagot, csak azért, mert papír. A papír nemes anyaggá válik annak a kezében, aki bánni tud vele. Ké­szíthetünk belőle több méter hosszú csíkot a gye­rekszoba falára, ügyesen felhasználható díszítő­elem a nyaralóban. A lengyelek, a kínaiak papír­metszetei népművészeti értéket képeznek. S bár ingyen kínálkozik, nem is olyan egyszerű a pa­pírral dolgozni, önállóságot, ízlést, jó dekoratív érzéket igényel a munka, amely érdekes és vi­dám, élvezheti felnőtt és gyerek egyaránt. Játék a formákkal és színekkel. Az elkészült munkákat némileg megvédhetjük az időjárás viszontagságaitól, ha fóliával borít­juk, vagy színtelen lakkal átkenjük. Mindeneset­re próbáljuk ki először kis darabon a lakkozást, mert lehetséges, hogy valamelyik színes papír a lakk hatására elmaszatolódik. Természetesen nemcsak papírból készíthetünk mozaikot. Bár technikájuk hasonló a papíréhoz, más anyagoknál mégiscsak más az eljárás, mások a kötőanyagok, amiket fel kell használnunk. A papírral megfelelő gyakorlatot szerezhetünk a későbbi, igényesebb mozaik-munkákhoz. MILYEN LEGYEN LAKÁSUNK ? Sok ember most kezd a lakáster­vezéshez, építéshez. Gondot okoz, mi­lyen legyen a lakás megosztása. Né­hány sorozatban tanácsot nyújtunk azoknak, akik most tervezik új la­kásukat vagy a meglévőt korszerű­sítik. Mielőtt munkához fognak, használják fel a hosszú téli estéket a lakástervezés megfontolt előkészí­tésére. Lakás egy térben A lakást körben szerkezeti falak határolják, válaszfalak nem szabdal­ják fel kisebb-nagyobb terekre, szo­bákra. A lakóhelyiségek részére szol­gáló területeket úgy csoportosítják, hogy azok négy, három, kettő vagy esetleg egy oldalon határolják a ki­szolgálóhelyiségek (konyha, kamra, fürdőszoba, WC) összefogott csoport­ját. Előnye a korszerű lakástervezési törekvésnek, hogy a lakás lakóhely­ségeinek összefogott közös tere lehe­tőséget ad a módosításra, a variál­ható és változtatható lakásfelosztás­ra, a lakás, a lakóház egyéni, válto­zó igények alapján történő beosztá­sára, saját erőből megépített könnyű válaszfalelemekkel, bútor- és szek­rényfalakkal stb. Hátránya, hogy míg a társadalmi fejlődéssel, az élet rohamos változá­sával a családi élet és kapcsolatok is módosulnak, és minden családtag önálló, függatlen személyiség lesz, a „lakás egy térben", ill. az otthon „könnyebb“ szerkezetekkel, válasz­falakkal történő időszakos megosztá­sa a zavartalan egyéni élethez a meg­felelő feltételeket nem tudja bizto­sítani. Variálható terű lakás, összenyitható terű lakás Az alaprajzi elrendezés változta­tásának igénye lehet rövidebb vagy hosszabb időtartamú. A változtatás igénye felléphet rövid időre. Például: a lakószoba terét bővíteni kell az étkező térrel, a vendégfogadás, csa­ládi összejövetel stb. idejére; az ét­kezőfülkét el kell határolni a kony­hától, a főzés, a mosogatás stb. idő­szakára. Hosszabb, tartósabb igény a lakás­elrendezés megváltoztatására, a la­kás változó használatából eredhet. Például pólyás és óvodás kisgyerek helyiségét kapcsolni kell az alvás idejére a szülők szobájával, de a gye­rekek felserdülése után a terek tel­jes szeparáltsága szükséges. A helyiségek szétválasztása, össze­kapcsolása történhet: hagyományos módon, nyitható, húzható-tolható üvegezett és tömör ajtókkal. Üjsze­­rűen, tipizáltan egységesített becsa­varozva rögzithető és felakasztható könnyű fa vagy műanyag stb. falele­mekkel, nyitható, tolható, harmoni­karendszerű műanyag falakkal, mennyezetig érő bútorfalakkal, pol­cokkal vagy függönyökkel. Előnye az effajta térosztásnak a la­káshasználat differenciált és változó igényeinek rugalmas, gyors követése, a lakáshasználat zavarása nélkül, a gazdaságos térváltoztatások lehetősé­ge, pl. ha időlegesen több lakótérre van szükség, összenyitható a szom­szédosán kapcsolódó terekkel stb. Hátránya, hogy költségesek a tér­osztó falak, bútorok, állványok, s a végrehajtást meg kell előznie gon­dos, előrelátó családi és műszaki ter­vezői tevékenységnek. Tervszerűen át kell gondolni a lakás átalakításá­nál várható lépéseket, hogy a falele­mek, a térelválasztó bútorok méretei módosítás, változtatás nélkül, minden előre elgondolt variációhoz megfelel­jenek. 18 hve>t

Next

/
Thumbnails
Contents