A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-10 / 45. szám
KÉ HET LM EG PES Fl R NYE MINI A SZOVJET SZÍNES FILM A -j orosz és egyben a világ építőművészetének egyik ékkövét és büszkeségét: a puskinói Katalin-palotát, amit a tizennyolcadik században Rastelli, Sztaszov, Kvarengi és Nejolov világhírű művészek alkottak, a második világégés barbár támadói szinte teljesen elpusztítottak. A háború befejezése után a palota gyönyörű termei romokban hevertek. Az újjáépítési munkálatokat hoszszas és körültekintő előkészületek után 1957-ben kezdték meg. Az ötvenöt díszteremből álló palota restaurálását az eredeti tervek alapján, a legkiválóbb szakemberek végzik. Mivel az újjáépítési munkálatok nagyon igényesek, a restaurálás aránylag lassan halad. Eddig tizenöt dísztermet építettek újjá, tizenöt terem ragyog ismét régi pompájában. Galina, a nagyon tehetséges és lelkiismeretes szobrásznő is a palota újjáépítésén dolgozik. A szimpatikus, őszinte lányt munkatársai is nagyon kedvelik. Galina a palota egyik kabinetjében lakik, és szabad idejének nagy részét is munkával tölti: az összetört szobor- és díszítésmaradványok között kutat, keres, fényképez és a legnagyobb öröme az, ha sikerül valamelyik öszszetört szobrot újra életre keltenie. A fiatal szobrásznő csak a munkájának él... AA ég szerencse — gondolta sokszor munka köz*’'• ben Galina —, hogy a gyönyörű palota berendezését, a tizenhetedik századból való értékes és pótolhatatlan szobrokat, képeket, bútorokat és porcelánokat a pusztítás előtt sikerült az Urálba szállítani és ott az utókornak megmenteni... Dél-Urálban már a tavaszi mezőgazdasági munkákra készülnek. A gépállomásokon szorgalmas munka folyik, és az a tervük, hogy legkésőbb március 20-ig valamennyi traktort és a mezőgazdasági munkálatokhoz szükséges gépet és szerszámot rendbehozzák, a kombájnokat pedig június 20-ig az aratásra előkészítik. Az uráli mezőgazdasági üzemekben a tavaszi munkaterveket készítik elő... — jelentette híradásában a rádió. Kint csípős hideg, tél van, de a tavasz feltartóztathatatlanul közeledik — tűnődött Galina, miközben a rádió híradását hallgatta. Milyen jó annak, akinek most télen van valakije, szeret valakit... Koratavasszal, amikor a sok fa, a természet virágba borul, az egyedüllét szinte tébolyító, elviselhetetlen ... Tűnődéséből, álmodozásából öccse, Petya éb* resztette, aki szerelmét hozta el bemutatni. — ö a kis Rita, akiről már sokat meséltem, ez a nagyszerű ember pedig az nővérem, Galina — mutatta be egymásnak a két lányt. — És Galina nemcsak nagyszerű ember — folytatta —, de megértő lélek is ... És ezt be is bizonyítja, mert most moziba megy és magunkra hagy minket. Rita elpirult és az ablakhoz ment. RENDEZTE: M. BOGIN — Mi újság van nálad? — Dolgozok. Rengeteg a munkám. — Abban semmi új nincsen. Tudom: te a munkád rabszolgája vagy! De szabadságon voltál? — Voltam. A Volgánál. Nagyon szép volt... — Mennyire irigyellek! És mondd: egyedül voltál? — Alapjában véve egyedül! Vjerka csodálkozva nézte barátnőjét. — Egyedül... — ismételte meg a választ, majd közelebb hajolt Galinához, a hajában kezdett turkálni, összekócolta és érthetően elégedett hangon kijelentette: — No, nézd csak, már te is őszülsz! Nemcsak én... — Igen, én is kezdek modern lenni. — Te mindig olyan vagy, mint amilyen voltál! Nem is értem, hogy lehet az, hogy egyáltalán nem öregszel... No persze nem kell férjjel mérgelődnöd ... Apropó férj... Mondd csak, nem akarsz férjhez menni? Itt az időd! De a túlságosan nagy igényekről le kell mondani! Majd én férjhez adlak, szerzek neked valakit... — Próbáld meg, talán sikerül — válaszolta nevetve Galina. — Azt hiszem, az egyedüllét roszszabb, mint a jó házasság. — De a hajadat hozd rendbe! Ki látott ilyet: fiatal nő és ősz fejjel jár. A lényeg az, hogy a nő megtetsszen a férfinak. A szerelem azután jön. Szállj le végre a fellegekből és te is élj a földön. És most, azonnal bemutatlak. — Ügy látszik, megkergültél! Kinek akarsz most bemutatni? — Nyikolaj barátjának, Mityának. Vjerka szóhoz sem engedte jutni barátnőjét, átvezette a másik szobába, ahol férje és annak barátja a tévé mellett a jégkorongozóknak szurkoltak. — Ezek mindig a tévé mellett gubbasztanak és a mérkőzéseket bámulják. Nem tudom, mi jó van ebben, és már torkig vagyok a jégkoronggal — kelepelte a fiatalasszony, majd vendégéhez fordult: — Mitya, gyere ide, mutatkozzál be a mi Galocskánknak! — Galina és Vjerka együtt jártak iskolába — egészítette ki a bemutatást Nyikolaj, Vjerka férje. — Galinából képzőművész, Vjerkából pedig gyermekeim édesanyja lett. — Egy csomó gonddal és munkával! — vágott férje szavába Vjerka. — Kedvesem, például Bachnak egy tucat gyermeke volt és a felesége ... — Egyedül menjek moziba vagy csavarogjak az utcán? — kérdezte Galina. — Ha nem akarsz moziba menni vagy nincs kedved sétálni, látogasd meg Olga Petrovnát, vagy, ha kedved van, miattam a fodrászhoz is mehetsz... Galina meglátogatta Vjerkát, a barátnőjét. — Nem bírok már a gyerekekkel! — panaszkodott Vjerka. — Apjuk mindent megenged nekik, elkényezteti őket, a vesződség meg az én nyakamban marad! Galina, soha ne menj férjhez, a családi élet, a robot, a megkötöttség nem való a mai nőnek! Sehová sem jutok el! Vagy a gyerekekkel küszködök, vagy pedig mosok, főzök, takarítok. A család robotgépe vagyok... — hadarta Vjerka, majd megkérdezte barátnőjét: — Igen, Bachnak tizenkét gyermeke volt, de cselédet is tartott — vágott vissza Vjerka. — Nekünk nincsen tizenkét gyermekünk, ezért cselédre sincsen szükségünk — válaszolta nevetve Nyikolaj, és még akart valamit mondani, de inkább meggondolta magát, a sporkommentátort hallgatta. „Műkorcsolyázóink alaposan felkészültek az idei nagy nemzetközi versenyekre — fejtegette a tévé kommentátora. — Több edzésüket láttam, és örömmel tapasztaltam, hogy új lépésvariációkkal és nagyszerű ugrásokkal gazdagították kűrjüket. Az a tervük, hogy sok újat nyújtsanak, bemutatóik sokban különbözzenek az ellenfelekétől .. (Befejezés a következő számban) I
