A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-20 / 42. szám

Milliók legjobbjai PLEHANOV, Georgij Valentyinovics (szül. 1856. dec. 11.) — az orosz és a nemzetközi szocialista mozgalom kie­melkedő egyénisége. Kisnemesi család­ból származott. A 19. század 70-es éveiben a pétervári bányászati főiskola hallgatójaként bekapcsolódott a forra­dalmi narodnyik mozgalomba. 1880-ban Svájcba emigrált, szakított a narod­nyik mozgalommal, és 1883-ban a Mun­ka Felszabadítása csoport néven meg­alapította az első orosz marxista cso­portot. Ennek tagjai lefordították oroszra Marx és Engels legjelentősebb műveit, és a marxista irodalom első terjesztői voltak Oroszországban. Ple­­hanov számos marxista jellegű filo­zófiai munkát írt. Munkásságában ki­emelkedik a materialista történetfelfo­gás egyes kérdéseinek (pl. az egyén történelmi szerepének, a vallásnak stb.) marxista feldolgozása. Megalaku­lásától kezdve tevékenyen részt vállalt a II. Internacionálé vezető szerveinek munkájában, majd V. I. Leninnel együtt részt vett az OSZDMP létreho­zásában, az Iszkra szerkesztésében. Az 1917. évi februári polgári demokrati­kus forradalom után támogatta az Ideiglenes Kormány politikáját. Az Ok­tóberi Szocialista Forradalommal szem­ben ellenséges álláspontra helyezke­dett, de a mensevizmus más követőivel ellentétben nem vett részt a szovjet­hatalom elleni aktív harcban. Meghalt 1918. május 30-án. — V. I. Lenin éle­sen bírálta Plehanov téves nézeteit, de nagyra értékelte érdemeit a forradal­mi mozgalomban, a marxizmus terjes tésében Oroszországban. RIBALKO, Pavel Szemjonovics (szül 1894. szept. 4.) — szovjet marsall, a Szovjetunió kétszeres hőse. A fehér­gárdisták és az intervenciósok ellen harcolt a polgárháború idején, 1918— 20-ban. A Nagy Honvédő Háborúban páncélos és műszaki alakulatok pa­rancsnoka volt. Különösen a Berlin el­leni hadműveletekben és a Prága fel­szabadítására irányuló akcióban tüntet­te ki magát. Meghalt 1948. augusztus 28-án. Vilnius — az ércfarkas városa A Gedimlnas-bástya tetején vir­gonc őszi szél borzolja hajunkat. Alattunk aranyló napfényben fürdik Vilnius — Szovjet-Litvánia főváro­sa. Egyetlen turista sem mulasztja el, hogy fel ne jöjjön ide a bástyá­ra, ne gyönyörködjék a város fen­séges panorámájában. Előttünk az óváros piroscserepes házai, templom- és harangtornyok, a Képtár fehér, klasszikus oszlopcsarnoka, zöldellő parkok és távolabb a kanyargó Ne­ris ezüstszalagján túl az újváros mo­dern épületei, ahol a háború után több mint egymillió négyzetméter lakóterületet építettek be. Az elmúlt korok építészeti jelleg­zetességeit megőrizte a város, mely­nek alapításáról számos legenda em­lékezik meg. Az egyik így szól: Ge­­diminas fejedelem egy alkalommal ott vadászgatott, ahol a Vilnelé fo­lyó a Nerisbe torkollik. Nagyon el­fáradt s a bőséges vacsora után álomba szenderült. Azt álmodta, hogy a hegy tetején egy ércfarkas áll, melynek üvöltése ezer farkas ordítását is túlharsogja. A fejede­lem, mikor felébredt hívatta a fő­papot, hogy fejtse meg az álmát. Lizdejk, a főpap azt javasolta a fe­jedelemnek, hogy ezen a helyen építsen egy várost, melynek híre, dicsősége oly messzire eljut szerte a világon, mint ezer farkas üvöltése. Eddig a legenda. Tény azonban, hogy a város már a XIV. század elején fontos kereskedelmi gócpont. Három vár nyújtott védelmet lakói számá­ra. Az erődítményrendszerből ma már csak a Gediminas bástya tor­nya maradt meg épségben. Ez a to­ronyszerű, vastagfalú épület külön­böző korokban más és más célokat szolgált. Volt hírhedt börtön, a múlt században kísérleti optikai távíró­állomás, majd a szovjet katonák hő­siességének szemtanúja a második világháború alatt. Jelenleg Város­történeti Múzeum. Kanyargós szer­pentinen évszázados fák között érünk le a gyönyörű parkkal szegélyezett Gedimino térre. Mint a Szovjetunió legtöbb városában, itt is sok a park és a virág. Mindenhol gondozott gyepszőnyeg, kényelmes padok és tiszta sétányok. A szovjet városok tisztaságáról példát vehetne nem egy városunk. A tér közepén áll az egykori dóm, a Képtár klasszicista stilusú monu­mentális épülete. Karcsú fehér dór oszlopok erdeje veszi körül, homlok­zata az athéni Parthenonra emlékez­tet. Eredetileg gótikus templom volt. Híres orgonája ma sem némul el, vasárnaponként a legkiválóbb szov­jet és külföldi művészek adnak hangversenyt a zenerajongóknak. A Képtár anyaga a 16—19. századi litván ér nyugat-európai képzőmű­vészek alkotásaiból ad ízelítőt. A ré­gi mesterek vásznai mellett megcso­dálhatjuk Courbet színeit. Daumier és Kolbe rajzait, grafikáit is. Vilnius számos temploma közül okvetlen említést érdemel az Anna­­templom, mely a gótika remeke és s maga nemében egyedülálló egész Kelet-Európábán, a másik pedig a Péter-Pál székesegyház, mely moz­galmas, realisztikus szobraival és domborműveivel (számuk több mint 2000) a barokk építészeti stílus mél­tó emléke. Megnéztük a vilniusi állami egye­temet az Universiteto utcában. A 16. században alapították. Épülettömbje az óváros elválaszthatatlan tartozé­ka, szinte minden kor rajta hagyta bélyegét. Boltíves árkádok alatt, a magas kőfallal körülvett szökőkutas, macskaköves tereken Szovjet-Litvá­nia fiatal értelmiségének életével is­merkedünk meg. Az egyetem könyv­tárában több mint kétmillió könyv van, köztük számos ősnyomtatvány. Nem messze az egyetemtől áll a régi nyomda épülete, melyben már 1525-től nyomtattak könyveket, ez volt az első nyomda a mai Szov­jetunió területén. Az óváros csendes utcáiból pár perc alatt kiérünk a forgalmas Le­nin sugárútra. Ez a város ütőere, szállodák, intézmények, üzletek, filmszínházak, könyvesboltok utcája. A háború okozta sebek már be­gyógyultak. Vilniusban hatezer lakó­ház dőlt romba, lakóinak a felét bestiálisán meggyilkolták a fasisz­ták. A Neris túlsó partján egy új Vilnius keletkezett, korszerű üzlet­házakkal, óvodákkal, iskolákkal és persze a mindenütt megtalálható parkokkal. Az új lakónegyedek oly természetességgel olvadnak be a kör­nyezetbe, hogy az szinte már cso­dálatos. Az ipari létesítmények a városon kívül épülnek és nem szeny­­nyezih be a város levegőjét. Vilnius Szovjet-Litvánia ipari és kulturális központja. Gazdag inter­nacionalista hagyományokkal ren­delkezik, s ennek a szellemében ké­szül a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének fél évszázados jubileumára. OZSVALD ÁRPÁD Vilnius új lakónegyedei Az egyetem belső udvara

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents