A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-27 / 43. szám

■ Goya sokáig szótlanul állt. Borotválatlan, ápolatlan ■ volt. Az út szürkésbarna pora belerágta magát rongyos I kabátjába, nadrágjába, ing helyett koszos zsebkendőt I tekert a nyakára. Az ablak felé indult, de néhány lépés f után az asztal mellett álló székre roggyant. Édesanyja _ aggódva, könnyes szemmel nézte testileg és lelkileg f összeroppant fiát, az udvari festőt, aki rövid néhány hete még a spanyol hon leghíresebb piktora volt. — Pihend ki magad, fiacskám — mondotta halkan és megsimogatta az izzadságtól és az út porától ragadó őszülő haját. — Azonnal hozok egy pohár erős bort, az majd jót tesz neked, vizet melegítek, megfürdetlek és (11) ágyba teszlek. Meglátod, néhány napon belül rendben lessel! De innét már nem engedlek el, itt maradsz mel­lettem ... Goya nem hallotta édesanyja szavait. Hálásan simo­gatta a kezét, közben lassan, szaggatottan beszélt: — Kérlek, lassan, nagyon lassan és nagyon hangosan beszélj... Ügy látszik, teljesen megsüketültem, alig hallok valamit. De nem baj... Azt mondják, hogy a sü­ketek jobban látnak. Es én festő vagyok ... Még jobban meglátom majd azt, amit meg kell rajzolnom, le kell festenem ... — Most ne beszélj, pihenj ... Hagyd most a festést... Előbb meg kell gyógyulnod, azután tűnődj majd a pik­­torságon — válaszolta hangosan az öregasszony. — A művészeted áldozata lettél, a hírnév tett tönkre. Ha rám hallgattál volna, nyugodtan, egészségesen élhetnél. Mindig mondtam, hogy erkölcstelen életed miatt a bün­tetést nem kerülöd el. Néhány napon belül Goya ismét talpon volt. Hallása ugyan egyre rosszabbodott, munkakedve és ereje azon­ban napról napra nőtt. Szinte pirkadattól napnyugtáig az ablak mellett ült, rajzolt, festett. Amikor egy napon az ablaka alatt elhaladó szamárhajcsárt megpillantotta, azonnal határozott: — Hé! Várj! Visszaviszel Madridba! — kiáltotta a hajcsár után. Madridban is szorgalmasan dolgozott. Álba herceg­nőjét, Cayetánát, élete nagy szerelmét démonként fes­­tegette. Egy ilyen kép San Adrianóhoz került, aki fel­­háborodottságában azonnal felkereste a hercegnőt. — Kötelességemnek tartottam, hogy ezt a mázol­­mányt elhozzam és felhívjam figyelmét Goya legújabb festményeire. Ez egy közönséges pojáca bosszúja, ennek semmi köze a művészethez. £s ami a legszomorúbb: igy látja őfelsége udvari festője a világot!... Igazán kíván­csi vagyok rá, mit szól majd Goya mázolmányaihoz a szent inkvizíció. — Az Isten irgalmazzon neki — a hercegnő. válaszolta szomorúan ■ Az udvari festő legújabb művei eljutottak a nagy inkvizitorhoz is. Felháborodva négezette a szövegekkel ellátott rajzokat és úgy döntött, hogy Goyát magához hívatja és beszél vele. Goya másnap már az inkvizítor előtt állt, akinek az asztalán több rajza feküdt. — Ezt a feliratot is ön írta a kép alá? — kérdezte Goyától. — Én írtam. — És mit jelentsen? — Ha eminenciád valamilyen rejtett gondolatot lát­na bennük, az véletlen vagy tévedés. — És azt hiszi, hogy ezek a rajzok az egyház ügyét szolgálják? — Az igazság szolgálatában állnak! — És az egyház meg az igazság között ellentétet lát? — Az egyház az igazság fölött áll! — Figyelemreméltó válasz!... De nézze csak ezt a rajzot és az alatta levő szöveget: „Igaz asszonnyal így bánni — vétek!" Ki bánik vétkesen ezzel az asszony­nyal? Talán a szent inkvizíció? Folytatásos képes filmregény — A sors! — És mit ért ön a sors alatt? — Kérem, beszéljen velem hangosabban... Nem értettem a kérdést... Nagyon rosszul hallok... A fü­lem felmondta a szolgálatot, de jobban látok, mint azelőtt. A démonokat is látom, de mégis hiszek az Istenben... — Mára ebből elég! — jelentette ki látható düh vei a főpap. — Engedje meg, hogy ... — vágott a főpap szavába Goya. — A vitatkozásnak nincsen értelme. Értsen meg: az anyaszentegyház nagyon nehéz helyzetbe került. A bű­nös, eretnek eszmék sokakat megtévesztettek. Egyszer már segítettem önnek... De most azt várom, hogy ön segítsen minket... Mondjon le ezekről a rajzairól... Gondolkozzon ezen, és most menjen ... Sztárfotók MADELEINE SMITH angol filmcsillag is modellként kezd­te pályafutását. Színésznőként előbb vígjátékokban lépett fel, majd több film főszerepét kapta. Legutóbb a The Ama­zing Mr. Blunden című film főszerepében aratott nagy si­kert. SOPHIA LOREN — Artur Hiller: La Mancha című mu-sicaljában játszott nagy siker­rel. BEBA LONCSAR, aki csoda­gyerekként kezdte el szülész­női pályafutását, legutóbb a La donna con le pelle di luna című film főszerepét játszotta. A huszonhét éves művésznő eddig negyven filmben játszott főszerepet. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents