A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-22 / 38. szám

Milliók

legjobbjai

KUUSINEN, Oltó Vilhelmovics (szül. 1881. X. 3.) - finn származású szovjet politikus, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló alakja. Mint a finn szociáldemokrata párt baloldalának tagja a Szocialista Üjság (1906—08), majd a Munkások című lap (1907-16) szerkesztője volt. 1908-tól 1917-lg finn parlamenti képviselő. Az 1918-i finn forradalom egyik vezetője, a forradalmi kormány tagja. A III. Internacionále III. kongresszusa (1921) a Végrehajtó Bizottság tagjává választotta, ettől kezdve 1939-ig a Végrehajtó Bizottság egyik titkára, 1940-től a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja volt. Ennek megszüntetéséig a Karél-Flnn Szövetségi Köztársaság Legfelső Tanácsa Elnökségének el nöke, 1941-től az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja, 1957- től titkára, 1964. május 17-én bekövetkezett haláláig a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja volt. Több műve jelent meg, amelyek a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseivel foglalkoznak.

KUZNYECOV, Alekszej Alekszandrovlcs (szül. 1905. II. 20.) — kiváló szovjet pártmunkás és Komszomol-vezető. 1932-től az SZK b/P leningrádi városi bizottságán dolgo zott. A szovjet—német háború első napjaitól kezdve a Balti Flotta és a Leningrádi Front haditanácsának tagja volt. Az ö vezetése alatt építették ki az „élet útját“ a Ladogatavon. 1942-ben mint vezérőrnagy a Volhovi Front második különleges rohamhadserege haditanácsának tagja lett és részt vett annak az offenzivának a szervezésében, amelynek eredménye a leningrádi blokád áttörése volt. A háború végén, 1945- ben megválasztották az SZKP leningrádi területi és városi bizottsága első titkárának. 1950-ben tragikusan elhunyt.

í

I

I

I

I

I

I

I

A ranguni Arany pagoda a barmai fór áros leghíresebb építészeti emléke

A művelődésügyi minisztérium már 1965 óta nagy erőfeszítéseket tesz Burmában az analfabetizmus felszámolására. E nagy feladat megoldásában harmincezer ember vesz részt — diákok, tanítók és az általános iskolát régebben elvégzettek 1

március 1-én ugyanolyan forró, párás trópusi este borult Rangunra, mint máskor. A kikötőben olykor-olykor felbődült pfty-egy sziréna, s csak a fáradhatatlan kabócák zümmögése törte meg az aranykupolás pagodák és apró kis szentélyek környékének csendjét. Aznap este adott ünnepi előadást a kínai balett a kormány, a parlament és a diplomáciai testület tagjai s más előkelő meghívott vendégek számára. Tizenegy óra körül vége volt az előadásnak, a nézők hazamentek, s a város nyugovóra tért.

A Burmái Unió számára azonban ekkor kezdett hasadozni egy új korszak hajnala, amely alapjaiban változtatta meg ennek a huszonhatmillió lakosú délkelet-ázsiai országnak az életét.

Közvetlenül éjfél előtt katonai egységek szállták meg a Rangunból kivezető utakat, a repülőteret, a rádió épületét, az elnöki palotát, a középületeket és a kikötőt. Hajnali két óra körül a katonaság őrizetbe vette az államelnököt, a kormány és a képviselőház tagjait, az ellenzék vezérét es néhány további politikust.

A kora reggeli órákban azután Ne Win tábornok beszédet mondott. Ebben bejelentette, hogy a hadsereg vette át a hatalmat, és felhívta a lakosságot, különösen a diákokat, hogy őrizzék meg a rendet és a nyugalmat.

Tíz évvel ezelőtt tehát a hadsereg, illetve a tiszteknek egy csoportjából létrehozott Forradalmi Tanács — Ne Win tábornokkal az élén — vette át a hatalmat, ami nem volt véletlen.

A második világháború idején Burma japán uralom alá került, s a burmai nép a hódítók ellen 1945 márciusában indított fegyveres felkelésével jelentősen hozzájárult az ország felszabadításához. Burma 1948. január 4-én elsőként vált ki a Brit Nemzetközösségből és lépett az önálló fejlődés útjára.

Közvetlenül a nemzeti függetlenség kivívása előtt a burmai nemzeti felszabadító mozgalomban szakadás következett be, ami végzetes hatással volt a független burmai állam kialakulására. Polgárháború kezdődött, s a kormány hosszú évek során