A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-27 / 43. szám

Teofilo Stevenson, az olimpiai aranyérmes kubai ökölvívó és szovjet edzője Andrej Cservonyenko Akinek milliókat ígértek... A neve: TEOFILO STEVENSON Nemzetisége: Kubai Született: 1952. március 29-én, Las Tunasban (Keleti tarto­mány) Magassága: 201 cm Súlya: 92 kg TEOFILO STEVENSON, a ma már világhírű kubai nehézsúlyú ökölvívó­óriás, a müncheni XX. nyári olimpiai játékokon nagyszerű küzdelmek után olimpiai bajnok lett, arany­érmet nyert. „Teofilo Stevensonnak a münchen olimpiai szorítóban nem volt komolj ellenfele — állapították meg egyhan­gúan az olimpiáról tudósító riporte­rek — elkápráztatóan öklözött, szinte játékosan győzte le nagynevű ellen­feleit.“ Az egyik müncheni lap az olim­piai ökölvívó-torna befejezése után terjedelmes cikkben foglalkozott as ökölvívó-sport jelenlegi helyzetével és a kubai nehézsúlyú bajnokról íg> írt: „Sokan az ökölvívó-sport hanyat­lásáról beszélnek. Vitathatatlan, hogy az elmúlt években bizonyos stagnáció volt, de ha a jövőben olyan öklözök állanak majd a szorítóba, mint Teofilo Stevenson, akkor ebben a sportágban is új korszakról beszél­hetünk. A kubai öklöző technikája csodálatos, ütései félelmetesek — súlycsoportjában vitathatatlanul ma a legjobb. Minden téren, felülmúlva a profikat is! Münchenben nem volt ellenfele és biztosak vagyunk abban, hogy a négy év múlva Montreálban megrendezésre kerülő játékokon is övé lesz az arany, ha... amatőr ma­rad, nem írja alá a csábító profi­ajánlatokat.“ A kiváló kubai öklöző nagyszerű szereplésével elnyerte a Barker Ser­leget is, melyet 1936 óta a Nemzet­közi Ökölvívó Szövetség a legtechni­kásabb ökölvívónak ad. És Stevenson az első nehézsúlyú ökölvívó, aki el­nyerte a Barker Serleget. A NŐSZ ezzel is elismerését fejezte ki. NAGYTUDASÜ ÉS NAGYNEVŰ ellenfeleket kellett a fiatal kubai ökölvívónak legyőznie, három ököl­vívó-csillagot kellett Stevensonnak az olimpiai szorítóból kiütni, hogy el­nyerhesse a bajnoki címet. A lengyel Denderys, az északamerikai Bobick és a nyugatnémet Hussing voltak a szorítóban az ellenfelei, akiket játszi könnyedséggel győzött le. A döntő­ben a romániai nehézsúlyú bajnok­kal Ion Alexevel kellett volna meg­küzdenie, de a román ökölvívó nem állhatott ki ellene. Az elődöntőben súlyos sérülést szenvedett, kezét gipszbe rakták. Természetesen sokan felteszik a kérdést, hogy a nagyon tehetséges romániai bajnok milyen eredményt ért volna el Stevenson ellen? Erre a kérdésre maga Ion Alexe adott vá­laszt : „Stevenson ellen, noha nagyszerű formában voltam, nem sikerült vol­na a győzelmem. Többször is láttam boxolni, a kubainak ma nincsen ko­moly ellenfele ...“ Nagyon [szerény fiatalember a ku­bai box-óriás. — Velem akarnak beszélni? Mi­ről? Mit mondjak? — kérdezte az őt körülvevő újságíróktól, miután át­vette a győztesnek járó aranyérmet. — Szülővárosomban, Las Tunasban kezdtem sportolni. Hazámban az egyik legnépszerűbb sportág a kosár­labdázás, s így természetes, hogy én is, mint kosárlabdázó kezdtem sport­­pályafutásomat. A Duillermo Ha­vannában, mostani egyesületemben is szívesen kosarazok, örömmel ve­szek részt a kosárlabdázók edzésein is. A csapatból azonban kihagytak. — Túl robbanékony vagy. testi erődet inkább az ökölvívásban érvé­nyesítsd — mondogatták klubtársaim addig, míg elhatároztam, hogy ököl­vívó leszek. Edzőm is rábeszélt, — őszintén bevallom: nehezen álltam kötélnek. , I ' KURT ROSENTRITT, a kiváló NDK-beli szakember volt az első edzője, ö tanította meg az ökölvívás ABC-jére, majd Alcides Sagarra- Garon kubai, és Andrej Cservonyen­ko szovjet edzők avatták be az ököl­vívás „titkaiba“, ők ketten neveltek belőle olimpiai bajnokot. Andrej Cservonyenko, a szovjet mesteredző kubai tanítványáról el­mondotta az újságíróknak, hogy a tehetséges fiatal kubai ökölvívónak Duane Bobickot, az eszakamerikai box-csillagot is könnyű küzdelemben győzte le a kubai bajnok mindjárt munkájuk kezdetén meg­jósolta, hogy olimpiai bajnok lesz, természetesen akkor, ha edzői taná­csait megfogadja, szorgalmasan ké­szül a világ legjobbjainak viadalaira. — Teofilo tipikus kubai fiatal­ember — mondotta a szovjet edző. — Amikor foglalkozni kezdtem vele, olyan volt, mint a legtöbb kubai fia­tal: lelkes, temperamentumos és kissé fegyelmezetlen. De megfogadta taná­csomat. Tanulmányai mellett csak a sportnak él, szorgalmasan, lelkiisme­retesen edz, és ami a legfontosabb: szeret boxolni! — A műszaki egyetemre járok. Gépészmérnök szeretnék lenni. Ha jól megy és sikerül a vizsgáimat is letenni, akkor jövőre végzek. Még csak húszéves vagyok. Legalább még tíz évig szeretnék sportolni. Az a ter­vem, hogy mind az 1976-os, mind­­pedig az 1980-as olimpián részt­­veszek ... — SOHASEM LESZEK PROFI! - jelentette ki Teofilo Stevenson. Még az olimpiai küzdelmek alatt több sportkufár, profimaneger keresett fel. — Jöjjön velem az Egyesült Álla­mokba, rövid idő alatt milliomos lesz! Annyi pénz kap, amennyit akar! — mondotta az egyik, majd azt kö­vetően a többiek is — és a kitöltött szerződést nyomkodták az orrom alá. — Mindegyiknek őszintén meg­mondtam: soha sem leszek árucikk, sportbeli tudásomat soha sem váltom fel pénzre. Én szabad, szocialista ország fia vagyok. Szeretem a hazá­mat, szeretem az életet, és a sportot, tanulmányaim befejezése után mun­kával akarom az élethez szükséges anyagiakat megkeresni! * * * TEOFILO STEVENSON 1969-ben kezdett rendszeresen az ökölvívással foglalkozni. Egy évvel későbben, 1970-ben már egy kubai nemzetközi torna győztese lett, 1971-ben a pán­amerikai játékok keretében meg­rendezett ökölvívó-tornán a harma­dik helyen végzett, 1971 és 1972-ben elnyerte az országos bajnoki címet, 1972-ben az NDK-beli Halléban meg­rendezett nemzetközi tornán az első lett, és ugyanebben az évben Mün­chenben elnyerte az olimpiai bajnoki címet, és az aranyérmet. És a szakértők nagy jövőt jósolnak neki, egyesek már ma a minden idők legjobb ökölvívóinak a névsorában emlegetik. (fi) Erősek és bátrak A TESTNEVELÉS ÉS SPORT kul­turális életünk és a nevelés elvá­laszthatatlan része, — feladata a szo­cializmus betetőzésében élenjáró kommunista elvhűségű, munkára és a béke megvédésére kész egészséges, erős és bátor emberek nevelése. Testnevelésünk egységesítése óta a sport a dolgozók közkincsévé vált, hatalmas tömegek kapcsolódtak be annak rendszeres űzésébe és egyre több fiatal sportol, versenyez a sport­egyesületekben. Az elmúlt közel két évtizedben mind a tömegesség fej­lesztésében, mindpedig az élsporto­lók nevelése terén jó eredményeket értünk el. Ma már hazánkban nin­csen olyan falu, ahol ne volna sport­pálya és ne foglalkoznának rendsze­resen a sportolással. Egységesített testnevelésünk egyik legfontosabb feladatát: a testnevelés és a sport tömegesítését jól oldotta meg. Ezt azok a nagyszerű eredmények is iga­zolják, mélyeket élsportolóink a nagy nemzetköti versenyeken, olimpiákon érnek el. Szinte minden sportágban legjobbjaink a világ élmezőnyében versenyeznek, szép eredményeket ér­nek el. Különösen a müncheni olim­pián, a minden idők legnagyobb nemzetközi versenyén, azonban ahol sorra dőltek a világ és olimpiai csú­csok, kitűnt: egyes sportágakban — mint például a tornában, vizispor­­lokban, ökölvívásban, no meg a lab­darúgásban is — a fejlődésben meg­torpantunk, lemaradtunk, nem tar­tottunk lépést a fejlődéssel. Sokan joggal vetik fel a kérdést: mi az oka ennek, hol történt a hiba? Tapasztalatból tudjuk, hogy ha­zánkban sok ezer olyan fiatal tehet­ség van, akik nagyszerű eredmények elérésére képesek, de... edzőink, szakoktatóink több sportágban még mindig nem tértek át a korszerű edzésmódszerekre. Ezt egységesített testnevelési szervezetünk mellett mű­ködő módszertani bizottság már né­hány évvel ezelőtt bírálta, és előre jelezte, hogy világviszonylatban él­sportolóink csak akkor érhetnek majd el további sikereket, ha az ed­zők a tudományos tapasztalatok alap­ján kidolgozott edzésmódszerekre térnek át. A Csehszlovák Testnevelési Szerve­zet országos kongresszusra készül. A nemzeti szervek elnökségei és munkabizottságai részben már ki­dolgozták és jóváhagyták azokat a terveket és feladatokat, melyekkel a sportfejlesztést, kívánják elősegíteni. Az országos kongresszuson részletei­ben vitatják majd meg a terveket, mely a tömegesség fejlesztését, a sportolók nevelését és az élsporto­lókkal való ,gondosabb foglalkozást tűzi ki célul. Az országos kongresszusra való felkészülés, a választási kampány a novemberben kezdődő egyesületi év­záró közgyűlésekkel rajtol. Egysége­sített testnevelésünk alapszervezetei­ben az elvégzett munkát értékelik majd ki, és kitűzik azokat a felada­tokat, melyek teljesítésével még eredményesebb, sikeresebb munkát kívánnak elérni. Szinte minden egye­sületben az atlétika, sízés, úszás, tor­na, jégkorongozás, labdarúgás és ko­sár, valamint kézilabdázás fejleszté­sét tűzik ki főfeladatul, továbbá megvitatják azokat a feladatokat, melyek a jövő évben megrendezésre kerülő testnevelési ünnepekkel függ­nek össze. Nagyon sok egyesületben már ezen a téren is megkezdődött a konkrét munka. Dolgozó népünk győzelmé­nek negyedévszázados jubileumát színpompás testnevelési seregszem­lékkel is meg akarják ünnepelni, és egyesületeink vezetői azt is tudják, hogy a fiatalok mozgósítása, még nagyobb számban való beszervezése a további sportsikerek alapja. FEDERMAYER ISTVÁN a l_ —

Next

/
Thumbnails
Contents