A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-29 / 39. szám

LAZO, Szergej Georgijevlcs (szül. 1894. II. 23.) — az orosz munkás­­mozgalom harcosa, a polgárháború hőse. 1918-ban tagja a bolsevik párt­nak. 1918-20-ban a Vörös Hadse­reg Bajkálon túli frontjának, majd a japán—amerikai intervenciós csa­patok ellen küzdő távolkeleti parti­zánosztagoknak parancsnoka volt. 1920 áprilisában a japánok elfogták, és kegyetlen kínzások után Mura­­jovo-Amurszkája vasútállomáson egy mozdony tűzterébe vetették. LITVINOV, Makszim Makszimo­­vics (szül. 1876. VIII. 17.) - szovjet diplomata, az oroszországi munkás­­mozgalom egyik jelentős személyi­sége. 1898-tól az OSZDMP tagja. Röviddel 1901-ben történt letartóz­tatása után sikerült megszöknie; 1902- től 1918-ig — rövid megszakí­tással — külföldön élt emigrációban. 1903- ban csatlakozott a bolsevikok­hoz. A Nagy Októberi Szociális! a Forradalom után Szovjet-Oroszor­­szág londoni követe, 1918-tól a kül­ügyi népbiztosság kollégiumának tagja; 1921-től a külügyi népbiztos helyettese. 1925-ben a forradalmi katonai tanács tagja és a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. 1930-tnI 39-ig külügyi népbiztos, 1934—38 kö­zött a Szovjetunió képviselője a Népszövetségben; részt vett több fontos nemzetközi tanácskozáson: a genovai konferencián, a hágai kon­ferencián, a genfi leszerelési tár­gyalásokon stb. 1941—43-ban a Szov­jetunió washingtoni és egyben ku­bai követe; 1943—46-ban a külügyi népbiztos helyettese. Meghalt 1951. december 31-én. Milliók legjobbjai Szabad népek szabad hazája -GRÚZIA Az SZSZK alakult; 1921. február 25 Területe: 69 700 km2 Lakosság: 4 688 000 (1970) Népsűrűség: 67,3 lakos/km2 A lakosság nemzetiségi összetétele: 64,3% grúz, 11,0% örmény, 10,1% orosz, 3,8% azerbajdzsánl, 3,5% őszét, 1,6% abház, 1,8% görög, 3,9% más nemzeti­ségű. Főváros: Tbiliszi, 889 000 lakos (1970) A legenda úgy tartja, hogy az Isten hat nap alatt teremtette a világot, és a hetedik napon pihenni készült. Ek­kor kopogtattak az ajtaján. A grúzok jöttek követségbe: „Felosztottad a Föl­dét, mindenkinek juttattál, csak rólunk feledkeztél meg“ — mondották. Az Ür zavartan vakarta meg a tarkóját: „Ej­nye fiaim, igazatok van. De mit tehe­tek, nincs már csak egyetlen darabka földem, amit magamnak tettem félre öreg napjaimra. De ha már hibáztam, jóvá kell tennem, nektek adom, legyen az a tiétek.“ Valóban, nem sok olyan szép és gaz­dag vidék van a világon, mint Grúzia, lakóinak nyelvén — Szakartvéló (több nyugati nyelvben Georgiának is hív­ják). Északon és keleten az Oroszor­szági Föderációval, délen Azerbajd­zsánnal, Örményországgal és Törökor­szággal határos. 1916 km-es határvona­lából 308 km nyugaton a Fekete-ten­ger partján húzódik. Területének több mint fele 1000 m-nél magasabban fek­szik. Északon húzódik a Nagy-Kauká­­zus a Shara (5058) és a Kazbek (5047 m) csúcsokkal. Innen ágaznak ki dél­nyugat felé egyebek között a Gagra-, a Bszib-, a Kodori- és a Szvanét-hegy­­láncok. Grúzia déli részén húzódik a Kis-Kaukázus. A Nagy- és a Kis-Kau­­kázus vonulatai magas fekvésű völ­gyeket (Szvanétia) és tágas katlanokat (Kahétla) zárnak be, s köztük fekszik a Rioni mocsaras alföldje (Kolkhisz). A lakosság 85%-a az 1000 m-nél ala­csonyabb területeken él, a hegyi körze­tek ritkán lakottak. A tarka nemzeti­ségi összetétel (15 nagyobb nemzetisé­get tartanak nyilván) kifejezésre jut abban Is, hogy Grúzia területén két autonóm köztársaság és egy autonóm terület van: az Abház ASZSZK (terü­lete 8600 km2, népessége 487 000, fővá­rosa Szuhuml), az Adzsár ASZSZK (te­rülete 3000 km2, népessége 310 000, fő­városa Batumi) és a Dél-Oszét Auto­nóm Terület (területe 3900 km2, lakos­sága 101 000 fő). Az éghajlat a tengerparton szubtró­pusi, bő csapadékkal. Itt a legenyhébb a tél az egész Szovjetunióban. Keleten kontinentális, aszályos. A növényzet a partvidéken mediterrán, sok az örök­zöld pálma. Érdemes megjegyezni, hogy itt él a világon a legtöbb 100 éven felüli em­ber, különösen Abháziéban. Életmód­jukat külön intézet tanulmányozza. A régészeti leletek tanúsága szerint Grúzia területe ősidők óta lakott volt. Lakosai korán tértek át a földműve-Az internacionalizmus horizontjai Minden ember magán viseli a történelem nyomait, ám nem általában a történelem, hanem saját népe, nemzete történelmének nyomait. Mint ahogy nincs ember a társadalmon kívül, ugyanúgy nincs olyan ember, aki ne tartozna valamilyen etnikai közösség­hez. Gondoljunk vissza, milyen bonyolult nemzeti kö­zösség volt a múltban az orosz állam. Lenin rámuta­tott, hogy a cárizmus politikájára jellemző nemzeti­ségi elnyomás kiélezte az amúgy Is elviselhetetlen politikai elnyomást. Vlagyimir Iljics a „népek börtö­nének“ nevezte az oroszországi burzsoá—földbirto­kos államot. Grúziában, ebben az ősi kultúrájú, írá­­sú, hagyományú országban is sok déli körzet lakos­ságának több mint 70 százaléka írástudatlan volt. A grúz nyelven megjelent újságok példányszáma alig haladta meg az ötezret. A városokban, területi és kerületi központokban mindössze húsz könyvtár létezett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lehető­séget adott a grúz népnek, hogy megismerje saját nagyságát, önmagát. A kultúra a nép közkincse lett. A forradalom felszámolta az embernek saját kultú­rájától való évszázados elidegenedését. Grúziában jelenleg több mint 4500 általános isko­lában több mint egymillió diák tanul. Az iskolákban 77 ezer pedagógus működik. A köztársaságban összesen több mint 1 millió 300 ezer ember tanul, vagyis minden harmadik lakos. Minden ezer főre 58 főiskolai és 382 középiskolai végzettségű ember jut. Tízezer lakosra több diák jut, mint Olaszország­ban, ötször annyi, mint Törökországban és 13-szor annyi, mint Iránban. A köztársaságnak több mint 200 tudományos intézete, 18 felsőoktatási intézménye van, amelyekben 19 ezer kiváló képzettségű szak­ember működik. A Grúz SZSZK-nak Tudományos Akadémiája is van. A városokban és falvakon kétezer klub és műve­lődési otthon, 74 múzeum, 22 állandó színház, több mint 3500 könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, 146 újság jelenik meg összesen több mint másfél milliós példányszámban. Hat nyelven: grúz, orosz, örmény, abház, őszét és azerbajdzsán! nyelven jelen­nek meg újságok és folyóiratok. Űj szocialista kultúrát teremtettünk. A nép alkot­ta kultúra bármelyik társadalmi-gazdasági struktú­rában az adott nép tapasztalatainak szilárd alapján jött létre. Az irodalmi nyelv mindenkor a nép nyel­ve. A nemzeti nyelv a nép lángelméjének nagyszerű alkotása. Nem szabad elfeledni, hogy a természetet, az embert körülvevő problémákat a nemzeti élet­képeken keresztül fogják fel az emberek, mert mint Lenin tanította, nemzeten kívüli kultúra nincs. Természetesen, minden sajátosan, lokálisan nem­zeti kultúrában benne van az általános emberi, internacionalista áramlatnak egy része is. A fő sze­repet itt a nép tapasztalatai, a kulturális folyamat jellege, a más kultúrákkal való érintkezés lehetősé­gei, az a képesség játssza, hogy saját tapasztalatai­nak prizmáján keresztül befogadja más népek vív­mányait is. A Szovjetunióban emberek új történelmi közös­sége alakult ki — a szovjet nép. Mint Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a XXIV. pártkongresszuson hangoztatta, ezt a közösséget az osztályok és társa­dalmi csoportok, nemzetek és nemzetiségek közötti harmonikus viszony, a barátság és együttműködés, a marxista-leninista ideológiai közösség jellemzi. A kommunisták pártjának vezetésével újabb lépése­ket tettünk minden testvéri köztársaság általános fejlődésének útján, a Szovjetunió nemzetei és nem­zetiségei további fokozatos közeledésének útján. VLAGYIMIR MACSAVARIANI, o Szovjet Írók Szövetségének tagja

Next

/
Thumbnails
Contents