A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-29 / 39. szám
AZ ÚJ FRANCIA NAGYKÖVET váratlanul meglátogatta Goyát. Körülnézett a mester műtermében, majd fölényeskedve megszólalt: — Amit itt látok, egészen jó... Azt beszélik, hogy ön Spanyolország legjobb festője. Tegnap hallottam, hogy különösen a portréi nagyszerűek. Nagyon örülnék, ha engem is lefestene. A Francia Köztársaság értékelni tudja az igazi művészetet. Ha engem lefest, a forradalmi Franciaországot örökíti meg — hadarta a nagykövet, majd néhány másodpercnyi gondolkodás után folytatta: — Mi, franciák tisztában vagyunk azzal, hogy az egyén semmit sem jelent. Legfontosabb a közügy! Ezért, a mi legfontosabb ügyünk a Köztársaság! Mit szól ehhez? — fordult kérdéssel Goyához. — En nem értek a politikához! De azzal tisztában vagyok — válaszolta gúnyosan a mester —, hogy ha önt lefestem, az nem Franciaország! — Ez természetes! Ezen nem is vitatkozhatunk! De azt szeretném, ha arcképemről a köztársaság eszméje sugározna. — Elnézését kérem, de én csak azt festem le, amit látok. Elég egy olyan párizsi festő, aki azt festi meg, amit nem lát! — Kire gondol? — érdeklődött a nagykövet. — őszinte lehetek? — kapcsolódott kettőjük beszélgetésébe Esteve, Goya tanítványa és segédje. — Nekem a forradalom eszméje nagyon tetszik. De sajnos, hamarosan vége a forradalomnak! Ahogyan hallottam, a hatalmat a nagykereskedők és a szappangyárosok vették át. Jacques Louis David a mágnások kiszolgálója lett... — Az ön véleménye is ez?... — kérdezte Goyától a nagykövet. — Lehet, hogy Estevének igaza van — válaszolta Goya. — Már mondottam, festő vagyok, a politikához nem értek, de úgy érzem, a forradalom eszméje csak terv maradt... Goya nagyon megszerette Álba hercegnőjét, Cayetánát. Szerelmüket a herceg halála után nem is titkolták. Szinte naponta találkoztak, éttermekbe, mulatókba jártak együtt. Különböző pletykák keringtek körülöttük. A vérig sértett királynő magához hívatta a hercegnőt, és kamatostul visszafizette az a szemtelen és sértő hangot, amit az udvar fogadásán Cayetána vele szemben megütött. — Nagyon örülnék, ha a jövőben nem kellene megismételnem azt a tanácsomat és kívánságomat: úgy éljen, hogy elkerülje a különböző pletykákat. Tudomásul kell vennie azt, hogy Álba herceg özvegye, úgy kell élnie, hogy az utódok neve makulátlan maradjon! Tehát, nem önről, de a herceg utódairól van szó!... — Bocsánatát kérem, de nem tudom, miről van szó — válaszolt Cayetána. — Ügy érzem, elvesztettem őfelsége bizalmát,.. — Ha nem tudja, vagy nem akarja a dicső Álba család jóhírét megvédeni, akkor nekem kell segítenem!.., — Nem jöttem azért, hogy a segítségét kérjem ... — Ne szakítson félbe! Arra kell kérnem, hogy a gyász idejére, legalább három évre hagyja el Madridot!... Cayetána néhány másodpercig gondolkozott: — Jó, ha útban vagyok, elutazok! De Francisco Goya kíséretében! — Nem! Az udvari festő itt marad — dolga van! Goyának, a királynő utasítására mindjárt másnap munkához kellett látnia. Goya dühöngött, de haragját magába fojtotta. A királynő kívánságára az egész királyi házat egy hatalmas, monumentális alkotásban kellett megörökítenie. A király kívánsága az volt, hogy órajavítás vagy hegedülés közben fesse le, a királynőé pedig az, hogy úgy fesse le, ahogyan gyermekeinek felolvas, vagy ahogyan fogócskát játszik velük. Goya sokáig tűnődött a kompozíción, végre elkészült a vázlat, majd a kép. A királyi család úgy bámult vissza alkotásáról, mintha valamennyien tttő(löttek, féleszűek lettek volna. Quintana, Jovellanos leghűségesebb barátja meg is jegyezte: — Ezen a képen koronázott hülyék vannak!... Olyanok, akik csak pénzt tudnak költeni, de semmihez sem értenek. Goya az őszinte bírálatnak nagyon megörült. Hiszen azt akarta elérni, amit Quintana mondott. Örömét azonban eltitkolta. — Nagyszerű, úgy látszik, már nincs fantáziám. De meg kell értenie: csak azt festem le, amit látok! — Goya közönséges aragóniai paraszt — avatkozott kettőjük beszélgetésébe Esteve. — Sokszor hülyébbnek teszi magát, mint amilyen a valóságban... Én egytől félek: ha ezt a képet a klérus vezetői meglátják, Goyát nemcsak hogy kiközösítik az egyházból, de az inkvizíció elé hurcolják. És Esteve nem tévedett.. (Folytatjuk) NYlKOLAJ GRICENKO, a moszkvai Vahtangov Színház tagja most töltötte be hatvanadik életévét. A kiváló művész eddig ötven vezető szerepet alakított, Nyikolaj Gricenko formálta meg a Golgota című Alekszej Tolsztoj-regény filmváltozatában Roscsint és az Anna Kareninában Karenint. Filmsztárok JEAN GABIN, a Nyomorultak hajdani Jean Valjeanja a Le Tueur (A gyilkos) című filmben régi vágású tapasztalt rendőrfelügyelőt alakít. Ellenfele nemcsak a gyilkos, hanem saját főnöke is ... ERIKA BLANK eddig nagy sikereket ért el krimi-filmekben. Most Olaszországba szerződött, ahol Gian Maria Volonte a partnere a Summit című most készülő filmben.
