A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-22 / 38. szám
k in his ľi !• nr sni: Válasz K. J. radzovcei lakosnak: Megromlott egészségügyi állapota miatt, amely évek hosszú során át állott be, alacsonyabb munkabeosztásba került, és ennek folytán alacsonyabb most a keresete is. Azt kérdezi, mire van joga, illetve mit tegyen. Bizonyos feltételek mellett részleges rokkantjáradékra lehetne igénye, ha a keresetcsökkenés annak folytán állott be, hogy tartósan megrosszabbodott egészségügyi állapota miatt nem képes eddigi munkáját elvégezni. A részleges rokkantjáradék a tényleges keresetcsökkenés mértékétől függ. Forduljon kezelő- vagy üzemi orvosához és azzal beszélje meg, hogy adjon be javaslatot részleges rokkantságának elismerésére és a részleges rokkantjáradékra. Amennyiben az illetékes orvosi bizottság elismeri, hogy részleges rokkantnak tekinthető, akkor tényleges keresetcsökkenés esetében kérheti a szociális biztosítási törvény értelmében a részleges rokkantjáradékot. Ha az üzemi szakszervezeti bizottság nem tudna önnek segíteni, vagy felvilágosítást adni, akkor forduljon a járási nemzeti bizottság népjóléti (szociális) ügyosztályához. Dr. B. G. SI9S iirviis t:iu:íi:vnl A felső légutak hurutja csecsemőkorban — Nem ijedünk mi meg egy kis náthától — mondja anyuka. — Petikét nemigen szokta megviselni. Azonkívül, hogy tüsszög, folyik az orra és egy kicsit köhög, komolyabb tünet nemigen szokott jelentkezni. Láz csak nagyon ritkán fordul elő. — A doktor bácsi is mondta, hogy ha egy csecsemő az első életévében meghűl, a betegség általában enyhébb lefolyású, mint később. Érdekes, de így van, hogy a nagyobbacska 2—6 éves gyerekek gyakrabban betegszenek meg és súlyosabban, mint a kisbabák. — Az étvágya is jó a huncutnak, egyedül a nózival bíbelődünk sokat — meséli tovább az anyuka. — Néha anynyira folyik az orra szegénykémnek, hogy még nézni is rossz. Szívesen kifújná helyette anyuka, noha a kicsit — úgy látszik — az orrfolyás a legkevésbé sem zavarja. Amikor viszont az orra a sűrű váladéktól eldugul, rendkívül ideges lesz. Nem tudja becsukni a száját, mert az orrán keresztül nem kap levegőt. Az eldugult orr különösen akkor zavarja, amikor szopni akar, úgyhogy emiatt sokszor nem is hajlandó szopni. — Ilyenkor persze gyorsan közbelépek én. Megpróbálok segíteni kis Petikémnek. Elvégre nem lehet, hogy egy nyavalyás nátha miatt éhezzen. A besűrűsödött váladékot szemcseppentő segítségével kiszívom az orrából. Ügy csinálom, hogy összenyomom a gumirészt. majd a hegyét bedugom az orrüregbe és elengedem a gumit. — A doktor bácsi orreseppeket és orrkenőcsöt is szokott néha felírni, amelyeket szoptatás előtt vagy az orvosság beadása előtt kell használni. Ezeket azonban csak akkor használom, ha igen nagy szükség van rájuk. Természetesen a csecsemő hűléses hurutja súlyosabb lefolyású is lehet. Kaphat hörghurutot és más szövődményeket, de ezek az első életévben kevésbé gyakoriak, mint később. Ha a baba gyakran köhög, ha a köhögése mély vagy húzó, akkor feltétlenül orvoshoz kell vinni, még abban az esetben is, ha nincs láza. Ugyanez a teendő akkor is, ha a hurutos, lázas gyermeket a betegség szemmel láthatóan megviseli. — Petikénél ilyesmi még, szerencsére, nem fordult elő. Igaz, hogy pontosan betartom mindig a doktor bácsi utasításait. Amíg tart a nátha, egyenletes meleg szobában tartom, ki nem viszem és különösen óvom a huzattól, mert az orvos is azt mondta, hogy az erős, hirtelen lehűlés súlyosbíthatja a betegséget. A hideg szél a gyermek testének egy részét erősebben lehűti, és ez az egyenlőtlen lehűlés ronthat a baba állapotán. 20 Nem tudja, hogy szeretem Rendszeres olvásója vagyok az „Emberi sorsok“ rovatának, s elhatároztam, hogy én is tanácsot kérek, de sajnos, én is, mint anynyi más fiatal, csak a boldogtalanságomat írhatom le. 16 éves múltam, amikor megismertem egy nálamnál 5 évvel idősebb fiút. Csakhamar összebarátkoztunk. Az én részemről ebből több lett, mint barátság, megszerettem, de sajnos, azt még a mai napig sem tudom, hogy ő szeret-e. Már több mint 3 éve, hogy ismerem. Többször voltunk kettesben, nemegyszer hazakísért, de még sose mondta, hogy szeret. Nem említette, hogy szeretne velem járni. Van sok barátja és barátnője, akárcsak ■ nekem. Lehet, hogy mást szeret, akkor miért nem mondja meg, hogy nem szeretlek, vagy miért nem jár komolyan lánnyal (eddig még nem udvarol senkinek). Már több fiú akart nekem udvarolni, de sajnos, senkivel sem érzem magam olyan jól, mint vele. Később rájöttem, fölösleges arra várnom, hogy mondjon valamit. Kezdtem egy fiúval járni, egy évvel ezelőtt történt, de amikor nem voltunk együtt, s megláttam őt, elveszítettem a józanságomat és megfeledkeztem arról a fiúról, akivel három hónapig jártam. Rájöttem, hogy őt jobban szeretem, pedig akkor sem mondott semmi különöset. De nekem elegendő volt, hogy vele lehettem. Nem tudom, mit tegyek, várjak-e még, amíg mond valamit, avagy mondjam meg neki én, hogy szeretlek, vagy mondjad le róla örökre és szeressek mást (sajnos ezt már megpróbáltam és nem sikerült). Moyzes Milán felvétele Éppen ezért, nagyon szépen kérek minden kedves olvasót, hogy aki panaszomat olvassa, adjon tanácsot, hogy mit tegyek hisz még fiatal vagyok, az élet útja még előttem áll. Jelige: Mondd, mért ne lennénk éppen mi boldogok? Az anyós okozza a bajt Mivel olvasója vagyok a Hétnek és rendszeresen olvasom az „Emberi sorsok“ rovatot, úgy gondoltam, én is tanácsot kérek, hogy mitévő legyek. Remélem, a Hét szerkesztősége és az olvasák, levelezők tudnak segítséget nyújtani számomra is. 21 éves fiatalasszony vagyok. Kétéves kisfiam van, de már 3 hónapja külön háztartásban élek a férjemtől. Szeretem a férjemet és rossz nélküle élni, de nem tehettem mást. Az anyósom nagyon befolyásolta a férjemet, és mivel ő nagyon szereti a szüleit, nem tudott sok mindenben ellentmondani. Habár külön háztartásban és külön lakásban éltünk az anyósoméktól, mégis mindent számon kért. Mindenről tudnia kellett. A múlt évben 5 hónapig az anyósom gondozta a gyermeket, mivel én is munkába járok. Egészségügyi dolgozó vagyok, a férjem pedig traktorista. Mikor a gyerek az anyósomnál volt, a férjem a szüleinek adta a fizetését. Én hiába akartam a férjemnek megmagyarázni, hogy ez így nem lesz jó, nem leheteti vele beszélni. Az utóbbi időben már vert is és nagyon durván viselkedett velem szemben. Állandóan a szüleinél volt, otthon végképp nem evett, még ünnepnapokon is eljárt a szüleihez ebédelni. Az anyósom mindig heccelte ellenem. Azt mondta, hogy az a nő, aki az egészségügynél dolgozik, az egy sem rendes, mind rossz erkölcsű. 0 féltékenykedett rám, nem is a férjein. Én azt hiszem, hogy minden embernek szüksége van az egészségügyre, a;: ápolásra és nővérekre. Két és fél éves házasok vagyunk és úgy gondolom, hogy aki egy cseppet logikusan tud gondolkodni, az meg tudja érteni, hogy mint fiatal feleség nem kezdek ki más férfival, mint ahogy ezt a férjem anyja hiszi. Férjem, sajnos, minden szavát elhiszi. Sokszor mondtam neki, hogy jöjjön el a munkahelyemre és győződjön meg a saját szemével annak az ellenkezőjéről, amit az anyja beszél. De ő nem hallgatott rám, hanem fél éve rábeszélt, hogy vegyek ki tartós fizetetlen szabadságot. Így most itthon vagyok a nagyszüleimnél a kisfiámmal. A férjem többször hetente eljár meglátogatni a gyereket és fizeti is a tartásdíjat. Azt szeretné, hogy menjek vissza hozzá. A szülei is ezt kívánják, de nem tudom, hogy mitévő legyek. A férjemet nagyon szeretem, a kisfiam is szereti az apját és többször keresi. De az igazat megvallva félek, mert tudom, hogy a férjem a szülei nélkül nem tud élni. Azt sem tudom egyhamar elfelejteni, hogy lebecsült és oktalanul elmondott mindennek. Azért gondoltam, hogy Önökhöz fordulok és tanácsot kérek, habár a saját baját mindenki maga tudja a legjobban. Nem tudom, mitévő legyek, szeretem a férjemet és tudom, hogy ő is engem, csak nem meri kimutatni a szülei előtt. Előre is köszönöm a tanácsokat. Jelige: Vándor felhők Minden segítséget szívesen fogadok 1 önökhöz fordulok tanácsért, segítségért. 40 éves egyedülálló legényember vagyok. Fiatalabb koromban udvaroltam egy lánynak. Jól megértettük egymást, de később csalódtam benne. Ez annyira elvette a kedvemet, hogy elvesztettem az emberekbe vetett hitemet, bizalmamat. Hiszen abban csalódtam, akiben a legjobban bíztam. Eltökélt szándékom volt, hogy soha nem nősülök meg. Szórakozni eljártam, de a nők nem játszottak szerepet az életemben. Gondoltam, megleszek én úgy, mint a magányos tölgyek az erdőszélen. Sajnos, helytelenül gondolkoztam. Az utóbbi időben egyre jobban fáj az egyedüllét, a társtalanság. Nagyon rossz érzés, hogy az ember senkihez sem tartozik. Tudom, hogy vannak egyedül élő, hozzám hasonló sorsú nők is, de sajnos, én már elvesztettem az önbizalmamat és így nincs bátorságom élettársat keresni. Félek attól, hogy ismét visszautasítanak és akkor még rosszabb lesz elviselni a sorsomat. Mit tegyek? Ismerősöktől, barátoktól nem merek tanácsot kérni. Ezért fordulok önökhöz, e rovat olvasóihoz. Minden segítséget; levelei vagy jótanácsot szívesen fogadok. Jelige: Remény