A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-13 / 41. szám
A marcelovái (marcelházi) citerások „Tavaszi szél vizet áraszt.. (Az országos döntő előtt) A népdalnak ma is tagadhatatlanul nagy az ösztönző hatása. Senki sem vitathatja el a népdaléneklés szépségét, létjogosultságát. Művelése épp oly magától érthetődő kell hogy legyen számunkra, mint például a színjátszás és egyéb művészeti ágazatok terjesztése, művelése. Ezért is értékeljük nagyra, és külön jó érzés számunkra, hogy a népdalénekeseknek a CSEMADOK Központi Bizottsága által Tavaszi szél vizet áraszt címen meghirdetett országos versenye elérkezett újra a csúcspontig: a döntőig, amelyre az idén 1972. október 14-én kerül sor. Jó érzés, hogy immár harmadízben találkozhatunk értékes dalainkkal, melyeket népzenekutatásunk nagyjai gyűjtöttek, dolgoztak fel számunkra és visszaadták annak, akitől eredt, a népnek. S ezek a dalok — amelyeket az évszázadok során az egyszerű magyar nép küzdelmes és örömteli, de mindenképpen sokrétű életérzéseiből létrehozott — kincset jelentenek számunkra. Ezek a dalok a múltban egész életre szóló élményt jelentettek a nép számára, s nagy értéket képviselnek ma is, gazdagítva korunk emberét a mai nemzedéket. A népdalénekesek, éneklő csoportok mostani versenyének talán a leglényegesebb momentuma mégis az, hogy tehetséges énekeseinket a passzív művelődés mellett cselekvő, igényes személyi részvállalásra is ösztönzi. Mert a népdaléneklés igazi alkotó művészi munka, de csak akkor, ha előadója, művelője komolyan a magáévá teszi. A másik fontos tényezője a versenynek, hogy igyekszik a népdalt terjeszteni, megbecsültté tenni, hogy a népdal őnkifejező, nyugtató ereje segítse korunk emberét a mindennapi életben felbukkanó problémák megoldásában. Rendezvényünk által vállalt célkitűzéseink igazán csak akkor fogják betölteni hivatásukat a legjobban, ha a zenei műveltség tárházában tájékozódók tudatosan is a sajátjuknak érzik majd és keresni, tanulni, énekelni fogják ezeket a népdalokat. Célunk tehát megismertetni a ma emberével, de különösképpen az Ifjúsággal zenei anyanyelvűnk alapvető szókincsét — a népdalt. Szocialista építőmunkánk jelenlegi szakaszában egyre nagyobb jelentőséget kap a szocialista öntudat, az emberek esztétikai nevelése. Mindezt azonban mélyebbről ásva, megalapozottabban, népi-nemzeti kultúránkból kiindulva, sokrétűbben kell befolyásolni, s ezáltal gazdagítani az emberek érzelmi és erkölcsi gondolatvilágát. S ebben nagy jelentőséget kap népdalkultúránk is, mivel sajátos módon hat a nézőre, ugyanakkor előadójának szellemi, lelki világából is. A népdal nemcsak az értelmen keresztül hat, hanem az érzelmi belső világon keresztül is befolyásolni tudja az értelmi nevelést. Bár a népdalmozgalom a múltból táplálkozik, a nép hagyatékát értékesíti, de jövőbe tekint. Példának felhozhatjuk Bartók Bélát, aki kiválóan tudta egyesíteni a régi hagyományt és az újat. Sőt újat ad, utat mutat még ma is, holott már abban az időben a régi hagyományok alapján dolgozta fel műveit. Ezért a népdalénekesek idei harmadik országos versenye rendkívül fontos szerepet tölthet be a csehszlovákiai magyar népi kultúra gazdagításában, az ifjúság ízlésének helyes irányba való fejlesztésében. Tény, hogy a dal vigasztal, ha bánatunk van, lelkesít, ha fáradunk. A dal, a zene életünket tartalmasabbá teszi és az esztétikai hatáson túl ma ugyanúgy, mint minden korban, művelése céltudatos. Hiszen a zene, a népdal különösen nagy szerepet játszott a különböző társadalmi megmozdulásokban. Hogy csak egyetlen példát idézzek: a szabadságért folytatott küzdelem hosszú véres történelmi útján a bátorságra, harcra serkentő forradalmi és munkásmozgalmi daloknak nagy szerepük volt. Bárcsak a népdalénekesek országos versenye olyan mozgalommá terebélyesedne, amely régi népdalainkat, az évszázadok során mind formájában, mind tartalmában tökéletesre csiszolódott értékeinket átültetné a mába, elfogadtatná a mai kor emberével, nemzedékünkkel. Dr. GYÖRGY ISTVÁN Járási ünnepély Augusztus utolsó vasárnapján Pohranice (Pográny) községben rendezték meg a nyitrai járás magyar lakosainak aratóünnepélyét. A CSEMADOK JB hagyományos rendezvényén felléptek a vidék legjobb folklór-együttesei, köztük a koliňanyi (koloni), ladicel (lédeci), Horná Králova-i (felsőkirályi) menyecskék, valamint a helybeli iskola és a Nové Zámky-i (érsekújvári) járásból vendégként a milanovcei (nagykéri) általános iskola tánccsoportja. A műsort követő táncmulatságon a pogrányi fúvószenekar és a felsőkirályi The Hell beat-zenekar felváltva húzta a talpalávalót. Az aratóünnepély élményben gazdag és kellemes pihenője volt az idei nehéz aratás résztvevőinek. Az aratóünnepélyt Kiss Aladár, a helyi Iskola igazgatója, a pártszervezet elnöke nyitotta meg. ünnepi beszédében elismerését fejezte ki a kenyércsata hőseinek és méltatta az SZNF jelentőségét. A járási rendezvények gyakori résztvevője a kalászi citeraegyüttes és a koloni Zobor Hangja vegyeskórus i9 fellépett Debrődi D. Géza karnagy vezetésével. D. D. G. Amatőr festők sikerei Május második felében nyílt meg Komáméban (Komáromban) a Tiszti Pavilon nagytermében az amatőr képzőművészek kiállítása. Húsz éve már, hogy elindult ez a mozgalom Komárombarf, s azóta számtalan festmény bizonyítja, hogy a megtett út nem volt hiábavaló. Hogyan is kezdődött a munka? — Mester Pál, a szakkör vezetője pergeti vissza az idő kerekét: — Még 1952-ben kezdődött. A hajógyár propagációs osztályán dolgoztam akkor. Megismerkedtem a hajógyári munkások közül főleg azokkal, akik szerettek rajzolgatni, szobrászkodni. Hamarosan csoportot alakítottak. Hetenként jártak össze a klubba, ahol festettek, rajzoltak, szobrászkodtak. Vezetőjükké engem választottak. Munkájukból még az első év végén kiállítást rendeztünk. Jelentős volt a csoport számára az 1954-es év, amikor Harmos Károly komáromi festőművész patronálta a csoportot. Utána is minden éven volt egy-egy hazai festőművész, aki a csoport felett védnökséget vállalt. Az indulást követő évben a csoportnak 24 tagja volt. Az eltelt húsz év alatt közel háromszáz érdeklődő látogatta a képzőművészeti szakkört. Az érdeklődőknek több mint a felét az aktív alkotó tevékenység, a többit pedig az ismeretszerzés, a művészettörténet megismerése vonzotta a klubba. Az út, amelyen elindultak, nem volt könnyű. A kör tagjainak sok nehézséget kellett leküzdeniök. Sokszor még helyiséghiánnyal is küzdöttek. Igyekezetük azonban nem volt hiábavaló. Munkáik országos versenyekre is eljutottak, s minden kiállítás hozott valamilyen dijat, elismerést számukra. Az országos versenyek első három díja közül valamelyik minden évben Komáromba került. Volt olyan év, hogy több is. Az első nagyobb sikert a kör számára, mintegy tizenöt éve, Mester Pál egyik tolirajza hozta, amelyet Indiában állítottak ki, nemzetközi kiállításon. (Jelenleg a martini múzeumban van.) Az eltelt húsz év alatt a kör tagjai sok segítséget kaptak munkájukhoz. Neves művészek segítették, hogy megtalálják valamennyien az egyéniségüknek legjobban megfelelő utat. A Járási Népművelési Otthon is sok segítséget nyújt az utóbbi években az amatőr képzőművészeknek. Lassan tíz éve lesz, hogy konzultációs központ alakult Komáromban. A tanfolyamnak 16—20 résztvevője volt egy-egy osztályban, Fero Král, Dušan Valocký, F. Chrastek festőművészek és Nagy János szobrászművész irányításával. A kiállítások és a tanfolyamok igen lelkes szervezője Mester Júlia, a Népművelési Otthon szakelőadója. Elmondta, hogy már több éve rendeznek a nyári hónapokban tanfolyamokat a közeli Paton. Az üdülőhely nagyon ideális környezetet biztosít az amatőr festők számára. Az utóbbi két évben megrendezett tanfolyamok már túlnőtték a járási keretet. A legutóbbi egyhetes összpontosításon Dušan Valocký bratislavai és Pleidell János budapesti festőművészek tartottak értékes előadásokat. Az amatőrök közül eddig már önálló kiállításon is bemutatkozott többek között: Németh András, Fügedy Jenő, Ratimorszky János, Kocsis Ernő, Jaroslav Kolár és még néhányan. Most a húszéves jubileum jó alkalom arra, hogy értékeljük az eddigi munkát, az évente megrendezett kiállításokat. A megtett út nem volt hiábavaló. Bizonyítja ezt az is, hogy mindig sok érdeklődő kíséri figyelemmel az amatőrök munkáját. Látogatják kiállításaikat, számon tartják őket. A kör tagjainak az eddig elért eredmények adjanak ösztönzést a további sikeres munkához. Kurucz Nándorné Egy jeles népművészre emlékezünk Hubacsek Zsigmond, vagy ahogyan őt országszerte ismerték, Hubacsek Zsiga lučeneci (losonci) ipar- és népművész életének 66. évében hosszas betegség után elhunyt. Budapesten született, Losoncon nevelőapjánál, Hábel Zsigmondnál, a könyvkötészetet tanulta ki. Foglalkozott bőrműdomborítással is, amit művészi szinten művelt. Később érem- és rézdomborításra tért át. Ez irányú munkásságára felfigyeltek, és készítményeit mind szélesebb körben vásárolták. Főleg állami hivatalok és városok, múzeumok részére készített sok-sok értékes rézdomborművet. Hubacsek Zsigmond fiatal éveiben sokat nélkülözött a mindennapi kenyérért. Ennek tudható be, hogy alkotásaiban a sokat szenvedettek, a munkások és zsellérek gyötrelmes életét mintázta meg művészi készséggel. Autodidakta volt, aki csak a való élettől tanult, Műveinek különleges archaikus jellege van. Népművészeti munkássága a felszabadulás után bontakozott ki. Ebben az időben egymás után kapta a hivatalos elismeréseket, oklevele-Iket és kitüntetéseket. Hubacsek Zsigmond grafikus is volt. Ez a munkássága azonban, sajnos, kevésbé ismert, pedig a szakemberek szerint e téren is szép és elismerésre méltó műveket ‘ alkotott. Hubacsek Zsigmond három éve betegeskedett. Ez év áprilisában tüdőgyulladás vetett véget szenvedésének. Halálának híre csak a napokban jutott el hozzánk. Akik ismerték, tisztelettel adóznak emlékének. SÓLYOM LÁSZLÓ
