A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-27 / 43. szám
1 hogy a falu érdekében tevékenykednek. Gondjuk. bajuk megsokszorosodott azokban a napokban, amikor az átadás ideje közeledett. Ahogy múltak az órák, úgy fokozódott az izgalom. * Elérkezett 1972. október elseje, a régi vágyak valóra válásának napja. A falu apraja-nagyja ott gyülekezett a kultúrház előtt. Tóth Vince üdvözlő beszéde után Nyári István, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási pártbizottság ideológiai titkára lépett a mikrofonhoz, aki többek között ezeket mondotta: „örömteli kötelességünknek teszünk eleget, amikor ma tanúi és résztvevői vagyunk a, felsópatonyi kultúrház átadásának és a község kultúrát szerető és ápoló polgársága részére történő megnyitásának. Nagyon sok munka előzte meg ezt a napot ezt az ünnepélyes pillanatot. A szép kulturális hagyományokkal rendelkező lakosság részére nagyobb és teljesebb kibontakozási lehetőség nyílik meg arra, hogy korszerű körülmények között folytathassák haladó hagyományaik ápolását és a szocialista kultúra, valamint a népművelés terjesztését és végzését.“ Azután Ferencei Štefan, a járási pártbizottság vezető titkára vágta el a bejáratot jelképesen elzáró szalagot, majd megindult a tömeg a kultúrházba. Amíg néhányan az egyes termeket csodálták, a tömeg az első emeletre, az ízlésesen berendezett emlékszobába, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a kiállításra igyekezett. Igen, mert ez az emlékszoba máris túlnőtte kereteit. A több részre oszló kiállítás nemcsak parasztságunk keserű múltjára irányítja a figyelmet, hanem, ami a leglényegesebb, dokumentálja azt is, hogyan jutottak el a patonyiak a mához, a gazdag eredményekhez. „Ez itt a mi hazánk“ — hirdeti a főfalon levő jelszó. A fényképek a szűkebb hazáról vallanak, annak szépségéről, az emberekről, akik az értékek megteremtői és létrehozói. Egyszerű emberek, nagyszerű cselekedeteket végeztek. Munkájuknak azért állít emléket a kiállítás, hogy elevenen élő példájukat mások is kövessék. Itt, ahol a múlt a jelennel találkozik, látom csak igazán, mit adtak a falunak a béke, a szocializmus évei. Arra kell törekednünk, hogy egyre többen lássák. A patonyiak kultúrházának felépítése hét és fél millió koronába került. A pénz előteremtéséhez nagy segítséget nyújtott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya, a Szlovák Nemzeti Tanács, a járási nemzeti bizottság és a helyi egységes földműves szövetkezet, a helyi nemzeti bizottság. Kicsit hosszú a felsorolás, pedig nem említettünk még mindenkit. Nem szóltunk azon egyszerű, de nagyszerű emberekről, akik téglát téglára tettek, azért, hogy szebbé váljon művelődési otthonuk. A minden igényt kielégítő kultúrházat átadták. Igaz, hogy van még mit tenni teljes rendbehozásáig, de mint azt a megnyitó napján kijelentették, ez év végére a hátralevő munkát befejezik és a színpadot, öltözőket stb. is átadják rendeltetésének. „A kultúrának van már háza“ — mondottuk a címben. A termeket töltse meg az igaz, a szép szó, a muzsika, a dal. Ez pedig már csak a patonyiakon múlik. Hely van,' a lehetőség adott, éljenek vele nemcsak ők, hanem a környékbeli falvak lakói is. CSIKMAK IMRE Fényképezte: PRANDL SÁNDOR nyelmcsen berendezett otthon várja a tagságot. Az asztalok, székek mellé, már útban van ide a biliárdasztal, a sakk, a különféle társasjátékok, a tv-készülék, a zene- és könyvszekrény. A vezetőség a klubhelyiséghez méltó őszi és téli munkaterven dolgozik, aktivizálni akarják a tánccsoportot. Már a vezetőjét is kiszemelték, .fandura Borbála személyében. Szabó Györgytől a színjátszó csoport vezetőjétől is sokat várnak. Most már szélesíthetik kulturális munkájuk skáláját író-olvasó találkozókkal, irodalmi estékkel, népszerű ismeretterjesztő előadásokkal stb. Minderről itt esik szó. az avatóünepségen, két műsorszám között, koccintás után. Az ünneplők között van Vída Imre is, a hnb elnöke, aki helyben! születésű, s ezt úgy mondja, hogy 1913-ban hozta ide a gólya. 1955-től tölti be ezt a fontos tisztséget, mindenkit ismer, s »menynyi problémával találkozott már, nehéz lenne mind papírra vetni. Magas, derék ember, s nemcsak a töprengést, a tréfát is szereti. Asztaltársaságának meséli, hogy cigányszármazású polgárokat esketett. Vőlegény, menyasszony és két tanú. Kérdi tőlük: „Tudtok-e írni?“ A fejüket rázzák. „Nemi“ „Hűha — Jegyzi meg ő. — Tizenkét kereszt egy hivatalos okmányon. Katonatemető lett belőle.“ A hnb-elnök nem titkolja az örömét. Akik dolgoznak, azoknak, ha szórakozni, művelődni akarnak, fedél kell a feje fölé. Mit ér a sok új ház, a szép bútorok a lakásban, a rádió, a televízió, az autó. ha mindenki félrevonul a saját barlangjába. Munka, pihenés, hasznos szórakozás, valahol itt kezdődik az élet értelme, magyarázza Vida Imre, s akik hajlandók polgártársaikat nevelni, szórakoztatni, azoktól nem kell sajnálni semmit. Azoké legyen elsősorban a támogatás. Hiszen nincs olyan esemény, a majd négy és fél ezer lakosú nagyközségben, amelyen a kultúra munkásai ne szerepelnének. A legutóbbi választásokon szép programmal indultak, fis ők, a vezetők mindenütt érezték a pezsgő kulturális munka jótékony hatását. A dolgok egymástól elválaszthatatlanok. Ha a kultúrára áldozunk, a kultúra fogyasztóivá válhatunk. Vida Imre kőrül-körttlpiilant az ünneplőbe öltözött társaságon, s az arcáról leolvashatók a gondolatai is. Két utcát már portalanitottak 630 000 korona értékben. Egy másik út építését is megkezdték az új óvoda épületéhez. A ráfordított összeg itt sem kevés: 760 000 korona. Az új bölcsődét és óvodát egy évvel a választási programban kitűzött határidő előtt az idén novemberben adják át rendeltetésének. Az általános iskola átfestésére és tetőzetének a megjavítására 340 000 koronát fordítottak. Harminchat lakásegység épül az állami gazdaság dolgozóinak, szövetkezeti alapon. Ezzel végérvényesen megoldódik három pusztai munkáscsatád sorsa, akiknek öt kilométert kell megtenniük a munkahelyükig. S így haladnak tovább a választási programba foglalt feladatok teljesítésében, s a CSEMADOK- tagok is választó polgárok, a siker az ő sikerük is. Jó, ha mozgalmasak az esték, ha az emberek, fiatalok, hágpstársak összejárnak, ha van a faluban egy olyan épület, ahol a dal szárnyal, ahonnan kihallatszik a citeraszó. Ha a munkát, az építést, a községfejleszlésl terveket a kultúra fénye ragyogja be. Ha Bősön és másutt is lellobognak a művelődés fáklyái. MACS JÓZSEF
