A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-10 / 45. szám
— Nézd csak! Ügy látszik még annak a két nézőnek sincs televíziója! /VeDessilttk/ — Ne szólíts állandóan apukának! Pistike beteg, elhívják az orvost. Délben hazajön a papa, és megkérdi: — Na, Pisti, mit csinált a doktor bácsi? — Itt volt — mondta Pisti —, és a hasamon telefonált. * * • Kovácsék Olaszországban nyaralnak. Kovácsáé egy napon meg akarja spórolni a strandfürdő belépti díját, és a tengerpart egy távoleső helyén vetkőzik le, hogy ingyen fürödjön. Épp be akar lépni a vízbe, mikor a parti őr rászól: — Kérem itt nem szabad fürödni. — Ha nem szabad, miért nem mondta ezt már akkor, amikor vetkőztem. — Azért, mert vetkőzni szabad. A semmi égése — Maradjon még, anyám ... — kérleli anyját, az ősz öregasszonyt, de az konokan rázza a fejét. S a lánya, a nagyvárosba szakadt fiatal asszonyka egyre keserűbben tudatosítja, hogy hiábavaló minden szó. Pedig amikor felkerekedtek a kis faluból, egész úton arról beszélgettek az anyjával, hogy bizony a legokosabb lesz, ha végleg, de legalább egy évig náluk marad. Elég fáradt már ahhoz, hogy nyugodtan, kellemes és jó körülmények között éljen. Most pedig alig három hét eltelte után a fiatalasszony leverten\ tapasztalja, hogy anyja szinte tűkön ül. Torkát fojtogatja a kegyetlen rossz érzés; lám az anyjának nem jó őnála. Bár az első napokban úgy tűnt, hogy minden tetszik neki a lányánál, de ez is csak látszat volt. most hogy visszapergeti anyja az akkori mozdulatait, tekintetét — mert kutatja, boncolgatja az okot, rájön, hogy anyja eleinte is csak erőltetve mosolygott és nem lépett egyetlenegyszer sem úgy, olyan otthonossággal, mint falujukban a régi kisházban, abban a kisházban, ahol született és felnőtt ö is, és ahol most nővére jóvoltából zsibvásárhoz hasonlít minden. Egészségtelenül szoros, salétromfoltokkal teli a régi két kis szoba. — Milyen szép színük van — bizonygatta anyja a modern fotelek üde kék huzatját tapogatva, de alig mert rájuk leülni. — Kicsit azért gyengécskéknek hézem őket — bocsánatkérő, szégyenlős volt az arca, amiéit ennyi is kicsúszott a száján. — Mama alatt akkor sem törik össze, sose féljen — mondta akkor nevetve a lánya. — Különben is emlékszik, hogy otthon le is szakadt, és még akkor sem történt semmi. Csak üljön bele bátran, anyám. — Leszakadt? — nézett rá hitetlenkedő arccal az anyja. — Honnan szedsz te ilyeneket, hiszen ezt még apád vette. Ott áll az most is a helyén, erős, mint a vas. S a fiatalasszony nem bizonygatta igazát, azt, hogy ha ott is áll a fotel, de akkor és azóta is nemegyszer meg kellett javíttatni. Kicsit azért rosszul esett neki, hogy az anyja nem akar emlékezni. Hiszen Elza nővére az esetkor még durván rá is szólt: „No hallja, maga, anyám, úgy belevágja magát abba a fotelba, mintha tizenhat éves szeleburdi kislány lenne...“. Az anyja csak kurtán minden harag nélkül vágott vissza! „Ne szájalj, nem te vetted és csak a lába tört ki, majd helyre teszik“. Mozdulatai, ahogy a fotel alá hajolt, és egyáltalán egész viselkedése soha egy percig sem tűnt feszélyezettnek, ilyen esetekkor sem. Nem úgy, mint most náluk. Pedig három gyereke van a nővérének, ezért szinte állandóan adódik kellemetlenség, és bár már külön is mehettek volna, nővére sem siet. Így persze olcsóbban jön ki nekik minden. Anyja elvégzi a házimunkát, szép nyugdíja van, abból főz a családnak, gondozza a gyerekeket, a kertet és Elzáék halomra gyűjtik a pénzt az autóra. Terve az, hogy, amint egyenesben lesznek, házat építenek és akkor majd külön költöznek. Csakhogy akkor már rá is dől anyjára a régi kis ház mert annak a karbantartásával jó ideje senki sem törődik. Arról sincs szó, hogy anyját a nővéréék magukhoz vegyék majd. Mi lesz vele, ha itt rossz neki, ott meg majd akkor már nem kell? Mindez nemegyszer átvillan az agyán, de nem szólhat, ilyeneket nem mondhat az anyjának. Lám, azt sem bírja elérni, hogy jól érezze magát náluk. Siet haza a nővéréékhez, pedig a sógora sem valami kedélyes ember, de arra is rájött már, hogy furcsa módon mégis éppen azt a „cudart“, ahogy anyja nevezni is szokta őt, azt kedveli jobban, és nem az ő férjét. Hogy miért? Olyan egyszerű a magyarázata ennek is, mint egy pofon, ök így, ilyen rossz öszszetételben is otthon vannak a kisházban. S ő ezt még nemrégen valami nyakatekert filozófiával akarta megközelíteni. A sógora gépkocsiszerelő, mindig olajos és éhes, és bár ritkán dicsér meg valamit, mégis igen jól megférnek az anyjával. „No ez csak amolyan anyósleves“ — piszkálta sunyin nemegyszer az öregasszonyt. „Majd megennéd még, ha ilyen sem lesz“ — bökte viszsza ilyenkor ugyanolyan sunyin minden él nélkül az anyja, és rendszerint így folytatta: ,,Ha majd itt hagylak benneteket ezzel a díszes feleségeddel együtt“ — és rakta elé a jobbnál jobb falatokat. A sógor pedig miközben úgy evett, mint a farkas, leleszájjal is folytatta a heccelődést: „Hát mi tagadás az Elzácskában akad bőven a maga természetéből.“ — Az anyja ilyenkor enyhén a fejére koppintott, épp azzal, ami a keze ügyében volt, a vő pedig nevetve fogott a mosakodáshoz. „Szegény apátok is így piszkált, mint ez a cudar, olajos inas“ — jegyezte meg anyja és békés derűvel ä mozdulataiban, szerényen szedte össze veje után a ledobált szennyest. A másik vő, az ő férje? Az volt az angyal, az okos mérnök, aki mindig udvarias volt, dicsért mindent, megköszönte az ebédet, de hamarosan észre lehetett venni, nem akadt sem a vőnek, sem az anyósnak az égvilágon semmilyen közös témájuk. Nem bír szabadulni attól a rossz érzéstől sem, hogy a nagymama a kisfiára is idegenkedve néz. Látni, hagy szereti, de valahogy ügyel is előtte és kutatja, vizsgálgatja a gyereket. Ő már tálán azt sem bánná, ha olykor elverné, mint a nővére pajkos gyerekeit, csak közelebb kerülnének egymáshoz. Mert hiába szeretné, hogy másképpen alakuljon minden, be kell ismernie, kudarcot vallott a tervével. Anyja csak vendégnek érzi magát náluk, egyre nyugtalanabbul táblából a tiszta lakásban és egyre gyakrabban tekint ki az ablakon. A lánya nem tudja, mit tegyen, hiszen arra sem tudta rávenni anyját, hogy a gázt meggyújtsa a fazekak alatt. — Olyan rettenetes, hogy a semmi ég! — felelte unszolására ellenséges arccal. Ahogy tekintete ráesik az anyja sovány karjára, fehér hajára, újra kérlelni kezdi: — Maradjon még, pihenjen még anyám ... hát magának annyira rossz itt nálam? — Rossz neked az eszed tokja, de hét, de hát mi szükség arra, hogy itt legyek, nálatok minden rendben megy nélkülem is! Másnap az állomáson anyja szeme tele van könnyel, de a rejtett öröm is ott bujkál a tekintetében — végre haza mehet! Késő éjjel van, amikor a fiatalasszony még mindig ott áll a gáztűzhely előtt. Nevetni kellene rajta: „a semmi ég“. Pedig ha ezt a semmit útjára engedné égés nélkül, meg is ölhetné őket. Hirtelen sarkig tárja a balkonajtót és váratlanul nagyon mélyről fájdalmasan feltör belőle a sírás, mert fáj, jaj de nagyon fáj, hogy az anyja ennyire kizárta az életéből, elhiszi, hogy neki, a legkisebb lányának nincs semmi szüksége rá... T. KASZA IDA HOGYAN ÉLJEN A MA EMBERE? erre a választ megkapjuk, ha helyesen megfejtjük a vízszintes 19, függőleges 1, vízszintes 3, és a függőleges 24. sorokat. VÍZSZINTES SOROK: 1. Csapadék. 13. Ilyen az öreg zsiradék. 15. Göngyölegsúly. 16. Kártyajáték. 17. Zokog. 18. Kinyit. 21. Mint németül. 22. Véredény. 23. Lelátó része. 24. Benedek személyneve. 25. Mohamedán pap. 26. Költött történet. 27. Tévesen jegyez. 28. Német Irén. 29. Baráti nép. 31. Végnélküli. 32. Lendület. 33. .... József, romániai magyar író. 34. Idegen fok. 35. Fuss betűi. 36. Raj szélei. 37. Török katonai rang. 38. Két szó: tova és német ő. 39. Iskolai osztályzat. 41. Angol férfinév. 42. A bratislavai autók jelzése. 43. Porció. 44. Véredények. 45. Hegy Palesztinában. 46. Az íz egyik fajtája. 47. Megbízhatatlan (ember). 48. Egyformák. 49. C- betűvel a végén: község Alsó-Fehér vármegyében (Románia). 51. Római hat. 52. Német otthon. 53. Nemesgáz. 54. Becézett Lajos. 56. Aggódás. 57. Év franciául, FÜGGŐLEGES SOROK: 2. Község a levicei járásban. 3. T. S. 4. Detto betűi. 5. Szlovák tavasz (az ut. betű felesleges). 6. Korsó közepe. 7. N. A. A. 8. Retesz németül. 9. Szlovák nyomás. 10. összevissza önt. 11. Béla Imre. 12............gén, város Nürnberg közelében. 14, Argon vegyjele. 19. A szomorúság külső kifejezése. 20. Német tekintet (fon.). 21. Ügy legyen (héb.). 23. Lopva figyelő. 25. A betűvetés mint cselekvés. 26..........Ferenc, magyar író. 27. Kincstár. 28. Becézett női név. 30. Európai főváros. 31. Vén. 32. Zuhanok. 34. Pohár - németül. 35. Folt. 36. Angol szoba. 38. Paradicsom (kert). 40. Férfinév. 41. Angol férfinév. 43. Egy oroszul. 45. Német kovács (fon.). 46. Alvilági pénz (ford.). 47..........bárónő, Huszka Jenő operettje. 48. Járt. 50. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.). 51. Én vagyok, te vagy, ő .... 52. Miként. 54. Azonosak. 55. Időszámításunk előtt. 56. Japán nemzeti játék. 57. Ady Endre. Beküldendő a vízszintes 19, függőleges 1, vízszintes 3, és a függőleges 24. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül, szerkesztőségünk címére: Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Dicsőség Lenin pártjának a szovjet nép harcos élcsapatának,“ 14
