A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-10 / 45. szám

Milliók

legjobbjai

SVERNYIK, Nyikolaj Mihajlovícs (szül. 1888. V. 19) — szovjet politikus, államférfi. Az esztergályos szakmát tanulta ki. 1905-től tagja volt az OSZDMP-nek, illetve az SZKP- nak. A forradalmi mozgalomban illegális pártmunkát végzett, ezért többször bebörtönözték, három évet száműzetésben töltött. 1917-ben Szamarában (ma Kujbisev) részt vett az októberi forradalomban. A polgárháborúban politikai biztos a keleti és a déli fronton. 1921-től felelős párt-, állami és szakszervezeti funkciókat töltött be. 1925-től 45 éven át megszakítás nélkül a párt Központi Bizottságának tagja. 1926— 27-ben titkára, 1930-tól 44-ig a

Szakszervezeti Tanács első titkára volt. 1944-től a Szovjetunió és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökhelyettesének, ill. elnökének tisztségét töltötte be. 1946-tól 53-ig a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. 1953-tól 56-ig a Szakszervezeti Tanács elnöke volt. Meghalt 1971-ben.

TIMOSENKO, Szemjon Konsztantyinovics (szül. 1895. II. 18) — a Szovjetunió marsallja. 1919-től tagja az SZKP-nak. Katonai pályafutását a polgárháború és az intervenció időszakában kezdte. Számos fontos beosztás után, 1939 szeptemberében a lengyelek megszállta Nyugat-Ukrajnát felszabadító csapatok, majd az 1939—40. évi szovjet—finn háborúban az északnyugati front parancsnoka. A Nagy Honvédő Háború idején a hadügyi népbiztos helyettese s egyben a nyugati, délnyugati és északnyugati front parancsnoka, valamint a Legfelső Főparancsnokság megbízottja több front és a feketetengeri hadiflotta együttműködésének megszervezésében. A háború után több katonai körzet parancsnoki tisztét töltötte be. Meghalt 1970. március 31-én.

Kell emlékeztetnünk arra, hogy még vagy fél századdal ezelőtt vajmi keveset tudtak a világon a kirgizekről? Csak a cári kormány nem feledkezett meg róla, hogy a bejekkel és manapákkal együtt a .szegényparaszt dehkanokon behajtsa az irgalmatlanul nagy adót, így félig éhhalálra kárhoztatva őket.

A inai Kirgizisztánról sokan tudnak a nagyvilágban. A szovjethatalom ötven éve alatt fejlett gazdasággal, iparral és kultúrával rendelkező, virágzó köztársaság lett.

Csak a legutóbbi két-hároni évben jemeni, indiai, ceyloni, kenyai, szudáni, nepáli, szíriai, jordániai, nigériai, indonéziai, libanoni, ecuadori és mongol küldöttségek jártak nálunk. Otthonaink ajtajai sarkig tárulnak azok előtt, akik nyílt szívvel érkeznek hozzánk, s így fogadjuk őket:

— Kos kelinizder! (Üdvözlünk)

Lengyel barátaink gazdag és sokrétű anyagot kaptak tőlünk Kirgizia életéről. Számos országban a kirgiz kultúrával, gazdasággal, életkörülményekkel és irodalommal foglalkozó vetélkedőket rendeznek. A Szovettik Kirgizsztan, Szovjetszkaja Kirgizija, Leninicsil Zsas, Komszomolec Kirgiziji, Kirgizsztan Madanijati című napilapok, Ala-Too, Lityeraturnij Kirgizsztan című és más folyóiratok évi komplett példányszámait küldjük Mongóliába, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Magyarországra, Lcngyefországba, Kubába, Romániába, Jugoszláviába és az NDK-ba.

Évente bővül azoknak az országoknak a száma, ahonnan küldöttségek keresik fel Kirgiziát. A fővárosban, Frunzéban, nagy sikere volt a középázsiai köztársaságokban és Kazahsztánban végrehajtott földreform során szerzett tapasztalatokról rendezett nemzetközi szemináriumnak, amelyen

NYlLTSZlVÜEK

29 ország küldöttségei vettek részt. Sokan bámulatukat fejezték ki az országban végbement változások láttán. line, néhány emlékkönyvi bejegyzés :

Isaac Ails Adalemo, a Lagosi Egyetemen a gazdasági földrajz professzora: „A közép-ázsiai köztársaságok tapasztalatainak tanulmányozása hazám, Nigéria számára a legidőszerűbb jelentőségű.“ Sari Kulibali, a Mali Köztársaság mezőgazdasági szektorának igazgatója megjegyezte: „Az önök magas hegyi köztársasága csodálatos sikereket ért el. A független fejlődés útjára tért afroázsiai népek sokat tanulhatnak önöktől. Köztársaságuk gazdasági és kulturális fejlettsége feledhetetlen benyomást tett ránk! Grandiózus valami!“

Tavaly mongol küldöttséget láttunk vendégül. A küldöttség bejárta egész Kirgiziát, szinte valamennyi városban baráti esteket és ifjúsági találkozókat rendeztek. Ugyancsak tavaly ősszel az indiai Bihar államból jártak nálunk vendégek. Nekik is tetszett virágzó hazánk és munkuszerető, lelkes, életvidám népe.

A Kirgiz SZSZK kulturális küldöttsége viszont Szíriában járt. Előadóink és énekeseink, táncosaink és zeneművészeink művészete nagy elismerésben részesült Indiában, Afganisztánban, Libanonban, Szomáliában, Csehszlovákiában, Mongóliában, Koreában, Nepálban.

A barátság nyelve tolmácsok nélkül is érthető. Köztársaságunk jelenleg a világ 90 országával tart fenn baráti kapcsolatokat.

S. BKJSKN ALIJEV, a Külföldi Baráti és Kulturális Kapcsolatok Kirgiz Társasága Elnökségének helyettes elnöke (APN)

Szabad

A Kirgiz SZSZK — Kirgizia, Kirgizisztón — Szovjet Közép-Ázsiában, a Tadzsik SZSZK, a Kazah SZSZK, az Uzbég SZSZK és Kína között terül el. A lakosság nemzeti összetétele: 40,5 % kirgiz, 30,2 % orosz, 10,6 °/b üzbég, 6,6 % ukrán és 12,1 % más nemzetiségű (tatár, ujgur, tadzsik, kazah, dungán és német). Kirgizek (régebben karakirgizek, a kínaiak nyelvén hurutok) élnek még a szomszédos Üzbég, Kazah és Tadzsik SZSZK-ban, valamint a Szovjetunió határain kívül Kínában, Afganisztánban és Pakisztánban. Nyelvük a török nyelvekhez tartozó kipcsak nyelvek egyike.

Kirgizia legnagyobb része magas hegyvidék, amely a Tiensan, illetve délkeleten a Pamir- Alaj-hegyrendszerhez tartozik. A hegy vonulatok elérik a 4000—5000 méter magasságot, köztük magasan fekvő (500—3000 m) medencék és völgykatlanok vannak. A legmagasabb vonulatok a Kirgiz-hegység, a Talasz-Alatau, a Kungej-Alatau és a Terszkej-Alatau északon, a Koksaaltau (a 7438 m magas Pobeda-csúccsal) délkeleten, a Csatkal-hegység nyugaton, a Fergana-hegylánc középütt, valamint az Alaj- és az AlajontúlitTranszalaj-) hegység (a 7134 m magas Lenincsúccsal) délen. A területnek több mint egyharmada 3000 m tengerszint fölötti magasságon fölül fekszik.

Éghajlata kimondottan kontinentális és egyes hegyoldalak kivételével száraz. Észak-Kirgizia medencéiben és völgykatlanaiban a júliusi középhőmérséklet + 24 C° és + 26 C° között, a januári —4 C° és —7 C° között ingadozik. A központi Tiensanban a nyári középhőmérséklet 7—8 fokkal alacsonyabb; télen a januári középhőmérséklet a —18 C fokot is eléri. Dél-Kirgizia völgyekkel behálózott részein a nyár melegebb, mint északon, a tél viszont enyhébb, s emellett nem mindig alakul ki összefüggő hótakaró.

Folyói hegyi jellegűek, erős esésűek, vízhozamuk nem állandó. Nem hajózhatók, de nagy jelentőségük van az öntözés és a vízi energia felhasználása szempontjából. Potenciális vízierőkészletei 135 milliárd kilowattórát tesznek ki; ebből 28,5 milliárd kWó hasznosítható. A legnagyobb vízierőtartalékkal a Narin rendelkezik, amelyen több vízi erőmű létesül. Számos tava közül az Isszik-Kul a legnagyobb. Kirgizia növényzete füves puszta, 3000 m felett havasi rétek. Az erdő kevés, területének mindössze 3 százaléka.

A kirgizekről először kínai történetírók emlékeznek meg az i. e. 1. században. A 7. században Kínától, a 8—9. században az ujguroktól függtek. A mai Kirgizia területe a 10. században a Karahanidák feudális államának volt része, a 13. század elején a tatárok igázták le. A 17. század hatvanas éveiben a dzsungárok uralma alá kerültek, amely alól a 18. század közepén szabadultak fel. A 19. század első negyedében a kokandái kánság kebelezte be területét, majd 1863-ban északi, 1876-ban pedig déli része is a cári Oroszország birtokába került. Az orosz uraíom, ugyanakkor, amikor a kirgizek súlyos nemzeti elnyomását jelentette, előmozdította a patriarchális viszonyok és a rabszolgaság felbomlását és a feudális társadalmi viszonyok kialakulását. Az 1905—07-i orosz polgári demokratikus forradalom, majd 1916-ban a közép-ázsiai felkelés a kirgizek lakta Turkesztán főkormányzóságra is kiterjedt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, 1917 végén megalakult a szovjethatalom, amely visszaverte a reakciós erők több ellenforradalmi kísérletét. 1920 novemberében verték le az utolsó nagy ellenforradalmi felkelés egyikét, a narini szociálforradalmárok puccsát. Eddigre a baszmacsok fő erőit is sikerült felszámolni. A baszmacsok bandáinak maradványai azonban még egészen'1923-ig garázdálkodtak. 1924. október 14-én a mai Kirgizia különvált Turkesztántól, s az Oroszországi Szovjetföderáció autonóm területe lett Kara-Kirgiz AT néven. Ez 1926. feb’auár 1-én Kirgiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá alakult át. 1936. december 5-én az új szovjet alkotmány értelmében Kirgizia kivált az Oroszországi Szovjetföderációból és mint szövetségi köztársaság a Szovjetunió tagállama lett.

A köztársaság sokoldalú iparral, intenzív földműveléssel és fejlett állattenyésztéssel (948 000 szarvasmarha, ebből 394 000 tehén; 9 447 000 juh és kecske és 260 000 ló) rendelkezik. A nemzeti jövedelem előállításából az ipar 40 °/o-kal és a mezőgazdaság 35 %-kal részesedik.

Iparában fontos helyet foglal el a bányaipar. Érdemes megemlíteni, hogy Kirgizia az első he-