A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-29 / 39. szám
Húsz évi lelkes munka A CSEMADOK helyi szervezetén belül 1952 szeptemberében Nové Zámkyban (Érsekújvárott) alakult meg az első honismereti kör. Lelkes tagjai mindjárt hozzáfogtak az aktív munkához. Első nyilvános szereplésükkel 1952 októberében előadássorozatot indítottak Érsekújvár történetéről, a város alapításától kezdve, még a helyi szervezet régi székházában, amely a mostani helyén volt. A siker nem maradt el, hiszen a régi terem állandóan zsúfolásig megtelt, és ettől kezdve minden télen rendszeresen különböző témájú történelmi előadásokat rendezett a honismereti kör. Számos neves előadót hívtak meg az újváriakon kívül. A honismereti kör előadásait mindig nagyszámú közönség látogatta. Lelkes tagsága nagy munkát vállalt magára, hiszen a járás legtöbb falujának történelme után is kutatott és most is kutat. Evenként mintegy 30—40 előadást tartottak és tartanak vidéken. Ezután elhatározták, hogy a járás lakosai részére kiadnak egy Érsekújvár és környékének történelmével foglalkozó füzetet. Ezt a kör tagjai el is készítették és 1965-ben átadták a CSEMADOK KB titkárságának azzal a céllal, hogy az újvári járás részére támogatásukkal megjelentetik. Sajnos, eddig még a brosúra nem került kiadásra. Meg kell Jegyeznem, hogy nem tudományos munkáról van szó, hanem egy tanulmányról, amelyből a lakosság megismerheti a városnak és környékének múltját. A kör tagjai egyébként a HÉT-ben közölt „Beszélő múlt“ c. sorozatba is bekapcsolódtak, továbbá a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából közölt sorozatban is jelentek meg cikkeik. Ezenkívül a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a járási pártbizottság által kiadott brosúra megírásában is részt vettek. A honismereti körnek mintegy húsz lelkes tagja van. A tizenegy alapító tag közül ketten: Badin Győző és dr. Saskó Kázmér sajnos már meghaltak. Most a közelgő jubileum alkalmából szeretnék róluk is megemlékezni, Badin Győző 1896. június 7-én született Újvárban, népes családból, tizenketten voltak testvérek. A négy gimnázium elvégzése után anyagi körülményei nem engedték, hogy tovább tanuljon. Így elment fűszeres inasnak. Részt vett az első világháborúban. A háború befejezése után hazajött, tovább dolgozott a szakmájában, közben a város történelmét kezdte tanulmányozni. Az eszperantó egyesületnek is tagja lett. 1947- ben belépett a kommunista pártba. Badin Győző Verseket is írt saját maga és barátai szórakoztatására Újvári Győző néven; e név alatt írt több lapba a felszabadulás után is. A honismereti körnek alapító tagja volt s ott egész haláláig aktívan dolgozott. Sok történelmi előadást tartott nemcsak Űjvárott, de a járás több falujában is. Az utolsó három évben többször betegeskedett, de akkor is lelkesen dolgozott a honismereti körben, és mint levelező több újságba irt, egészen 1971. május 25-én bekövetkezett haláláig. A másik elhunyt alapító tag dr. Saskó Kázmér. 1905. március 11-én Veľký Čepčében (Nagycsepcsényben) született, értelmiségi családból, és 1913-ban kerültek Újvárba. Itt mint gimnazista megszerette a történelmet és bekapcsolódott a történelmi emlékek, tárgyak, okiratok gyűjtésébe. Bratlslavában végezte el az egyetemet és mint ügyvédjelölt sokat fáradozott azon, hogy Érsekújvárott legyen múzeum. Ez sikerült is, és 1935 augusztusában megnyílt a városi múzeum. 1938-tól városi és állami közigazgatásnál dolgozott, majd 1953-tól egészen nyugdíjaztatásáig a Járási Egészségügyi Intézet jogásza volt. A honismereti kör munkájából tevékenyen kivette a részét. Több előadást tartott a város történelmével Dr. Saskó Kázmér kapcsolatban. Dr. Saskó Kázmér is haláláig 1972. február 7-ig lelkes tagja volt a körnek és krónikása a városnak. Ismert volt mint filatelista, numizmatikus is. Számos értékes tanulmányt irt hazai és külföldi szaklapokba. Most, amikor a CSEMADOK érsekújvári helyi szervezete honismereti körének húszéves jubileumát fogjuk ünnepelni, illő, hogy a két lelkes elhunyt tagról, Badin Győzőről és dr. Saskó Kázmérról is szeretettel megemlékezzünk. Honismereti körünk minden hónap első hétfőjén gyűlést tart, ahol megvitatjuk előadási tervünket, azonkívül a kör tagjai részére honismereti munkával összefüggő rövid szakelőadásokat tartunk: oklevelekről, dokumentumokról, azok felhasználásáról, címertanról, numizmatikáról, a modern marxista történelmi szemléletről stb. A honismereti kör szervezi minden évben a ma már hagyományossá vált Czuczor-napokat is. A jövőbeni célunk, hogy a közönség ízlésének és óhajának megfelelően több témáról tartsunk előadásokat, mindig szem előtt tartva a szocialista hazafiság és az igazi proletár internacionalizmus elmélyítésének szükségességét hallgatóink között. —ros— színház és a balettt jelenetei, amelyek az első helyet foglalják el a motívumok sorában. 1874-ben a Guerbois művészasztalának köre elhatározta, hogy mivel a Salon nem fogadja el alkotásaikat, önállóan állítják ki őket. A szemlére a fényképész Nadar műtermében és lakásában került sor. E tárlat kapcsán kapta a társaság az „impresszionisták“ elnevezést, amit Degas nem szeretett, ezért a csoport később az „Indépendants“ — független — nevet használta egészen 1886-ig, amikor utolsó együttes kiállításukat rendezték. Degas a 70-es években táncosnőket, balett jeleneteket festett. Ugyanúgy lekötötte figyelmét a színpad világa, mint a kulisszák mögötti élet. A próbák hétköznapi verejtékes jeleneteit is — mintegy a táncosnőkkel együttérezve — nagy szeretettel vette papírra, aztán otthon a műtermében vászonra „Táncosok a korlátnál, Három táncosnő, Az arabeszk, Próba, Táncosnő az öltözőjében stb. Merész „vágásokat“, különböző nézőpontokat alkalmaz, amelyek új színt hoznak művészetébe. 1876 körül festi A tánc csillaga c. képét, mely e témakörnek talán a legismertebb, legtöbbet reprodukált darabja. Felülnézetből ábrázolja a táncosnőt és a színpadot, frappánsan megfogva a balett hangulatát. A hetvenes évek közepétől a műsoros kávéházak (cafe chantant) sejtelmes hangulata is megragadja Degas-t, Pompás szin- és fényhatásokkal adja vissza az ottani jeleneteket (Dal a kutyáról, Kesztyűs énekesnő). Azonban az érem másik oldala sem kerüli el a figyelmét. Könyörtelen tárgyilagossággal rögzíti az éjszaka világának elesettjeit. Szánalom és részvét nélkül. Nem mondja ki a szentenciát, csak ábrázol. Az abszint a legmegrázóbb darabja a témakörnek. Két italroncs gubbaszt egy kávéház asztalánál. A nő már beletörődött sorsába, a férfi pedig henceg pusztulásával. 1880 táján még két új témakörrel bővül Degas repertoárja. A munkásnők életét kezdi figyelni, persze nem valamiféle szociális eszmék hatására, csak mint egy új, felfedezett színpad eseményeit ábrázolja ezt a világot. Vasalónői jelentik a vezérfonalat életműve e szakaszában. A főtéma ekkor azonban már a ruhátlan női test, az akt. De modelljeit nem kora szépségideáljával összhangban válogatja. Szinte azt festi meg, aki útjába akad. Modelljeit mintegy meglesve a legváratlanabb pillanatokban rajzolja. Fürdés előtt és után, vagy pedig a fürdőtálban a „tub“-ben, öltözés és vetkőzés közben, s még sok más pózban elevenednek meg modelljei. A fésülködő nőt a nézőnek háttal rálátásban jelenítette meg. Legmegkapóbb ebből a sorból az 1886-os Fürdőtál c. képek. A pékné c. vászonon egy elhízott, már öregedő, vaskos asszonyt hátulról ábrázol szinte drasztikusan. Degas élete vége felé a szobrászattal is foglalkozott. Ismertebbek a Lótanulmány és a Kis táncosnő fellépés előtt c. szobrai. Degas igazi értékét azonban új kezdeményezései adják meg. Az alakok már említett „vágása“, melynek következtében csak az alakok egy része jelenik meg a képen, s amely az akadémiai módszerekkel ellentétes, új kompozíciós sémák megszületését tette lehetővé. „Én a vonal koloristája vagyok“ mondotta magáról. Degas egyike volt azon XIX. századi keveseknek, akik megérték még teljes erkölcsi és anyagi elismerésüket. Ötvenöt évvel ezelőtt, 1917. szeptember 27-én, nagyságának tudatában távozott az élők sorából. TALIGA ISTVÁN
