A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-03 / 44. szám
szülők gyermeke voltam és a gazdagok meg a szegények közötti különbség nemegyszer foglalkoztatott. 1918-ban a frontról s az orosz hadifogságból hazatérő katonáktól gyakran hallottam: „Üsd a burzsujt!“ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása volt ez, és már akkor sejtettem, hogy az összecsapás, a harc elkerülhetetlen lesz a szegények és a gazdagok között. 1920 tavaszán, mint fiatal gyerek, a Polák cég és fia fafeldolgozó üzemében dolgoztam. Itt már abban az időben baloldali üzemi szakszervezet működött, Krsák István, Palkó József és Üjfalussy Gyula elvtársak vezetésével. 1920-ban az áltanános sztrájkban tehát már én is részt vettem. A sztrájkot megelőző este behívtak minket fiatalokat is. „Gyerekek! Alighanem rátok is szükség lesz!“ — mondta Krsák elvtárs. Korán reggel hordtuk aztán az üzeneteket. Az emberek már a sztrájk szó hallatára tudták, miről van szó, és igyekeztek a párt székháza elé. A párt később is minden lehetőséget megragadott, hogy a Vörös Szakszervezeteken keresztül mozgósítsa a széles r á j u k Bartal István néptömegeket a pártfeladatok teljesítésére. Bizony abban az időben nagy harc folyt a pártok között a tömegek meghódításáért, s ebben a harcban igen nagy szerepe volt a Vörös Szakszervezeteknek. Rajta keresztül sikerült a pártnak olyan tömegbázist teremteni, amely rettegésben tartotta aztán a város és a környék kizsákmányolóit. Védekeztek, támadtak, ahogy csak tudtak. Például 1926-ban a zólyomi Vörös Napra az ország minden részéből sereglettek a dolgozók. Léváról is mintegy százan elmentünk egy pótkocsis teherautóval. Hazafelé jövet egy faluban csúnyán megtámadtak. Jó nagy kőzáport zúdítottak ránk. Nem volt más kiút, az elvtársak zsebéből előkerültek a pisztolyok. Igaz, csak a levegőbe durrogtattak, de a támadók fejvesztetten menekültek a közeli erdőbe. Csak így folytathattuk az utunkat tovább. Kellett a harcban az összetartás nagyon. Másik ilyen példa erre, hogy 1932-ben, amikor igen nagy volt a munkanélküliség, a Dohánybeváltó építésénél a lehető legalacsonyabb bért fizették, azzal, hogy akinek nem tetszik, mehet, hiszen akad munkanélküli elég. A Vörös Szakszervezetek akkor is szolidáris sztrájkot szerveztek a város építőmunkásai és a rokonszakmabeliek soraiban. A sztrájk sikerrel zárult. A manifesztációk, demonstrációk közül a vágtornóci volt a legnagyobb. Háber Zoltán elvtárs volt a fő szervezője. A lévai munkás kultúrcsoport egy nagy tömeg jelenettel, a Sárga folyó című mozgókórussal lépett fel Tornócon. Minden rendezvény célja az volt, hogy forradalmi hatást gyakoroljon az akkori proletariátusra. Nagyon fontos volt ez, mert nemcsak városunkban, de az egész járásban a legelszántabb harcot kellett vívni a nemzetiségi burzsoáziával szemben, mivel mesterien tudta kiélezni az itt élő nemzetiségek között a gyűlöletet. Így igyekeztek megbontani a proletariátus kialakuló egységét. Ez azonban igazán sohasem sikerült nekik, mert a párthoz az illegalitás ideje alatt is hűek maradtak az igazi kommunisták. A felszabadulás után 1945-től 1951-ig magam is szakszervezeti alelnök voltam és pártmunkás. KOMOLY MUNKA VAR A KULTURÁLIS DOLGOZÓKRA Ritkán adódik, hogy szinte alig lehet lezárni, összefoglalni három ember visszaemlékezéseit. Most azonban ez történt. Ugyanis annyi minden van még, amit fontosnak tartunk, ami említést érdemelne, sok-sok elvtárs neve is kimaradt. Tény, hogy nagyon sok idős ember jár közöttünk, akiknek forradalmi munkássága egy-egy regényre való értékes anyag lenne. Olyan sokan vannak, akiknek életét okvetlen meg kellene ismerni korunk nemzedékének is. Az ifjú nemzedék eszmei világát gazdagítaná, ha személyesen is megismernék azokat, akik a párt vezetésével működő Vörös Szakszervezetekben olyan sokat tettek gazdag jelenünkért. T. KASZA IDA Sztrájkoló építomunkasok gyűlése 1935-ben a Munkásotthonban Raiman V. felvételei Az énekkari mozgalom hírei A galántai Kodály Zoltán napok kiértékelését 1972. július 25-én tartották meg Galántán a központi előkészítő bizottság tagjainak részvételével. A bizottság megállapítása értelmében a Kodály napok politikai, szervezési és művészi színvonala várakozáson felüli volt. Az énekkari fesztivál művészeti kiértékelését, a karmesterek részvételével 1972. augusztus 24-én tartották meg Gímesen. ■ ■ ■ Ez év augusztus végén megjelent az Opus kiadóvállalatnál a Csehszlovákiai Tanítók Központi Énekkarának első hanglemeze A csillagok csillaga címen. A lemezen hat énekkari szám szerepel' Kodály Zoltán: Jelige, Kodály Zoltán: Nagyszalontai köszöntő, Szíj jártó Jenő: Esti hangulat Zsérén, Németh-Samorjnsky István: A csillagok csillaga, Bartók Béla: Ne hagyj itt és Udvardy László: Tél című kórusműve. A bratislavai Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya a karvezetői távtanfolyam most végző harmadéves hallgatói részére egyhetes összpontosítást rendezett augusztusban a Nyitra melletti Gímesen, s ezen 21 hallgató vett részt. A tanfolyam záróvizsgája ez év novemberében lesz Bratislavában. ■ ■ ■ A debreceni V. Nemzetközi Bartók Béla Kórusfesztiválra a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériuma dr. Stefan Klimót, a Lúčnica igazgatóját, Kulcsár Tibort, az Ifjú Szívek igazgatóját és Viczay Pált, a CSEMADOK KB énekkari szakelőadóját küldte ki. Egy hét leforgása alatt, július 3-tól 9-ig 34 énekkar produkciójával ismerkedtek meg és több szakmai előadáson vettek részt. Gazdag tapasztalatokkal hazatérve, itthon kívánják gyümölcsöztetni és átadni újabb ismereteiket. ■ ■ ■ Július 23-án Brančban (Berencsen) a helyi aratóünnepség alkalmából fellépett a helyi vegyeskar, valamint a žiranyi (zsérei) vegyeskar. Az egész estét betöltő műsor keretében az énekkarok előadták a galántai Kodály napokon elhangzott közös énekkari számokat is, felváltva Kazán József és Simek Viktor vezényletével. A berencsi énekkar augusztus 27-én látogatott el Zsérére, ahol újból közös hangversenyt adott a két énekkar. ■ ■ ■ A Lúčnica énekkara 3 évi szünet után fellépett a Middlesbourgban (Skócia) rendezett nemzetközi énekkari fesztiválon. Nagyszerű teljesítményével a vegyeskarok kategóriájában az első helyet, a női karok kategóriájában a második helyet, a népdalkategóriában a második helyet szerezte meg. ■ ■ ■ A bratislavai Városi Kultúrotthonban abból az alkalomból, hogy 100 éve alakult meg első munkásénekkarként a nyomdászdalárda, konferencia volt a szlovákiai munkásénekkarok történetéről. Az 1972. május 31-én rendezett konferencián a fő beszámolót dr. Zdenko Nováček, a Bratislavai Konzervatórium igazgatója tartottá. A 8 korreferátum közül Viczay Pál, a CSEMADOK KB dolgozója a magyar munkásénekkarok működéséről számolt be. Az elhangzott előadások 1973-ban nyomtatásban is megjelennek. A bratislavai Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya 1973. januárjától két kétéves távtanfolyamot nyit magyar énekkarvezetők részére közép- és felsőfokon. Egy-egy csoportnak évente 0 konzultációja és 1 egyhetes bentlakásos iskolázása lesz. A tanfolyammal kapcsolatos kiadásokat — útiköltség, szállás és étkezés — a Népművelési Intézet fedezi. Tekintettel arra, hogy a tanfolyam iránt nagy az érdeklődés, kérjük az érdeklődőket, hogy minél előbb jelentkezzenek írásban a következő címen: Osvetový ústav, národnostné oddelenie, Bratislava, Nám. SNP č. 11. Felhívjuk különösen azon iskolák igazgatóságának figyelmét, ahol még nem működik énekkar, használják ki ezt az egyedülálló alkalmat, hogy náluk is képzett karmester szervezhesse, vezethesse az énekkart. A tanfolyamon kitűnő magyar. szlovák és cseh szakemberek fognak előadni. ■ ■ ■ A bratislavai Műszaki Egyetem „Technik“ nevű vegyeskara — Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző vezényletével — fellépett szeptember 5—7-én a várpalotai Bányász-napokon és több hangfelvételt készitett a budapesti Rádióban. A várpalotai bányászénekkar október végén viszonozza a látogatást. V. P.
