A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-20 / 42. szám
f — Borzasztó, te sohasem tudod, hogy én mit hová teszek ... Az ecet fa Az udvar végében bújt ki a (óidból, ki tudja, milyen magból. Amig akkora volt, mint a (ű, nem tűnt (el. Később észrevették. Ügy volt, hogy kiássák.,. Gyökerestől... Mire végleges határozat született volna sorsáról, megnőtt. Ezután már sajnálták kivágni. Nőtt és árnyékkal szolgált. Igaz, nem naggyal, mert nem volt terebélyes. Növekedése egyúttal n megmenekülését jelentette. A kisdú sokat lebzselt körülötte. Odavitte alá a játékait, szétrakta őket, melléjük telepedett. A szülők őrültek, hogy az egyetlenke szépen játszik. Cs árnyékban. Nincs kitéve a napszúrás veszélyének, nem eshet baja. Egyszer játszópajtás kéredzkedett be. „Kézcsókolom“-mai köszönt. Beleengedték. A kisdú örült jöttének, mert játékait már sorra unta. A jövevényt a (a alá vezette, ahol előbb a játékokkal, később a (ácskával is megismerkedhetett. Az Ismerkedés abból állt, hogy belekapaszkodott vékony törzsébe és jól megrázta. — Ne rázdl Miért rázod? — szörnyülködött az egyetlenke. — Csak... Hátha van rajta cserebogár. — Nincs rajta... A cserebogarak már rég a (öld alá költöztek, és pondró lett belőlük. De ez a másik mintha nem hitt volna neki. Még egyszer, még erősebben megrázta a (át. — Mondtam már, hogy ne rázd! Hiszen nincs rajta cserebogár! Az idegen dú mintha jobb belátásra tért volna: — Jól van, no! Mit vagy berezelve. Nem bántom... Bár ha nagyon akarnám, elbánhatnék vele. Nem is kellene túlságosan erőlködnöm. Megmutassam? — Ne! Ne izélj! — Hagyhatom... Ha úgy be vagy rezeivel — Nem vagyok berezelve! De a kls(át ne bántsd! Kár volna érte. — Kár? A klsíáért? Egy ilyen iáért? Hiszen azt sem tudod, milyen (a, hogy hivják rendesen? Vagy (alán tudod? A (lúcska erősen gondolkodott, de semmi használható nem jutott az eszébe. — Hát... Nem tudom. De megkérdezem anyut. Jó? Mindjárt megkérdezem... Várj! De nehogy addig... — Már megint büdösséget érzek! Ne (élj, egy ujjal sem nyúlok hozzá. Nem is kellene. Gyengén áll, attól is kidőlne, ha oldalba pisilném. Az egyetlenke szaladt az anyjához. Félútról még visszanézett... — Anyu, milyen (a „az"? — Melyik (a? Mit akarsz? — „Az“ a (a! — Melyik az istenért? — Az, amelyiknél játszunk ... — Hja, az... Az anyja nem is igyekezett erősen gondolkodni, mert egyáltalán nem tartotta fontosnak a kérdést... Uborkát rakott el. Ecetesuborkát. Munkája lefoglalta, (áradt volt, csak (éKUUel Ügyelt oda a makacsul Ismétlődő kérdésre. — Anyu, milyen az a (a? — Milyen, milyen?! Hát... — pillanatása az ecetesüvegre tévedt. -- Ecetía, de most már ne zavarj! A kisdú boldogan (ütött vissza. — Ecetiának hívják, leveléből csinálják az ecetet — újságolta. A másik hitetlenül nézett rá és megkóstolt egy levelet. — Nem is savanyú! —• Mert még .kicsi a fa. De később, ha megnő — itt szünetet tartott, hogy működni kezdjen a képzelőereje — ecetet lehet csinálni belőle. A leveléből. Azért hívják ecetfának. Ha nagy lesz, leszedjük a levelét, és eladjuk az ecetgyárnak. De már most írunk az ecetgyárnak, hogy nekünk van egy ecetiánk ... Nekitüzesedve beszélt, pajtása tátott szájjal hallgatta. Ekkor ért közelükbe a szomszéd, egy örökké ingerült öregember, aki a kerítés másik oldalán szemlét tartott a kicserélésre megérett, korhadt kerltéslécek fölött. A kisdú annyira örült, hogy nekik ecetiájuk van, hogy örömében megszólította a mindig mérges öreget. — Szomszéd bácsi, nekünk van egy ecetiánk! — Ecetfa? Hol? Ne beszélj badarságot! — Itt... Ez! — mutatott rá megszeppenve. — Ecetet is lehet belőle csinálni. — Butaság! Ebből ugyan egy csepp ecetet sem csinálsz! — mondta az öreg. Azután hirtelen jókedvre derült (ami teljesen szokatlan volt nála), és hahotába tört ki. — Még hogy ecetfa! Nahát! , — Hát akkor milyen (a? — Mit tudom én! De hogy fiem ecetfa, annyi bizonyos! — Biztos, hogy nem ecetfa7 — kérdezte megszégyenülve a kisdú. — Mérget vehetsz rá! Az öreg a combját csapkodta nevettében. Hahotájához az idegen kisfiú is csatlakozott. Most már ketten nevettek egyetlenkén. A fiúcska fülében visszhangzott a metsző gúnykacaj, arca pirosra gyulladt a szégyentől, szája legőrbült. Mellére kandúr módra rátelepedett a bánat az ecetfa miatt. A mat napig sem sikerült egészen elűznie onnan. ARDAMICA FERENC VÍZSZINTES: 1. Arany János, a függőleges 4, szám alatti költeményéből idézünk, folytatva a függőleges 16, 13, és vízszintes 39. sorban. 13. Nagy növény (ford.). 14. Kerti munkát végez. 15...........adom (szavát állja). 17. M. R. É. 19. Visszatérít! 21. Érzeteket vezető szál. 22. Francia névelő. 23. Piri betűi. 25. Mesefilm. 27. Tamás Károly Viktor. 29. Hiányosan nyelt. 31. Város az NSzK-ban. 33. Vasút eleje. 34. Becézett női név. 36..............szarvasmarha (YAK). 38. Szélmentes oldal a hajózásban. 42. Hangtalan téma. 43. Azonosak. 45. Ész. 46. A vágány. 46a. Zlyni cipőgyáros volt. 47. Ünnepi lakoma. 49. Tenger olaszul. 51. Latin kötőszó. 52. Vércsoport. 53. Azonos a vízszintes 25- el. 54. A szerelem Istene a latin mitológiában. 56. Hogyan csehül (é. h.). 58. A furfang. 81. Tied franciául (TÓI). 63. Becézett női név. 64. Ponyva lakás. 65. Indulatszó. 67. Európai állam. 69. Astatine vegyjele. 70. Betegség. 72. Háziállat. FÜGGŐLEGES: 1. Forrongó földrész. 2. ... Sándor, magyar festőművész. 3. Régebbi súlymérték. 5. Raktároz. 6. Nem sok, nem kevés. 7. Kötőszó. 8. [ M. Z. I. 9. Vízisportot űz. 10. Tréfás ötlet (színdarabban). 11. János Má-14 tyás. 12. Angolna — németül. 18. Indok. 20. Ingruha. 24. Megsérült-e? 26. Mely helyen. 28. Csokonai híres versei. 30, Református lelkésztanitó. 32. Tiszta súly. 34. Azonos a vízszintes 38-al. 35. Gyümölcs tbsz. 38. Személyes névmás. 37. Szintén. 40. A Rigoletto zeneszerzője. 41. Mássalhangzó kiejtve. 44. Omladék. 48. Piros - németül. 50. E. Y. L. 52. Kevert vásár. 55. Rongál. 57. Törmelék. 59. Csen. 60. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 62. A negyedik dimenzió. 66. Indulatszó. 68. Kún Béla névjele. 69. Latin kettős magánhangzó. 70. Hiányos kép. 71. Ételízesítő. Beküldendő a vízszintes 1, függŐIe?es 16, 13, és vízszintes 39, valamint a Uggőleges 4. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Az ember szavakkal gondolkodik és szavakkal csatázik“ — Babits Mihály. Könyvet nyertek: - a zárójelben megjelölt számú keresztrejtvények helyes megfejtéséért — Kecskés József, Klecany u Prahy (36); Hemerka Gyula, Balassagyarmat (37); Nádasdy Otília, Velký Biel (38); Almásy Mária, Trstice (39).
