A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-10 / 45. szám

— Nézd csak! Ügy látszik még annak a két nézőnek sincs televíziója! /VeDessilttk/ — Ne szólíts állandóan apukának! Pistike beteg, elhívják az orvost. Délben hazajön a papa, és megkérdi: — Na, Pisti, mit csinált a doktor bácsi? — Itt volt — mondta Pisti —, és a ha­samon telefonált. * * • Kovácsék Olaszországban nyaralnak. Ko­vácsáé egy napon meg akarja spórolni a strandfürdő belépti díját, és a tengerpart egy távoleső helyén vetkőzik le, hogy in­gyen fürödjön. Épp be akar lépni a vízbe, mikor a parti őr rászól: — Kérem itt nem szabad fürödni. — Ha nem szabad, miért nem mondta ezt már akkor, amikor vetkőztem. — Azért, mert vetkőzni szabad. A semmi égése — Maradjon még, anyám ... — kérleli anyját, az ősz öregasszonyt, de az konokan rázza a fejét. S a lánya, a nagyvárosba szakadt fiatal asszony­ka egyre keserűbben tudatosítja, hogy hiábavaló minden szó. Pedig amikor felkerekedtek a kis faluból, egész úton arról beszélgettek az anyjá­val, hogy bizony a legokosabb lesz, ha végleg, de legalább egy évig náluk marad. Elég fáradt már ahhoz, hogy nyugodtan, kellemes és jó kö­rülmények között éljen. Most pedig alig három hét eltelte után a fia­talasszony leverten\ tapasztalja, hogy anyja szin­te tűkön ül. Torkát fojtogatja a kegyetlen rossz érzés; lám az anyjának nem jó őnála. Bár az első napokban úgy tűnt, hogy minden tetszik neki a lányánál, de ez is csak látszat volt. most hogy visszapergeti anyja az akkori mozdulatait, tekintetét — mert kutatja, boncol­gatja az okot, rájön, hogy anyja eleinte is csak erőltetve mosolygott és nem lépett egyetlenegy­szer sem úgy, olyan otthonossággal, mint falu­jukban a régi kisházban, abban a kisházban, ahol született és felnőtt ö is, és ahol most nő­vére jóvoltából zsibvásárhoz hasonlít minden. Egészségtelenül szoros, salétromfoltokkal teli a régi két kis szoba. — Milyen szép színük van — bizonygatta any­ja a modern fotelek üde kék huzatját tapogat­va, de alig mert rájuk leülni. — Kicsit azért gyengécskéknek hézem őket — bocsánatkérő, szégyenlős volt az arca, amiéit ennyi is kicsúszott a száján. — Mama alatt akkor sem törik össze, sose féljen — mondta akkor nevetve a lánya. — Kü­lönben is emlékszik, hogy otthon le is szakadt, és még akkor sem történt semmi. Csak üljön bele bátran, anyám. — Leszakadt? — nézett rá hitetlenkedő arccal az anyja. — Honnan szedsz te ilyeneket, hiszen ezt még apád vette. Ott áll az most is a helyén, erős, mint a vas. S a fiatalasszony nem bizonygatta igazát, azt, hogy ha ott is áll a fotel, de akkor és azóta is nemegyszer meg kellett javíttatni. Kicsit azért rosszul esett neki, hogy az anyja nem akar emlé­kezni. Hiszen Elza nővére az esetkor még dur­ván rá is szólt: „No hallja, maga, anyám, úgy belevágja magát abba a fotelba, mintha tizen­hat éves szeleburdi kislány lenne...“. Az anyja csak kurtán minden harag nélkül vágott vissza! „Ne szájalj, nem te vetted és csak a lába tört ki, majd helyre teszik“. Mozdulatai, ahogy a fo­tel alá hajolt, és egyáltalán egész viselkedése soha egy percig sem tűnt feszélyezettnek, ilyen esetekkor sem. Nem úgy, mint most náluk. Pe­dig három gyereke van a nővérének, ezért szin­te állandóan adódik kellemetlenség, és bár már külön is mehettek volna, nővére sem siet. Így persze olcsóbban jön ki nekik minden. Anyja elvégzi a házimunkát, szép nyugdíja van, abból főz a családnak, gondozza a gyerekeket, a kertet és Elzáék halomra gyűjtik a pénzt az autóra. Terve az, hogy, amint egyenesben lesznek, há­zat építenek és akkor majd külön költöznek. Csakhogy akkor már rá is dől anyjára a régi kis ház mert annak a karbantartásával jó ideje sen­ki sem törődik. Arról sincs szó, hogy anyját a nővéréék magukhoz vegyék majd. Mi lesz vele, ha itt rossz neki, ott meg majd akkor már nem kell? Mindez nemegyszer átvillan az agyán, de nem szólhat, ilyeneket nem mondhat az anyjá­nak. Lám, azt sem bírja elérni, hogy jól érez­ze magát náluk. Siet haza a nővéréékhez, pe­dig a sógora sem valami kedélyes ember, de arra is rájött már, hogy furcsa módon mégis éppen azt a „cudart“, ahogy anyja nevezni is szokta őt, azt kedveli jobban, és nem az ő férjét. Hogy miért? Olyan egyszerű a magyarázata en­nek is, mint egy pofon, ök így, ilyen rossz ösz­­szetételben is otthon vannak a kisházban. S ő ezt még nemrégen valami nyakatekert filozófiá­val akarta megközelíteni. A sógora gépkocsisze­relő, mindig olajos és éhes, és bár ritkán dicsér meg valamit, mégis igen jól megférnek az anyjá­val. „No ez csak amolyan anyósleves“ — pisz­kálta sunyin nemegyszer az öregasszonyt. „Majd megennéd még, ha ilyen sem lesz“ — bökte visz­­sza ilyenkor ugyanolyan sunyin minden él nél­kül az anyja, és rendszerint így folytatta: ,,Ha majd itt hagylak benneteket ezzel a díszes fele­ségeddel együtt“ — és rakta elé a jobbnál jobb falatokat. A sógor pedig miközben úgy evett, mint a farkas, leleszájjal is folytatta a hecce­­lődést: „Hát mi tagadás az Elzácskában akad bőven a maga természetéből.“ — Az anyja ilyen­kor enyhén a fejére koppintott, épp azzal, ami a keze ügyében volt, a vő pedig nevetve fogott a mosakodáshoz. „Szegény apátok is így pisz­kált, mint ez a cudar, olajos inas“ — jegyezte meg anyja és békés derűvel ä mozdulataiban, szerényen szedte össze veje után a ledobált szennyest. A másik vő, az ő férje? Az volt az angyal, az okos mérnök, aki mindig udvarias volt, dicsért mindent, megköszönte az ebédet, de hamarosan észre lehetett venni, nem akadt sem a vőnek, sem az anyósnak az égvilágon semmilyen közös témájuk. Nem bír szabadulni attól a rossz érzéstől sem, hogy a nagymama a kisfiára is idegenkedve néz. Látni, hagy szereti, de valahogy ügyel is előtte és kutatja, vizsgálgatja a gyereket. Ő már tálán azt sem bánná, ha olykor elverné, mint a nő­vére pajkos gyerekeit, csak közelebb kerülné­nek egymáshoz. Mert hiába szeretné, hogy más­képpen alakuljon minden, be kell ismernie, ku­darcot vallott a tervével. Anyja csak vendégnek érzi magát náluk, egyre nyugtalanabbul táblából a tiszta lakásban és egyre gyakrabban tekint ki az ablakon. A lánya nem tudja, mit tegyen, hi­szen arra sem tudta rávenni anyját, hogy a gázt meggyújtsa a fazekak alatt. — Olyan rettenetes, hogy a semmi ég! — fe­lelte unszolására ellenséges arccal. Ahogy tekintete ráesik az anyja sovány kar­jára, fehér hajára, újra kérlelni kezdi: — Ma­radjon még, pihenjen még anyám ... hát magá­nak annyira rossz itt nálam? — Rossz neked az eszed tokja, de hét, de hát mi szükség arra, hogy itt legyek, nálatok min­den rendben megy nélkülem is! Másnap az állomáson anyja szeme tele van könnyel, de a rejtett öröm is ott bujkál a tekin­tetében — végre haza mehet! Késő éjjel van, amikor a fiatalasszony még mindig ott áll a gáztűzhely előtt. Nevetni kellene rajta: „a semmi ég“. Pedig ha ezt a semmit út­jára engedné égés nélkül, meg is ölhetné őket. Hirtelen sarkig tárja a balkonajtót és váratla­nul nagyon mélyről fájdalmasan feltör belőle a sírás, mert fáj, jaj de nagyon fáj, hogy az anyja ennyire kizárta az életéből, elhiszi, hogy neki, a legkisebb lányának nincs semmi szük­sége rá... T. KASZA IDA HOGYAN ÉLJEN A MA EMBERE? erre a választ megkapjuk, ha helyesen megfejtjük a vízszintes 19, függőleges 1, vízszintes 3, és a függőleges 24. so­rokat. VÍZSZINTES SOROK: 1. Csapadék. 13. Ilyen az öreg zsira­dék. 15. Göngyölegsúly. 16. Kártyajá­ték. 17. Zokog. 18. Kinyit. 21. Mint né­metül. 22. Véredény. 23. Lelátó része. 24. Benedek személyneve. 25. Mohame­dán pap. 26. Költött történet. 27. Té­vesen jegyez. 28. Német Irén. 29. Bará­ti nép. 31. Végnélküli. 32. Lendület. 33. .... József, romániai magyar író. 34. Idegen fok. 35. Fuss betűi. 36. Raj szé­lei. 37. Török katonai rang. 38. Két szó: tova és német ő. 39. Iskolai osz­tályzat. 41. Angol férfinév. 42. A bra­­tislavai autók jelzése. 43. Porció. 44. Véredények. 45. Hegy Palesztinában. 46. Az íz egyik fajtája. 47. Megbízha­tatlan (ember). 48. Egyformák. 49. C- betűvel a végén: község Alsó-Fehér vármegyében (Románia). 51. Római hat. 52. Német otthon. 53. Nemesgáz. 54. Becézett Lajos. 56. Aggódás. 57. Év franciául, FÜGGŐLEGES SOROK: 2. Község a levicei járásban. 3. T. S. 4. Detto betűi. 5. Szlovák tavasz (az ut. betű felesleges). 6. Korsó közepe. 7. N. A. A. 8. Retesz németül. 9. Szlovák nyomás. 10. összevissza önt. 11. Béla Imre. 12............gén, város Nürnberg közelében. 14, Argon vegyjele. 19. A szomorúság külső kifejezése. 20. Német tekintet (fon.). 21. Ügy legyen (héb.). 23. Lopva figyelő. 25. A betűvetés mint cselekvés. 26..........Ferenc, magyar író. 27. Kincstár. 28. Becézett női név. 30. Európai főváros. 31. Vén. 32. Zuhanok. 34. Pohár - németül. 35. Folt. 36. An­gol szoba. 38. Paradicsom (kert). 40. Férfinév. 41. Angol férfinév. 43. Egy oroszul. 45. Német kovács (fon.). 46. Alvilági pénz (ford.). 47..........bárónő, Huszka Jenő operettje. 48. Járt. 50. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.). 51. Én vagyok, te vagy, ő .... 52. Mi­ként. 54. Azonosak. 55. Időszámításunk előtt. 56. Japán nemzeti játék. 57. Ady Endre. Beküldendő a vízszintes 19, függőle­ges 1, vízszintes 3, és a függőleges 24. számú sorok megfejtése lapunk meg­jelenésétől számított 6 napon belül, szerkesztőségünk címére: Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Dicsőség Lenin pártjának a szovjet nép harcos élcsapatának,“ 14

Next

/
Thumbnails
Contents