A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-20 / 42. szám
\ I g Szőlőtőke barkácsolás Az ember kevés növényfajt vett körül olyan szerető gondoskodással mint a szőlőt. Megvolt rá az alapos oka: gyümölcse tápláló, bora — mértékkel — jókedvet fakaszt és bút feledtet. Az ember a fáról édesgette magához a szőlőt,* az erdők gyors növekedésű liánját. Metszőkéssel rendszabályozta a fára futó, hirtelen növésű liánt. 'Rövid hajtásokat engedett csak fejlesztenie. A metszett, lassan növekedő kanyargós, csavarodott tőkefej és a művelési módtól függő bakok ágas, bötykös alakulása szinte megmerevedik a kidobott tőkéken. Ezek a tőkék talán még egészségesek voltak, de már nem elég termékenyek, rossz fajták. Mezsgyére dobott tanúi egy régibb, évszázados szőlőkultúrának, amely eszközeivel az emberek apáról fiúra szálló tapasztalatával alakította a szőlőt. A szőlőtőke változatossága, minden darabjának egyedisége önálló lehetőséget ad valamennyi feldolgozójának. A faragó alapanyag nem gyári technológiával készül, hanem élő anyag, fejlődik, metszik, károsodik, elszárad. Sok benne az esetleges s ezért mindig egyedi, változatos. Hogy utánozhatatlanok-e az itt bemutatásra kerülő szőlőtőke-faragások, az az alkotó igényességétől függ. A munka az alapanyag megkeresésével, a kiválogatással kezdődik. Ez nélkülözhetetlen a későbbiekhez. Barátkozás ez már a javából, bár lehet, hogy az árokparton felhalmozott tőkék között keresgélőt néhányan szánakozva nézik. Az alapanyag szinte korlátlanul áll rendelkezésre. Az évek óta folyó szőlőrekonstrukció, a parcellázás, a kiskert-mozgalom fellendülése tömegesen szolgáltatja. Alapanyagnak a szőlőtő metszett, alakított föld feletti részét használjuk. Ritkábban kap szerepet feldolgozásában az egykori dugványból megvastagodott íöldbeli tőkerész, a csomóiból kiágazódó egyenletes vastagodású gyökerek. A sáros, poros, rostos héjkérgei erős drótkefével távolítjuk el. A második fázis a főzés. A szőlőtőke legalább fél óráig forr buzogó vízben. Így a korhadt részekben rejtőzködő hangyák, szúvak, lárvák elpusz tulnak. A tőkét kihűtve, nedvesen dolgozzuk tovább. Az első darabok még őrzik a faragóbicska nyomait. A szerszámkészletben ma már kézimetszésű, kettőshegyű, sarlós ráspolyok és speciális famegmunkáló vésők sorakoznak többféle nagyságban és finomsági fokozatban. Ezekkel nyessük ki a korhadt csapok lyukainak belsejét, a keményfáig, mindazt, amit a drótkefe nagyolása még benne hagyott. A tapintatosan igazító kéz a satuba befogott tőkén ezután mór válogatva alakít, kiemel, élesít, elnagyol, simít. A faragás végleges színét acél kaparólappal adjuk meg. A nedvesen végzett simítás után sütőben szárítjuk ki a szőlőtőkét. A kiszáradt és nemesített fa rendkívül kemény lesz. A vékony vesszők, csapok rugalmasakká válnak. A felület simítása ezt követően már csak reszelővei folytatható. A kialakított darabok többsége egy darabból álló díszítőeleme a lakásnak. A változatos formák legtöbbje mozgást fejez ki. Hollók násza, a széltől gyötört zászlós koro nájú fa, a sas és a griff harca, az örvény allegóriája. Külön művelet a szobrok, kompozíciók felállítása, a stabilitás biztosítása. A falra akaszthatóknál csupán a felfüggesztés helye a lényeges. A másutt elhelyezett szobrok egy része saját lábakon áll, de gyakoribb — különösen a kompozícióknál — a szobornak egyensúlyt biztosító talpazat alkalmazása. A kompozíciókat csavarral erősítjük a részleteket összetartó, rendkívüli precizitással kidolgozott, sima vonalú talpra. A talp egyszerűsége, sima felületei egyben ellenpontjai a szőlőtőke alaki és felületi mozgalmasságának. 4 A Š Barakk dísz rekonstrukciója Indiai nőt ábrázoló bizsutéria Japán női fej Elefántcsonttal díszített diófa cigarettadoboz és fűszertartó készlet A prágai bútoripari technikum mfifaragó osztálya vezető professzorának, Óta Soukupnak faragvány tárgyai: 18
