A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-03 / 44. szám
IisiKSii tsíjJilr A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről. san eljuthatunk Borinkára és a falu mögött hamarosan rátalálunk a kék jelzésű, négyes számú útra. (A túrának ezt a szakaszát már említettük a gerinctúrával kapcsolatban.) Az út zöld hegyi réteken át, egyre emelkedve, betér az évszázados tölgyek sűrű erdejébe, majd egyszerre kibukkan Borostyánkő várának romjai alatt. A vár valaha büszke erődként őrizte a völgy és az északra tartó utak nyugalmát. A nép ajkán élő regék titokzatos kincsekről beszélnek, melyeket egykor a máriavölgyi kolostor szerzetesei hoztak ide, amikor a garázdálkodó törökök elől kerestek menedéket falai között. A várromtól két út vezet tovább: az egyik a vár mögött halad tovább, a másik visszakanyarodik a falú felé, majd betér a vadregényes Propadle völgybe és felvezet a már korábban említett Košariskóra, a vadászházhoz. A turisták általában ezt a második utat választják, a sziklavölgyön át, mint az elsőt, mely nyitott dombháton vezet tovább. Miután visszakanyarodtunk csaknem a faluig, egyszerre érünk az útelágazódáshoz, ahonnan a sárga jelzésen balra megyünk tovább. Rövidesen elhagyott település csábít pihenőre, hiszen a nap már magasan áll. Az elhagyott település valamikor a Rézhámor nevet viselte, a hámor kerekét a Stompfa búvópatak vize hajtotta valaha. Közel fél évszázada leszerelték a hámort, s azóta csak a turisták pihennek meg a helyén. A Stompfa patak a hegyoldalból bukkan elő, mintha a regebeli erdei manó varázslata nyomán hasadt volna fel a sziklafal. Magasan a gerinc alatt búvik a föld alá a patak, bár ott fönn még csak gyönge csermely és alighanem útközben dagad fel a vize, hogy itt lett már ilyen erős sodrású. A Popradle völgye szeszélyesen kígyózik fölfelé, két oldalát bozóttal borított sziklafal szegélyezi. Ahogy felfelé haladunk, a napkorong is magasabbra kapaszkodik az égen. A bükköst fenyveserdő váltja fel, majd a völgy lankás rétbe fut — és fenn vagyunk a Košarisko vadászháznál. Valaha a Károlyi grófok űzték innen a hegység vadait, ma az állam szolgálatában álló erdészek otthona. A gerinc ritkuló bükkfái között már rőt fényben világít a lenyugvó nap korongja. Elérünk túránk útelágazásához, innen már lefelé haladunk. A távolban feltűnik a Kis- Alföld rónája, a bükkök elmaradoznak, és az pt szőlődombok között kanyarog le Júrba — Szentgyörgy — egykori szabad királyi városba. A gyönyörű túra véget ért, és bár útvonala van vajgy huszonöt kilométer, könnyen, kényelmesen megtehető egyetlen nap alatt. (k) V ŰS2I TÚRA A KIS-KÄRPÁTOKBAN AZ IDEI HOSSZÚRA NYÚLT NYÁRUTÓNAK a természetjárók örültek a legjobban. Meleg volt a szeptember, október elején is még szép volt az idő, s csodák csodája — a hétvégékre sem romlott el. Aki csak tehette, kiszökött a város betonrengetegéből egy-egy szombatvasárnapon; motoros turisták és gyalogos természetjárók százai indultak túrákra. Sőt, az időjárás még most is fittyet hányva a kalendáriumnak. Vöröskö vára napsugaras meleggel csábítja a természetbe a természetjárás kedvelőit. Ma már nemcsak egyének, vagy összeszokott kis társaságok indulnak túrára, de egyre népszerűbbek az üzemi kirándulások is. Igen ám, de merre induljunk túrára? Könnyű a Magas-Tátra, az Alacsony-Tátra, a Kis- vagy a Nagy- Fátra körzetében fekvő üzemek dolgozóinak, ott van a hegység az orruk előtt. De merre menjenek a csallóköziek, a bratislavaiak, hiszen a környéken nincsenek magas hegyek. Lankás dombok, szőlőkkel borított hegyoldalak húznak csak szürke körvonalakat a láthatárra. Hát nagy tévedés! Igaz, hogy a Kárpátok vonulata nyugaton, ahol lassan belevész a Kis-Alföld lankáiba, már nem túlságosan vadregényes, a sziklaóriásokat itt már erdős dombok váltják fel — de szépség tekintetében itt sem mostoha a természet. A Kis-Kárpátok rengeteg gyönyörű túrát kínálnak, sok felejthetetlen élményt, színes emléket. Nincsenek itt kopár dombok, ellenben mészkősziklás hegységrészek, sűrű erdők, múltról regélő várromok, titokzatos barlangok, festői kastélyok fogadják a természetjárókat, A KIS-KÁRPÁTOK GERINCE mintegy száz kilométer hosszúságban húzódik északkeleti irányban. A gerinctúra két napra is beosztható. Bratislavából a sárga jelzésű út vezet fel a hegységbe, indulhatunk Vaskutácskáról, a Zergehegyről, vagy Récséről, előbb-utóbb ráakadunk a pirossal jelzett gerincútra, amely végigvezet túránk egész vonalán. A Hrubý Drinovecről leláthatunk Vaskutacska festői völgyére és innen letérhetünk — csak kis kitérő — Mariankára (Máriavölgybe), az egykori búcsújáróhelyre. A XIV. századból fennmaradt gótikus templom és kolostor értékes emlékmű. A gerincről — Máriavölgy fölött — ellátni az egykori Pajštún (Borostyánkő) várának romjaira. Borinka községből öreg tölgyerdőben vezet fel az út a várhoz. Innen nyílik a legszebb kilátás a messze vidékre. Szép tiszta időben a láthatár peremén felbukkannak az Alpesek csúcsai is, s ha a kilátást nem zárná el a Zerge-hegy, láthatnánk innen a történelmi Devín (Dévény) várát is. És ha már letérünk a gerincútról, menjünk tovább a sárga jelzésen Rézhámor völgyébe, ahol ma sem ritkaság vaddisznóval találkozni. Rézhámortól a zöld jelzésű turistaút ve>«t szűk kanyonon át a Košarisko erdészházhoz. Itt éjszakázhatunk. Ha azonban nem szakítjuk meg utunkat, s nem térünk le Marianka felé, a Medve-völgyön át hamarosan eljutunk a Pezinská Baba turistaházhoz. Ide autóbusszal vagy személygépkocsival is feljuthatunk Bratislavából Pezinokon (Bazinon) át. Itt is eltölthetjük az éjszakát. (Ez tehát már a második túra-variáns.) A Babáról megszakítás nélkül haladhatunk végig a gerincen, míg eljutunk a Zoch turistaházhoz. Itt nagyszerű konyha és korszerű elszállásolás várja a turistákat. TÚRÁNK TOVÁBBI SZAKASZÁN a sárga jelzésen folytatjuk utunkat, s rövid kapaszkodó után felérünk Vöröskő várának — Červený kameň — reneszánsz stílusú várkapujához. A vármúzeum értékes gyűjteményének megtekintése megéri a kitérőt. A várnál áttérünk a zöld jelzésre, rajta haladva érintjük a Roštunt, majd a Geldek gerince fölött, az erdészház mellett ismét találkozunk a piros jelzésű gerincúttal. Az út Klokoéon át (a túra legszebb szakaszán) vezet tovább az első megállóhoz, a Monrepos vadászkastélyhoz. Ma ez a csodálatos sasfészek borostyánkő várának romjai minden turista számára nyitva tartja kapuját — okvetlenül meg kell tekinteni. Az itt kezdődő szakaszon ősi várak omladékai, történelem előtti korok emlékeit rejtő barlangok váltják egymást, majd az út felkapaszkodik a Kis-Kárpátok legmagasabb pontjára a 761 méter magas Záruby-csúcsra. Innen a kék jelzés már lefele vezet a Drny-barlanghoz, s tovább a Jahodníky menedékházhoz. Itt már lassan véget is ér a Kis- Kárpátok vonulata, ha megkerüljük a Vysoká Havranicát, leérünk a Buková vasútállomásra. Innen még egyszer az erdőbe fut az út, abba az erdőségbe, melyben valaha Hrajnoha betyárai harcoltak a feudális urak önkénye ellen. A Kis-Kárpátok A vöröskői vár bejárata vonulata Brezová pod Bradlom mellett már a Fehér-Kárpátok gerincével folytatódik. E HOSSZABB TÚRA UTÁN hadd mutassunk be még egy rövid, egynapos, de nagyon szép túrát a Kis Kárpátokban. Bratislavából a reggeli autóbusszal kényelmesen és gyorA vöröskőí vármúzeum egyik érdekessége: a XVI. századból fennmaradt gyógyszertár teljes berendezéssel
