A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-29 / 39. szám
LAZO, Szergej Georgijevlcs (szül. 1894. II. 23.) — az orosz munkásmozgalom harcosa, a polgárháború hőse. 1918-ban tagja a bolsevik pártnak. 1918-20-ban a Vörös Hadsereg Bajkálon túli frontjának, majd a japán—amerikai intervenciós csapatok ellen küzdő távolkeleti partizánosztagoknak parancsnoka volt. 1920 áprilisában a japánok elfogták, és kegyetlen kínzások után Murajovo-Amurszkája vasútállomáson egy mozdony tűzterébe vetették. LITVINOV, Makszim Makszimovics (szül. 1876. VIII. 17.) - szovjet diplomata, az oroszországi munkásmozgalom egyik jelentős személyisége. 1898-tól az OSZDMP tagja. Röviddel 1901-ben történt letartóztatása után sikerült megszöknie; 1902- től 1918-ig — rövid megszakítással — külföldön élt emigrációban. 1903- ban csatlakozott a bolsevikokhoz. A Nagy Októberi Szociális! a Forradalom után Szovjet-Oroszország londoni követe, 1918-tól a külügyi népbiztosság kollégiumának tagja; 1921-től a külügyi népbiztos helyettese. 1925-ben a forradalmi katonai tanács tagja és a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. 1930-tnI 39-ig külügyi népbiztos, 1934—38 között a Szovjetunió képviselője a Népszövetségben; részt vett több fontos nemzetközi tanácskozáson: a genovai konferencián, a hágai konferencián, a genfi leszerelési tárgyalásokon stb. 1941—43-ban a Szovjetunió washingtoni és egyben kubai követe; 1943—46-ban a külügyi népbiztos helyettese. Meghalt 1951. december 31-én. Milliók legjobbjai Szabad népek szabad hazája -GRÚZIA Az SZSZK alakult; 1921. február 25 Területe: 69 700 km2 Lakosság: 4 688 000 (1970) Népsűrűség: 67,3 lakos/km2 A lakosság nemzetiségi összetétele: 64,3% grúz, 11,0% örmény, 10,1% orosz, 3,8% azerbajdzsánl, 3,5% őszét, 1,6% abház, 1,8% görög, 3,9% más nemzetiségű. Főváros: Tbiliszi, 889 000 lakos (1970) A legenda úgy tartja, hogy az Isten hat nap alatt teremtette a világot, és a hetedik napon pihenni készült. Ekkor kopogtattak az ajtaján. A grúzok jöttek követségbe: „Felosztottad a Földét, mindenkinek juttattál, csak rólunk feledkeztél meg“ — mondották. Az Ür zavartan vakarta meg a tarkóját: „Ejnye fiaim, igazatok van. De mit tehetek, nincs már csak egyetlen darabka földem, amit magamnak tettem félre öreg napjaimra. De ha már hibáztam, jóvá kell tennem, nektek adom, legyen az a tiétek.“ Valóban, nem sok olyan szép és gazdag vidék van a világon, mint Grúzia, lakóinak nyelvén — Szakartvéló (több nyugati nyelvben Georgiának is hívják). Északon és keleten az Oroszországi Föderációval, délen Azerbajdzsánnal, Örményországgal és Törökországgal határos. 1916 km-es határvonalából 308 km nyugaton a Fekete-tenger partján húzódik. Területének több mint fele 1000 m-nél magasabban fekszik. Északon húzódik a Nagy-Kaukázus a Shara (5058) és a Kazbek (5047 m) csúcsokkal. Innen ágaznak ki délnyugat felé egyebek között a Gagra-, a Bszib-, a Kodori- és a Szvanét-hegyláncok. Grúzia déli részén húzódik a Kis-Kaukázus. A Nagy- és a Kis-Kaukázus vonulatai magas fekvésű völgyeket (Szvanétia) és tágas katlanokat (Kahétla) zárnak be, s köztük fekszik a Rioni mocsaras alföldje (Kolkhisz). A lakosság 85%-a az 1000 m-nél alacsonyabb területeken él, a hegyi körzetek ritkán lakottak. A tarka nemzetiségi összetétel (15 nagyobb nemzetiséget tartanak nyilván) kifejezésre jut abban Is, hogy Grúzia területén két autonóm köztársaság és egy autonóm terület van: az Abház ASZSZK (területe 8600 km2, népessége 487 000, fővárosa Szuhuml), az Adzsár ASZSZK (területe 3000 km2, népessége 310 000, fővárosa Batumi) és a Dél-Oszét Autonóm Terület (területe 3900 km2, lakossága 101 000 fő). Az éghajlat a tengerparton szubtrópusi, bő csapadékkal. Itt a legenyhébb a tél az egész Szovjetunióban. Keleten kontinentális, aszályos. A növényzet a partvidéken mediterrán, sok az örökzöld pálma. Érdemes megjegyezni, hogy itt él a világon a legtöbb 100 éven felüli ember, különösen Abháziéban. Életmódjukat külön intézet tanulmányozza. A régészeti leletek tanúsága szerint Grúzia területe ősidők óta lakott volt. Lakosai korán tértek át a földműve-Az internacionalizmus horizontjai Minden ember magán viseli a történelem nyomait, ám nem általában a történelem, hanem saját népe, nemzete történelmének nyomait. Mint ahogy nincs ember a társadalmon kívül, ugyanúgy nincs olyan ember, aki ne tartozna valamilyen etnikai közösséghez. Gondoljunk vissza, milyen bonyolult nemzeti közösség volt a múltban az orosz állam. Lenin rámutatott, hogy a cárizmus politikájára jellemző nemzetiségi elnyomás kiélezte az amúgy Is elviselhetetlen politikai elnyomást. Vlagyimir Iljics a „népek börtönének“ nevezte az oroszországi burzsoá—földbirtokos államot. Grúziában, ebben az ősi kultúrájú, írású, hagyományú országban is sok déli körzet lakosságának több mint 70 százaléka írástudatlan volt. A grúz nyelven megjelent újságok példányszáma alig haladta meg az ötezret. A városokban, területi és kerületi központokban mindössze húsz könyvtár létezett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lehetőséget adott a grúz népnek, hogy megismerje saját nagyságát, önmagát. A kultúra a nép közkincse lett. A forradalom felszámolta az embernek saját kultúrájától való évszázados elidegenedését. Grúziában jelenleg több mint 4500 általános iskolában több mint egymillió diák tanul. Az iskolákban 77 ezer pedagógus működik. A köztársaságban összesen több mint 1 millió 300 ezer ember tanul, vagyis minden harmadik lakos. Minden ezer főre 58 főiskolai és 382 középiskolai végzettségű ember jut. Tízezer lakosra több diák jut, mint Olaszországban, ötször annyi, mint Törökországban és 13-szor annyi, mint Iránban. A köztársaságnak több mint 200 tudományos intézete, 18 felsőoktatási intézménye van, amelyekben 19 ezer kiváló képzettségű szakember működik. A Grúz SZSZK-nak Tudományos Akadémiája is van. A városokban és falvakon kétezer klub és művelődési otthon, 74 múzeum, 22 állandó színház, több mint 3500 könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, 146 újság jelenik meg összesen több mint másfél milliós példányszámban. Hat nyelven: grúz, orosz, örmény, abház, őszét és azerbajdzsán! nyelven jelennek meg újságok és folyóiratok. Űj szocialista kultúrát teremtettünk. A nép alkotta kultúra bármelyik társadalmi-gazdasági struktúrában az adott nép tapasztalatainak szilárd alapján jött létre. Az irodalmi nyelv mindenkor a nép nyelve. A nemzeti nyelv a nép lángelméjének nagyszerű alkotása. Nem szabad elfeledni, hogy a természetet, az embert körülvevő problémákat a nemzeti életképeken keresztül fogják fel az emberek, mert mint Lenin tanította, nemzeten kívüli kultúra nincs. Természetesen, minden sajátosan, lokálisan nemzeti kultúrában benne van az általános emberi, internacionalista áramlatnak egy része is. A fő szerepet itt a nép tapasztalatai, a kulturális folyamat jellege, a más kultúrákkal való érintkezés lehetőségei, az a képesség játssza, hogy saját tapasztalatainak prizmáján keresztül befogadja más népek vívmányait is. A Szovjetunióban emberek új történelmi közössége alakult ki — a szovjet nép. Mint Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a XXIV. pártkongresszuson hangoztatta, ezt a közösséget az osztályok és társadalmi csoportok, nemzetek és nemzetiségek közötti harmonikus viszony, a barátság és együttműködés, a marxista-leninista ideológiai közösség jellemzi. A kommunisták pártjának vezetésével újabb lépéseket tettünk minden testvéri köztársaság általános fejlődésének útján, a Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei további fokozatos közeledésének útján. VLAGYIMIR MACSAVARIANI, o Szovjet Írók Szövetségének tagja