A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-03 / 44. szám
Egy év múlva ismét találkozunk A nap néha elő-előbukkan a felhők kézül, elárasztva lényével a mezén szorgoskodó diákokat. A nagy tábla burgonyaföldön mint mérföldkövek állnak a megtelt zsákok. Néhány asszony zsákok kötözésével van elfoglalva, mfg arrébb két pár ló és egy traktor húzza a burgonyaásó ekét. Lassan haladnak előre, sorróls( rra, maguk mögött szélesen szétszórva az idei termést. A nap már dglelőre hágott. A diákok vedrekbe szedik a tavalyitól kissé gyengébb minőségű burgonyát. Az óra számlapjáról 14 órát olvasóik le. A kiszántott sorok között már n im lehet burgonyát találni; a lovast k is kifogják már az állatokat az ekéből. A kiürített vödröket utoljára rnkják le a diákok egy halomba ebbpn az évben. A friss őszi szél a mező felett sodorja a hangokat; Viszontlátásra, fiati löki Egy év múlva ismét találkoz tnkl Sok szerencsét! — Nemsokára e érvül a nagy tábla burgonyaföld. A djáksereg még egy búcsúpillantást vöt egyheti munkájuk színhelyére, arr i a helyre, amely néhány perccel később elárvul. Csupán a megtelt zsákok őrködnek még egy ideig. 1 iZ INDULÁS A áafárikovói (tornaijai) glmnazlsti k számára már hagyomány, hogy n inden évben segítenek egy-egy tátraalji szövetkezetnek a burgonyatern és betakarításában. Ez évben is a hagyományokhoz híven a bobroveci pj Élet termelőszövetkezetnek segi-I ittek. Szeptember 17-én vasárnap délben gyülekeztek az Iskola épülete előtt a gimnazisták. Nem kellett soká várri, mert megérkezett a három autóbusz, melyet a bobroveci efsz küldött b,rigédo8ai részére. E három autóbusz mintegy 170 diákot szállított a Tátra felé. Kissé szűkösen, de elhelyezkedtek. A falvak, városok egymás Után tűntek fel és maradoztak el. Pár őjrán belül már fenyvesek között kanyargott az út. Délután öt óra felé r tagúk mögött hagyták Liptovský Mikulást (Liptószentmiklóst) is. Nemsokára a három autóbusz letért a főútról az észak felé vezető mellékútra. Már elmaradt mögöttük az utolsó fa-II is, és pár percen belül egy fényvesekkel körülvett tábor területén állott meg. A kapunál egy tábla hirdette, hogy az érkezők a „Béke“ úttörőtáborban vannak. A szövetkezet ift biztosított szálláshelyet a brigádasók részére. Hamarosan megteltek a kis négyszemélyes bungalók az újonnan érkezőkkel. jkZ ELSŐ HUSZONNÉGY ÓRA Fél nyolc előtt már munkára készen felsorakoztak az egyes osztályok. Egypár harmadikos fiú a már várakozó traktor pótkocsijára száll fel, ők a vagonokba fogják rakni a burgonyát. 130 diák vág neki az erdei útnak, hogy eljusson a krumpliföldre. Nyolc óra felé, mire kiérnek, már várják őket a traktorral és lovakkal vontatott ekék. Mire a diákok vödrökkel, zsákokkal felszerelve elfoglalják a munkaterületeken a helyüket, az első sorok már ki vannak szántva. Megkezdi ki-ki a saját vedrébe szedni a kissé sáros, de elég szép sárga gumókat. Tizenegy óra tájban félórás pihenő, tizóralzás következik. A közeli faluból személyautóval vagy lovasfogattal hozzák ki a forró teát. Az első napon ezzel a teával kellett kitartaniuk ebédidőig. A következő napokon azonban már nem maradt el a tea mellől a tízórai sem. Két óra felé, mikor már felszedték a klszántott burgonyát, lerakták vödreiket, s megindultak a tábor felé, ahol készen várta őket az ebéd. AZ ÜJ ÉLET TÉESZ A termelőszövetkezet főagronómusától, Slaninský elvtárstól tudom meg, hogy az Dj Élet 1980-ban alakult, három község (Bobravec, Jalovec és Trstené) egységes földművesszövetkezeteinek egyesülésével. Összesen 1517 hektáron gazdálkodnak, ebből 715 ha a szántó. S mivel jómagam burgonyaszedő brigád tagja vagyok, persze az is érdekel, hogy hány hektáron termesztenek burgonyát. — Idén a szántóterület egynyolcadát ültettük be burgonyával. Ez évben a tavalyinál gyengébb termés Ígérkezik, mivel az eddig tapasztaltak alBpján azt tudom mondani, hogy amig 1 hektárról 185 mázsa burgonyát kellett volna a terv szerint betakarítani, nem tudunk csak 180 métermázsát. Hogy a maguk teljesítményéről is szóljak valamit, meg kell említenem, hogy naponta 800 darab ötvenkllÓ8 zsákot, vagyis 400 mázsa burgonyát raknak vasúti kocsiba azok a fiúk, akik a rakodásnál segédkeznek. S mivel már maguk befejezték nálunk idén a munkát, azt is meg tudom mondani, hogy ez alatt az öt nap alatt összesen 2000 mázsa búr-’ gonyát takarítottak be. A további beszélgetés folyamán szó esett arról is, hogyan voltak velünk megelégedve. Semmi panaszuk nincs a munkánk ellen, jövőre is elvárnak bennünket. Reméljük, hogy egy év múlva ismét találkozunk. AZ UTOLSÓ ESTÉN Tábortűz mellett szórakoztak a diákok. Majd amikor a tűz hamvába halt, bevonultak az ebédlőbe. Miután megérkeztek körükbe a vezető elvtársak, kezdődött a műsor, amelyben főleg a brigáddal kapcsolatos dolgok szerepeltek. Ilyen érdekes és nevettető jelenetet készített és adott elő két I B osztályos tanuló; Nagy Ildikó és Kovács Ildikó. Verses, páros jelenetben helyet kaptak a liptói táj szépsége, a lovakat hajtó legény ösztönző szavai, valamint a diákok fel-felsóhajtó hangjai. Hubay Lívia mint riporter érkezett b helyszínre és három énekes kedvű lányt akart meginterjúvolni. Ez sikerült is, de egy kicsit érdekes módon. A lányok ismert ráncdalok egy-egy sarának elénoklésével válaszoltak. A humoros jelenetek mellett a fiatalok népdalokat énekeltek, egy Tolsztoj-vers részletét adták elő, de szerepeltek a műsoron különböző zongoramüvek is. Végül a rögtönzött zsűri értékelte és díjazta a legsikerültebb produkciókat. Nem feledkeztek meg a táborvezető és az efsz vezetőinek a megajándékozásáról sem. A műsor befejeztével bekapcsolták a zenegépet és a fiatalok táncra perdültek. A tanárok úgy döntöttek, hogy útközben hazafelé megnézzük a Magas- Tátrát. A három autóbusz a Csorbató felé vette az irányt. Először Hybbén álltunk meg, ahol a tornaijai gimnázium tanulói megnézték a Balassa-család sírboltját, Balassi Bálint sírját. Bódi Bertalan magyarszakos tanár méltatta a nagy költő munkásságát, majd virágokat helyeztek el a diákok az emléktábla előtt. Csorbató és Ötátrafüred megtekintése után vidáman tértek haza. Az egyhetes brigád több szempontból is hasznos volt a diákok számára: teljesítették a vállalt önkéntes társadalmi munka egy részét, kisegítettek egy szövetkezetét, megismerték a Magas-Tátrát és környékét. A brigádmunkának anyagi haszna is volt. A diákok keresetüket társas kirándulásokra fordítják. Szöveg és képek: BORZI LÁSZLÓ
