A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-03 / 44. szám
Lakás és képzőművészet A lakásban a festmények, szobrok, rajzok, fotók, reprodukciók olyan elemek, amelyek elsősorban nem tárgyi minőségben, hanem művészi kifejező erejükben és mondanivalójukban hatnak. Nem áll módunkban, de nem is feladatunk a képzőművészet kérdéseit behatóan ismertetni, ezekből csak annyit tárgyalunk meg, amennyit a lakásberendezés elvei megkövetelnek. Az „eredeti olajképet“ igénylő egyoldalú szemlélet tévesen értelmezi a lakásban levő kép jelentőségét, annak tárgyi értékét, vagy egyediségét tartja fontosnak, nem pedig művészi tartalmát és mondanivalóját. Ha az összképet tekintjük egységes művészi tényezőnek, akkor ezen belül a falra helyezett festmény csak egy elem, amelynek szervesen be kell illeszkednie az egész lakás hangulatába. A lakás se nem múzeum, se nem tárlat, de az igazi művészi értékeket meg kell becsülni, ezek a tiszta és nemes művészi alkotások, bármilyen lakásba, bármilyen elvek szerint berendezett környezetbe szervesen beleilleszkednek. Itt elsősorban azt kell mérlegelni, hogy a kép valóban olyan művészi színvonalú-e, amely megérdemli a lakásban a kiemelkedő helyet. Napjainkban képzőművészeink sok értékes alkotást hoznak létre, amelyeket aránylag olcsón meg lehet vásárolni, és színvonalban, mondanivalóban korszerűek, hiszen egy akvareli, rajz, rézkarc vagy reprodukció is nyújthat teljes értékű művészi hatást, viszont az olajfestmények között is akadnak silány, giccses, vagy kevésbé értékes művek. A lakásban felhasznált képzőművészeti alkotások sokfélesége gazdagítja a művészi összképet, s ezt a lehetőséget feltétlenül ki kell használni. Ma már kitűnő nyomdatechnikával készült szép művészi értékű reprodukciókat lehet kapni. Ezek szolidan felerősítve, olajfestménnyel, rajzzal váltakozva, megfelelő arányban és elrendezésben használva ki a szabadon hagyott falfelületeket, kitűnő összhatást kelthetnek. A nyárspolgári szemlélet a képzőművészeti alkotásokat elsősorban jó befektetésnek és a vagyon, az előkelőség szemmel látható bizonyítékának tekintette. Így lettek a képek súlyos keretekkel hangsúlyozott, pöffeszkedő darabok. A lakásművészet egyik titka, bizonyos pontoknak, a szoba egyes részleteinek kiemelése. Ezt a kiemelést szolgálhatja a fényhatás és a bútorok helyzete mellett a képek elhelyezése is. Ügyelni kell arra, hogy a képek ne legyenek összezsúfolva, mert a nagy keretekkel terhelt ké pék sokasága nyomasztóan hat, függetlenül a képek művészi értékétől. Ha nagy felületeken csak néhány képet helyezünk el, ez lehetővé teszi a képek mondanivalójának kiemelését. Arról se feledkezzünk meg, hogy egy szép színű fal érvényesülése igen jó hatással van a lakás összképére. A képek helye és maguk a képek sem változtathatatlanok. Időnkénti cseréjük, friss eleven hangulatot teremt. Vigyázni kell arra, hogy a képzőművészeti alkotások ne váljanak megszokottá, ne tegyék unalmassá a lakást. A reprodukciók egyik előnye, hogy aránylag olcsó áruk lehetővé teszi ezt a cserét, a változás pedig új színt ad a lakásnak, és a művészi sokrétűség gazdag élményével tölti be hétköznapjainkat. Szólnunk kell még a képek keretezéséről is. Valamikor közismert volt az a kis bökvers, hogy „minek a festmény énnékem, mikor én a rámát szeretem“. Így gúnyolták ki a jóízlésű emberek azt a káros és még ma is elterjedt törekvést, amely a képeknek nagy, nehéz, aranyozott, profilos keretekkel megfelelő hangsúlyt akart adni. Az ún. „blondell“keret aranyozott faragásutánzatával, vagy modernizáltabb formában, de ugyanolyan hamis vágy kifejezéseképpen ma is népszerű, de reméljük, már nem sokáig lesz az. A nyárspolgár a képet azért emelte ki, mert ez sznob műértésének tárgyi megnyilatkozása is volt. Így a fal aranyozott, profilos műtárgyakkal lett tele, egymásra halmozva jó és rossz képet, elismert és felkapott festők alkotásait, nem mérlegelve a szoba méretének, bútorzatának, világításának és hangulati lehetőségeinek határait. A képeket olyan keretben és a fal olyan részére kell helyezni, hogy azoknak művészi értéke, kompozíciója a lehető legjobban érvényesüljön, és a keret lényegében csak szolid, valóban szerény kerete legyen a tulajdonképpeni lényegnek, a Csontváry Kosztka Tivadar: Magá- /. B. Lepage: Halottak napja 1880 nyos cédrus Vincent van Gogh: Tél 1884 képzőművészeti alkotásnak. Ezért natúr, természetes színű, egyszerű vékony keretet javasolunk, tölgy-, dió- vagy kőrisfából, de el tudunk képzelni finom, vékony fekete keretben is egy-egy képet, rajzot, reprodukciót vagy rézkarcot. Vigyázni kell a felhelyezésnél a tükröződésre, csillogásra, a fény-árnyék játékára, és olyan körülményeket kell teremteni, amelyek az esti és nappali fényhatások mellett egyaránt lehetővé teszik a művészi alkotás legteljesebb érvényesülését. A képek elrendezésének módja mindenkor a szabadon maradt felületektől, a képek méretétől és a kettőnek egymáshoz való viszonyától függ. A képeket nem a szimmetrikus egyensúly vagy konvencionális szabályok szerint, hanem a kiemelt pontok és a különböző falfelületek arányos kitöltésének lehetőségei alapján kell meghatározni. A fényképek a lakásban szintén jól hatnak, ha méretük és elhelyezésük összhangban van a többi képpel és bútorral. Általában képeknél és figurális ábrázolásnál ügyelni kell arra, hogy egy-egy portré ne nézzen ki az ablakon és az egymás mellé helyezett képek kompozíciós iránya átgondolt összeállításban kerüljön föl a falra. A fényképek értékelésében is tapasztalhatók rossz hagyományok. „Teljes esküvői díszben“ megörökített önmagunknak nincs sok keresnivalója a falon, ezek albumba való képek. Van bizonyos idejétmúlt szentimentalizmus ebben, mint ahogy a meztelen hasonfekvő gyermek színezett fényképe szintén furcsa, negédes és komolytalan a falon. A foto az élet természetes pillanatait ragadja meg, szüleinket, gyermekeinket ábrázolja, szép épületeket vagy tájakat örökít meg. A fotónál a tematika sokkal lényegesebb, mint a képzőművészeti alkotásoknál, mert intenzívebb személyes élményt őriz. Egy a fontos: őrizkedjünk a jó ízlés nevében a szirupos szabványfotóktól, amelyek méltatlanok a lakás tiszta szelleméhez. HÁZTARTÁSI Az elektromos fogkefe után, a vízsugár-ínymasszírozó is megjelent a kínálatban. Központi fútéses, száraz levegőjű lakásokban ajánlott készülék gondoskodik a levegő páratartalmának automatikus szabályozásáról. Bárhová felszerelhető kb 80x80 centiméteres alapterületű zuhanyfülke. Melegvíz-ellátását 5 literes villanyvízmelegítő biztosítja. A ruhaszárítást kis lakásokban a csukott szárítószekrény minimális helyen oldja meg. S még kevesebb hely kell a felülről sugárzó, hővel szárító készüléknek, amelyik csukott állapotban mindössze 18 cm-re áll el a faltól. ÚJDONSÁGOK 18
