A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-27 / 43. szám

i

m

Milliók legjobbjai

SAUMJAN, Sztyppan Georgijcvics (szül. 1878. X. 13) — az oroszországi munkásmozgalom egyik kiemelkedő személyisége. 1898-tól vett részt a forradalmi mozgalomban. 1900-ban kizárták a rigai egyetemről és a Kaukázusba száműzték, ahol tovább folytatta forradalmi tevékenységét. 1902-ben emigrációba kényszerült. 1907-től az OSZDMP megbízásából Bakuban működött; szervezője volt az 1914. évi bakui sztrájknak. Tevékenységéért több ízben bebörtönözték, illetve száműzték. 1917-től tagja volt a párt Központi Bizottságának, 1917 decemberétől a kaukázusi terület népbiztosa, 1918 áprilisától a bakui népbiztosok tanácsának elnöke volt. Az angol intervenciósok az eszerek közreműködésével a 26 bakui népbiztos között 1918. október 20-án Saumjant is kivégezték.

SZVERDLOV, Jakov Mihajlovics (szül. 1885. VI. 3) — szovjet államférfi, az oroszországi munkásmozgalom egyik kiemelkedő személyisége. V. I. Lenin úgy értékelte Szverdlovot, mint a kommunista párt egyik legtehetségesebb szervezőjét és legodaadóbb pártmunkását. 1901-ben az OSZDMP tagja lett, és hamarosan hivatásos pártmunkásként működött. Illegális pártmunkát végzett több városban, az uráli pártszervezeteket irányította. 1909-től Moszkvában dolgozott. Forradalmi tevékenységéért a cári hatóságok több ízben bebörtönözték, illetve száműzték. 1912-től a Központi Bizottság tagja volt. Az 1917. évi februári polgári demokratikus forradalom után 1919-ig a párt Központi Bizottságának szervezési tevékenység.! irányította. 1917 októberében a Központi Bizottság Forradalmi Katón i Bizottságának tagja. 1917 novemb. rétül haláláig az összoroszorszázi Központi Végrehajtó Bizottság < - nőké volt. Meghalt 1919. marci lö-án.

Szabad népek szabad hazája -KAZAHSZTÁN

Megalakult 1920. augusztus 26-án mint Kirgiz ASZSZK; 1936. december 5-től Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Területe: 2 715 100 km1 Lakossága: 12 700 000 (1968)

Népsűrűség: 4,7 lakos/km2

A lakosság nemzetiségi összetétele: 30% a türk nyelvcsaládhoz tartozó kazah, 43 % orosz, 8 % ukrán, 2 % tatár, 1 % üzbég és 1 " 0 belorusz, 15 % más nemzetiségű (koreai, lengyel, azerbajdzsáni, észt, ujgur, karakalpak és dungán)

Főváros: Alma-Ata, 730 000 lakos (1970), nagyobb városok: Karaganda (522 000), Ősimként (247 000), Szemipalatyinszk (236 000), Uszt-Kamenogorszk (230 000), Dzsambul (188 000), Pavlodar (187 000), Petropavlóvszk (173 000), Temirtau (167 000), Aktyubinszk (150 000), Uralszk (134 000) és Kusztanaj (123 000).

Kazahsztán az OSZSZSZK után a Szovjetunió második legnagyobb köztársasága, területén elférne Németország, Franciaország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Norvégia és Svédország együttvéve. Lakosságának számával és népgazdasági potenciáljával a Szovjetunióban csupán az OSZSZSZK és az Ukrán SZSZK előzi meg. Az a sajátos eltolódás, hogy nem a kazahság a legnépesebb a köztársaságban, a gyors ütemű iparosítás és a szűzföldek meghódítása idején következett be: lakossága 1954—61 között — főként a Szovjetunió más területeiről való odavándorlással — 3 millióval növekedett. Kazahok élnek még egyébként — összesen több mint kétmilliós lélekszámban — a közép-ázsiai szovjet köztársaságokban, valamint az OSZSZSZK-ban továbbá a Szovjetunión kívül Kínában, főleg a Hszin-* csiang Ujgur autonóm területen; kisebb számban a Mongol Népköztársaság nyugati részén.

A Kazah SZSZK a Volga torkolatvidékétől Belső-Azsiáig, Nyugat- Szibéria déli és Szovjet Közép-Azsia északi részén terül el; Kínával, a Kaszpi-tengerrel, a Türkmén, az Üzbég és a Kirgiz SZSZK-val, valamint az OSZSZSZK-val határos. A köztársaság három adminisztratív határvidékre és 16 területre oszlik, a városok száma 67.

Egy ősi kazah monda szerint, amikor Allah elosztotta már a világon a javakat — a síkságokat és a hegyeket, a folyókat és a tavakat, a föld méhének kincseit —, akkor vette csak észre, hogy megfeledkezett a

Szabit Mukarov akadémikus, jeles ka énekesek) utóda

kazahokról, akik aztán arra kérték; juttassa nekik a maradékot. Így aztán Kazahsztánnak mindenből jutott valami; vannak óriási hegyei és végtelen sztyeppéi, lapályai, hatalmas kiterjedésű tavai, folyót és szinte kimeríthetetlen ásványi kincsei.

A köztársaság észak-déli irányban kb. 2000, nyugat-keleti irányban 3000 km széles. A távolságok jól érzékelhetők, ha arra gondolunk, hogy a legészakibb kazah város, Petropavlovszk a svédországi Malmővel fekszik egy magasságban, míg Alma- Ata nagyjából azon ä szélességi fokon, amelyen Róma. Felszínének nagy része síkság, alacsony fennsík és hátság. Alacsony tájak: Kaszpimélyföld a Volga és a Mangislakfélsziget között (a Kaszpi-mélyföld déli részén található a Szovjetunió legmélyebb pontja: a Karagijemélyedés, 132 m a tenger szintje alatt), Nyugat-szibériai sztyepvidék az Irtis—Isim mentén; Turáni-alföld az Aral-tó környéki sivatagokkal (Barszuki-sivatag, Kizil-Kum); a Csu-folyó és a Balhas-tó melléke. A köztársaság középső részét az 1565 m magasságig is terjedő Kazah-hátság és a Betpakdala-sivatag foglalja el. Kazahsztán keleti és délkeleti részén húzódnak az Altaj, a Tarbagataj és a Dzsungár-Alatau vonulatai, valamint a Tiensan északi és keleti hegyláncai (a legmagasabb csúcs 4500 m körül). Alacsony átjárók vezetnek Belső-Ázsia felé (Dzsungár-kapu).

Éghajlata szélsőségesen kontinentális és száraz. Kazahsztán nagy részében a hosszú, forró és száraz, homokviharokban bővelkedő nyarat

h irodalmár, a régi akinok (hivatásos

hóban szegény, gyakori enyhülésekkel tarkított, rövid tél követi. Kazahsztán északi részén a középhőmérséklet januárban —19 C°, júliusban +19 C°, délen ugyanezen hónapok középhőmérséklete —4 C° és +26 C° körül mozog. Északon 300 mm, a sivatagos területeken kevesebb mint 100 mm csapadék hullik évente. Csak a hegyoldalakban éri el a csapadék az évi 1000 mm mennyiséget. A száraz éghajlat következtében különösen délen csak öntözéssel lehet hasznosítani az egyébként termékeny talajt.

Kazahsztán folyóhálózata igen gyér, a folyók vízhozama nagyon váltakozó. Vizei közül az Ural- és az Emba-folyó a Kaszpi-tengerbe ömlik, az Arai-tóba a Szir-Darja, a Balhastóba az Ili. Északon az Irtis—Tobol vizeit a Jeges-tengerbe küldi. Tavakban gazdag: Aral-, Balhas-, Zajszan-, Tengisz-, Kurgaldzsin-, Markakol-, Szaszikkol- és Alakol-tó. Növényzete északon erdős sztyep, délen sztyep és félsivatag, kevés az erdő.

Kazahsztán mai területe ősidőktől lakott volt. Az i. sz. 6. században korafeudális türk államalakulatok része lett. A 10. században itt alakult meg a türk oguzok országa, a Karahanidák birodalma. A 13. század elején a mongolok foglalták el, akik elpusztították Dél-Kazahsztán virágzó városait. A 15. századtól folyamatosan több kazah kánság jött létre; több türk nyelvű törzs (uszunok, hangjuik, kipcsakok) összeolvadása révén kialakult a kazah népesség, amely három hordához — a Nagy, a Közép és a Kis Hordához tartozott.

Alpinisták a központi Tiensan hófödte bércei között